A meghívott püspök ugyan nem jött el, mégsem maradt egyházi vezető üzenete nélkül a Pázmány Péter Katolikus Egyetem új projektjéről szóló közmeghallgatás.
Zsúfolásig megtelt a terem azon a közmeghallgatáson, melyet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Palotanegyedbe tervezett új kampuszával kapcsolatos fejlesztés miatt hirdetett meg a Budapest Józsefvárosi Önkormányzat Képviselő-testülete december 11-én estére. Az eseményre meghívták Lázár János építési és közlekedési minisztert, a tervezett beruházást építtető Építési és Közlekedési Minisztérium első emberét, Veres András püspököt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet fenntartó, a tervezett projektben érintett tíz épületet tulajdonló Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökét, és Kuminetz Gézát, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektorát – ők azonban távol maradtak a közmeghallgatástól. A kerület lakóinak kérdéseire Lánszki Regő építészeti államtitkár, Nyul Zoltán magasépítésért felelős helyettes államtitkár és Becker Pál, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fejlesztési főigazgatója igyekezett választ adni.
Az MKPK megint hallgat…
Korábban már írtunk a Pázmány-kampusz kálváriájáról, arról, hogy nem a cél, hanem a megvalósítás, és legfőképpen a kommunikáció módja verte ki a biztosítékot az ott élőknél és a kerület vezetésében. Jeleztük, hogy a Palotanegyedbe tervezett beruházás körüli hercehurca jelenleg a katolikus egyházi vezetés szégyenfoltja – ezen az sem segített, hogy a PPKE-t fenntartó és a vita tárgyát képező ingatlanokat birtokló Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát a meghívás ellenére senki nem képviselte a közmeghallgatáson, senki nem vállalta a párbeszédet a kerület lakosaival.
Az MKPK megint hallgat, úgy tűnik, szó nélkül elfogadja és ahhoz tartja magát, amit a kormány mond.
– A közmeghallgatást azért hirdettük meg, hogy végre elinduljon a társadalmi párbeszéd – kezdte felvezetőjét Józsefváros polgármestere, aki emlékeztetett, hogy miközben arra vártak, hogy a kerület lakóinak képviseletében végre asztalhoz ülhessenek, a beruházásban érintett területen lévő épületek közül nyolcra a Kormányhivatal már a bontási engedélyt is kiadta. Pikó András elmondta, hogy a közmeghallgatással szeretnének esélyt teremteni a meghallgatásra és a megértésre, szeretnének válaszokat kapni az eddig megválaszolatlan kérdésekre, és szeretnék végiggondolni az összes lehetőséget, ezzel is bizonyítva a jószándékot, és visszaépítve a szükséges bizalmat.
A polgármester kiemelte, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben támogatják a beruházást, annak ellenére, hogy a partnereik eddig nem álltak szóba velük, és olyan döntéseket hoztak, melyek veszélyeztethetik az itt élő több ezer ember egészségét, biztonságát, életminőségét.
– A bontás olyan hatalmi gesztus, amely lesöpör minden más szempontot, ellehetetleníti a kölcsönös bizalmon és jószándékon alapuló párbeszédet
– mondta a kerület első embere, utalva az erővel lezárt szakmai kérdésekre, az információk megosztása nélkül kész tények elé állított kerületre. Pikó András szerint a beruházás tervezői eddig nem vették figyelembe annak a több ezer embernek a véleményét, akik egy emberibb léptékű, zöldebb, kevesebb bontással, a meglévő értékek megtartásával járó elképzelés mellett álltak ki. De az sem számított, hogy az elfogadott tervekkel kapcsolatban maguk a zsűritagok is komoly szakmai kifogásokat emeltek a beépítés mértéke és a megvalósuló műszaki tartalom, valamint a Palotanegyed várható közlekedési nehézségei miatt, de erős műemlék- és örökségvédelmi érveket is megfogalmaztak.
– Az önkormányzat kikérte a bontási engedélyhez szükséges dokumentumokat, és abban nem talált sem környezetvédelmi, sem statikai vizsgálatot, sem hatástanulmányt. Nem tudjuk, hogy a nyolc épület bontása milyen egészségkárosító hatással járhat az itt élőkre, de azt sem, hogy a 35 ezer köbméternyi törmelékkel járó bontási munkálatok milyen károkat okozhatnak a környező idős épületekben és az ott élők otthonaiban. A munkálatokhoz szükséges gépek és teherautók közlekedésének, valamint a nagy mennyiségű bontási anyag elszállításának nincsenek tervei, így nem látjuk, hogy hogyan nem tenné lehetetlenné a kerület és a főváros közlekedését és működését ez a munkafolyamat. Azért jöttünk ide, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk.
Pikó András szerint az információk átadása, megosztása, a lehetséges alternatívák végiggondolása, a kölcsönös bizalom visszaépítése és a jószándék megerősítése elengedhetetlen feltétele annak, hogy a Pázmány új kampusza valódi otthonra leljen a kerületben.
– Ehhez szerintem
úgy kell viselkedni, mint az a beköltöző új lakó, aki jó szomszédja akar lenni a már régebb óta itt élőknek: szóba kell állni velük, és meg kell hallgatni a véleményüket,
nemcsak azért, mert így illik, hanem azért is, mert a beruházási törvény ezt írja elő.
A polgármester után az építtetőt, az Építési és Közlekedési Minisztériumot képviselő Lánszki Regő elmondta, hogy tavaly nyár óta 6-7 alkalommal egyeztettek az önkormányzattal és az érintett civil szervezetekkel, véleménye szerint ezek a megbeszélések eredményesek és konsrtuktívak voltak, ugyanakkor nem szeretné, ha a kampusz ügye politikai ügy lenne. Örömét fejezte ki, hogy egyetértés van abban, hogy fontos az egyetem, a felsőoktatás.
– Kiemelten fontos az egyetem építése is – nemcsak a kormányzatnak, nemcsak az itt lakóknak, hanem egész Budapestnek, sőt egész Magyarországnak – mondta az államtitkár, hozzátéve, hogy a beruházás elvitathatatlanul össznemzetgazdasági érdek, ezért a döntésnél nemcsak a helyi szintre koncentráltak, hanem az összes magyar adófizető érdekét nézték.
Lánszki Regő szerint a projekt a jelenleginél élhetőbb és jobb helyzetet teremt majd a városrészben, és ennek igazolására elmondta, hogy most 62%-os a terület beépítettsége, a terv 57,5%-ot ír elő, a zöldterület aránya most 7%, míg a tervben 20% szerepel.
– Értjük a felvetéseket, de ha azok ellehetetlenítik a beruházást, akkor nincs miről beszélni. Mi szeretnénk ezt az egyetemet, és meg is fogjuk építeni. Az önök érdekeit fogja szolgálni, és reméljük, hogy a tetszésüket is el fogja nyerni, és feledésbe fog merülni a civil és önkormányzati hangulatkeltés, hiszen a projekt mindenki érdekét szolgálja.
A tervezők, Tima Zoltán és Kruppa Gábor elsőként jóhiszeműségükről biztosították a kerület lakóit, majd elmondták, hogy a Magyar Rádió épülettömbje több mint 100 éve el van zárva a környezet számára, ennek kinyitása óriási előrelépés, nemcsak a Palotanegyed, hanem Budapest városszerkezetének életében is.
– Hogy ennek ára van? Hogy a bontás és az építés kellemetlenségeket okoz? – tette fel a mindenkit foglalkoztató kérdést Tima Zoltán – Ez egészen biztos: aki mást mond, az nem mond igazat. Azonban én azt gondolom, és építészként nem tudok mást javasolni, minthogy előre kell tekinteni, a végcélt kell nézni. A végcél szerintem nemes: egy nagyon jó minőségű kampusz fog a városnak erre a részére kerülni.
A Civilek a Palotanegyedért Egyesület (CaPE) képviseletében Márkus Ferenc és Perényi László rövid videóanimációval szemléltették a tervezett változtatásokat, és mutatták be saját, zöldebb, nyitottabb, élhetőbb, kevesebb bontással járó javaslatukat.
– A tervezett bontással hatalmas mennyiségű törmelék képződik, ami elkerülhetetlenül por-, zaj- és rengésterhelést jelent a környező területek számára. Ilyen mennyiségű építési törmelék elszállítása 8 pecenként egy teherautó áthaladását jelenti a Palotanegyeden, és a városra olyan jellegű terhelést fog jelenteni, mint a metrófelújítások során a metrópótló buszok.
Számításuk szerint – amellett, hogy a tervek szerinti megvalósulás esetén a projekt egy négyzetméterre jutó költsége 5 millió forint lesz – a kivitelezés öt, ha elhúzódik, akár tíz évig is tartó áldatlan állapotot jelentene a VIII. kerület történelmi negyedében.
– Egy ilyen fejlesztés tönkrevágná a Palotanegyedet, de meggyőződésem, hogy nem is ez az alkalmas fejlesztési terület, ha az összes funkciót itt akarják elhelyezni, tudniillik nem fér el – hangsúlyozta Márkus Ferenc. Véleménye szerint abban mindenki egyetért, hogy szükségszerű a terület fejlesztése, mert mindenkinek az az érdeke, hogy ezek az alulhasznosított épületek új funkciót kapjanak. Viszont ha túlépítik a területet, ha újabb funkciókat zsúfolnak bele, azzal fokozódik a hőszigethatás, súlyosbodnak a közlekedési kihívások és a téma kapcsán már érezhető társadalmi konfliktusok.
– Jobb levegőre, több zöldre lenne szükség, ez történelmi lehetőség a Palotanegyedben – zárta bemutatójukat Perényi László.
A közmeghallgatás érdemi részében Dr. Süveges Ildikónak, az Semmelweis Egyetem emeritus professzorának leveléből idézett az első hozzászóló: „A sajtóban az jelent meg, hogy a korábbi véleménynyilvánításunkat egyházellenesnek minősítették. Bár csak a magam részéről nyilatkozhatok, de ismereteim szerint ez merő félreértelmezése annak, hogy az ügybe politikai hangok is keveredtek. Magam ősrégi református családból származom, őseim református lelkészek, a házsongárdi temetőben nyugosznak. Mégis, mi az ellenérzésem alapja a tervezett épületcsoporttal kapcsolatban? A fentiekből kitűnik, hogy semmi esetre sem az egyházellenesség, aminek általánosító kifejezését sértésnek érzem. (…) Lehet olyan megoldást találni, amivel a környezet lakóinak érdekei sem sérülnek. (…) Európaszerte azoknak az egyetemeknek a központjai, melyeket a középkorban alapítottak, mind a városok központjában vannak, de mind a városok perifériáián terjeszkednek.”
– Nem a saját gondolataim, de annyira ide illik… – kezdte hozzászólását a következő józsefvárosi lakó, aki Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájából idézett.
„Van egy „fenyegetett történelmi, művészeti és kulturális örökség, mely (…) egy adott terület közös identitásának része, egy élhető város építésének alapja. Nem az a dolgunk, hogy a meglévőket leromboljuk, (…), bele kell vonni az adott hely történelmét, (…) és építészetét. (…) akik épületeket terveznek, szükségük van tudományágak segítségére (…). Ezért is olyan fontos, hogy a helybeliek szempontjai (…) kiegészítsék a várostervezôk elemzését. (…) Fontos, hogy egy város különböző részei harmonikusan kapcsolódjanak. (…) Mindig el kell érni a különböző társadalmi szereplők egyetértését, akik különféle nézőpontokkal (…) gazdagíthatják az eszmecserét, (…) azonban kiváltságos helynek kell megilletnie a helyi lakosokat, (…) nem elég csak arra figyelni, hogy a jogi szabályozás mit enged és mit nem.”
A Huszonkettes Építészcsoport nyílt levelének ismertetése utáni szakmai érveket hangsúlyozó – pl. a beruházás gazdaságosságát megkérdőjelező – és érzelmekben gazdag – pl. a kerület élhetetlenséget előrevetítő – hozzászólások is elhangzottak, majd Csárdi Antal, a Belváros – Várnegyed országgyűlési képviselője kért szót. Azt kérdezte az építési államtitkártól, hogy a civil szervezetek és az itt lakók véleményének ismeretében milyen visszalépések várhatók az eredeti tervekhez képest.
Válaszában Lánszki Regő elmondta, hogy véleménye szerint egy nemcsak önmagában, hanem a környezethez kapcsolódva is jól működő tervet sikerült összehozni. Az építési államtitkár úgy látja, hogy a kormányzat részéről a konstruktivitás megvolt és meg is van, az önkormányzattól érkezett konstruktív javaslatokat is lehetőség szerint beépítették a tervekbe, ezért hozzátette:
– Nem tervezünk ebből visszalépni.
– Ezt sem demokratikusnak, sem konstruktívnak nem lehet nevezni – mondta erre Mező Ágnes a Civilek Józsefvárosért Egyesület képviseletében. – Ha kijelenti, hogy nem áll szándékukban változtatni a terveken, akkor miről beszélünk?
Az államtitkár kijelentésére reagálva mások is megfogalmazták, hogy nem a konstruktivitást és a bizalomépítést szolgálja a bontási engedély lakossági egyeztetés nélküli kiadása, és az sem, hogy a pazmanycampus.hu oldalon csak most, a bontási engedély kiadása után lehet véleményezni a terveket. Egy másik kerületi lakos azt kérte az építtetőktől, hogy álljanak el a beruházástól, és valahol külterületen építkezzenek, mert ezt a kampuszt nem a város legsűrűbben lakott területére kellene tervezni.
Volt felszólaló, aki támogatta az egyetem bővítésének gondolatát, csak a Palotanegyed fejlesztésének, megújításának módjával nem értett egyet:
– Szerintem ennek a városrésznek a fejlesztése 130-150 évvel ezelőtt befejeződött. Épp ez adja az értékét. Itt palota palota hátán található, nem véletlenül hívják Palotanegyednek. (…) Értékét az egységes építészeti stílusa és hangulata adja – ezt nem fejleszteni kell, hanem megóvni.
Ezt követően egy egykori pázmányos diák kért szót:
– Nagyon-nagyon szégyellem magam az egyetemem nevében.
Egy olyan épületet próbál lerombolni, a bontási terv egy olyan épületre vonatkozik, amelyik nemzetegyesítő épület volt, ez pedig nem más, mint a Rádió épülete, a világ legrégebbi stúdiópalotája. Azért jött létre, és azért a Nemzeti Múzeum háta mögött, hogy a magyar nemzeti kultúra szócsöve legyen.
A hozzászóló felhívta a figyelmet a bontásra ítélt épület történelmi múltjára: az 1938-as, Budapesten megrendezett 34. Eucharisztikus Kongresszus záróbeszédét a Rádióban mondta el Eugenio Pacelli bíboros, a későbbi XII. Piusz pápa. Emléktáblát is állítottak ennek tiszteletére, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem pedig tiszteletbeli doktorrá nevezte ki a bíborost –
most tulajdonképpen XII. Piusz pápa emlékhelyét rombolja le az egyetem.
Azt az épületet ítélték pusztulásra, mely szakrális térként is nagyon fontos, hiszen 1925-től 2014-ig innen közvetítették az összes istentiszteletet és az összes misét. De a történeti múlt részének nevezte a hozzászóló azt is, hogy az 1935-ben megépült 6-os stúdiót a későbbi Nobel-díjas Békésy György tervezte, aki a Pázmányon szerezte a doktorátusát, és ’56-ban itt alakult meg a Szabad Kossuth Rádió is.
– Nem elégséges ez ahhoz, hogy történeti emlékhely legyen a Rádió épülete?
A késő estébe nyúló „közmeghallgatás második napirendi pontjaként az érintett épületek változtatási tilalmáról döntöttek az önkormányzati képviselők” – olvasható a Józsefvárosi Önkormányzat honlapján. „A változtatási tilalom alá eső területen telket alakítani, új építményt létesíteni, meglévő építményt átalakítani, bővíteni, továbbá elbontani, illetőleg más értéknövelő változtatást az életveszély elhárításán kívül végrehajtani nem szabad.” Az illetékes Kormányhivatal azonban a már érvényben levő változtatási tilalmat figyelmen kívül hagyva december 12-én újra kiadta a bontási engedélyt, ami az Önkormányzat szerint szabálytalan.
