A hanuka a zsidók karácsonya? Mi és miért történik ilyenkor? Ezekre a kérdésekre is választ kértünk Dr. Balázs Gábortól, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) egyetemi docensétől, általános rektorhelyettesétől.
– December 7. és 15. között, hanuka idején volt alkalmam bekapcsolódni az ünnepélyes gyertyagyújtásba – igazán különleges élmény volt. Valójában miről szól ez az ünnep?
– Mindig érdemes különbséget tenni az ünnepek köztudatban élő képe és a vallástörténet valódi folyamatai között. Az egyik populáris forrásokra és hiedelmekre épül, a másik történelmi szempontból komolyan vehető forrásokra. A hanukáról mindenkinek a Fény ünnepe jut eszébe, amikor a zsidók rituális szempontból megtisztították a jeruzsálemi szentélyt a bálványimádó görögök után, és újrakezdték az áldozati kultuszt. Ekkor a szentélyben álló arany menóra meggyújtásához a kóser előírások szerinti tiszta olajra volt szükség, de ebből csak egyetlen kancsót találtak – az viszont, csoda folytán, nyolc napig égett. Ez a legenda, amely körülbelül fél évezreddel a hanukai események utánra datálható, él a köztudatban. Az ünnep kialakulásakor létező felfogás szerint a valódi csoda az lehetett, hogy sikerült a kisszámú és gyenge zsidó csapatoknak legyőzniük a túlerőben lévő görögöket, mert Isten segítette őket a harcban. Vagyis a hanukához kapcsolódó csoda az olajról egy kedves emlék, de vallástörténetileg nem állja meg a helyét – a csoda az, hogy egy kis csoport képes volt visszaszerezni a zsidó állam szuverenitását Júdeában.
– Ezt szimbolizálja a kilencágú gyertyatartó, amelyen a gyertyák meggyújtása minden évben a téli időszakra esik?
– A gyertyagyújtás hagyománya a kereszténység kialakulását megelőző első századból ered. Később, a babiloni rabbik úgy vélhették, hogy
az ünnepből nem a nagy történelmi csodákat kell hangsúlyozni, hanem Isten a mindennapokban és a kis dolgokban is megmutatkozó jelenlétét,
például hogy nyolc napon keresztül minden egyes napon meggyújtunk egy gyertyát (a gyertyatartó kilencedik ágán az úgynevezett „szolga” gyertya áll, amely a többi gyertya meggyújtására szolgál).
– A zsidók által tartott ünnepek eltérnek a keresztényekétől. Milyen ünnep követi például a hanukát a naptárban?
– Svát hónapban lesz a Fák újévének nevezett nap, amely mára a környezetvédelem ünnepévé vált, ez idén január 24-25-re esik. Ezután következik a purim, amely a hanukához hasonlóan poszttórai ünnep, ugyanis a Tórában nem szerepel, viszont Eszter könyve említést tesz róla, tehát a Héber Biblia, a Tanakh könyvei közé tartozik. A purim a zsidók megmenekülésére emlékeztet, 2024-ben március 23-24-én lesz az ünnepe, majd a húsvéttal közös gyökerű peszáh következik.
– Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem milyen módon támogatja ezeknek az ünnepeknek a bemutatását a kívülállók számára?
– Több módon is igyekszünk foglalkozni az ünnepek népszerűsítésével. Elsősorban meg kell említeni az egyetem tudományos tevékenységét, ami az ünnepekkel foglalkozó szakmai közönségnek szól. Emellett tudományos ismeretterjesztő tevékenységet is folytatunk, ezáltal bátorítjuk előadóinkat arra, hogy a lehető legtöbb fórumon beszéljenek a zsidóság ünnepeiről. Így próbálunk a kultúránkról reális képet mutatni, és a tévhiteket eloszlatni. Folyamatban van egy új honlap készítése is az egyetem számára, amelyen videók és rövid, közérthető előadások segítségével szeretnénk szolgálni az egyetem fő küldetését, tehát a hagyományos álláspontok alapján bemutatni a zsidóság vallási tartalmait. Az egyetem épületében működik egy zsinagóga is, oda is szeretettel várnak minden érdeklődőt szombaton és az ünnepnapokon.
– Amennyiben laikusként szeretnénk megérteni a zsidóság ünnepeit, elegendő lehet, hogy elmegyünk a Rumbach utcai vagy a Dohány utcai zsinagógába, mondjuk, hanuka alkalmával?
– Az önmagában kevés, hogy jegyet váltunk egy zsinagógába, habár a zsidóság számára valóban meghatározó helyszíneket említett. Itt meg kell említenünk azt a három irányzatot – az ortodoxot, a neológot és a status quót –, amelyeket a 19. századtól ismerünk. Az ortodoxia egy, a modernizációval szemben tartózkodó, a hagyományos előírásokat szigorúan betartó irányzat, amely jelentős a magyar zsidó történelem szempontjából. Ennek az irányzatnak egyik fontos helyszíne a Kazinczy utcai zsinagóga. A Rumbach utcai zsinagógába a modernitáshoz pozitívabban viszonyuló, bizonyos vallási előírásokon változtatni hajlandó neológ hitközség olyan konzervatívabb tagjai jártak, akiknek a Dohány utcai zsinagóga – Európa egyik legfontosabb neológ zsinagógája – túl modern volt. Sokat segíthet a zsidóság megismerésében, ha a jegy mellett egy jó idegenvezető kíséretében járjuk be ezeket a helyszíneket, bár még ez is kevés: a példa kedvéért olyan ez, mintha egy nem keresztény ember a Szent István-bazilika vagy a Mátyás-templom alapján próbálna képet alkotni a katolikusokról. A mélyebb megértéshez tehát több időre van szükség, és kezdetben érdemes átfogó írásokat tanulmányozni a témában.
– Mennyire befogadók a magyar, illetve a budapesti zsidó közösségek?
– Ezt közössége válogatja. Például az egyetem szakjaira bárki jelentkezhet, kivéve a rabbi és a kántor szakot. Jelenleg is sok katolikus hallgatónk van, akik judaisztika, zsidó kultúratörténet vagy felekezeti szociális munkás szakon tanulnak. A Doktori Iskolánkba is sok keresztény hallgató jár. Ami a zsinagógákat illeti, helyenként más szokások élnek: van, ahol különösen nyitottak az érdeklődőkre, míg máshol kicsit gyanakvóak az idegenekkel szemben, akár zsidók, akár nem zsidók. A neológ zsinagógákban általában nagyon barátságos a fogadtatás, de én például egy olyan ortodox zsinagógába járok, ahol mi is nagy örömmel látjuk a nyitott embereket, legyen szó zsidókról, keresztényekről vagy keresőkről. Továbbá meg kell említeni a MERKAZ-t, illetve a Bálint Házat, amelyek kifejezetten a széles közönségnek szóló eseményeket szerveznek. Érdemes ellátogatni ezekre a helyekre, mert valóban rendkívül színes programokat kínálnak. Egy-egy alkalom, szakmai tartalmak olvasása vagy hallgatása, és a zsinagógák megismerése együttesen segíthet abban, hogy az érdeklődők közelebb kerüljenek a zsidó kultúrához, és akár bekapcsolódjanak az ünnepekbe is, ezzel reálisabb képet kapjanak a zsidóságról.
Vermes Nikolett
