Szőke Tibor
Sokszor szeretnénk jobbra írni a másik embert anélkül, hogy igazán elolvasnánk. Hiszem, hogy minden tettünk egy firka, vagy egy szép vonás életünk pergamenjén. Azért írok, hogy minél többen és minél jobban szeressük egymást elolvasni.
Hogyan ne legyünk késelős társadalom?
Minden újabb tragédia egy kilőtt jelzőrakéta a mélységesen elhanyagolt és parkolópályán várakoztatott gyermekek tízezreitől.
Jó lenne látni, amit nézünk
Világunk gyors fej- és szemmozgatásra kényszerít minket, de a sok kapkodásban nehezebben vesszük észre azt, amire – és akikre – igazán figyelnünk kellene.
Mit kéne látnunk 2023-ban?
Talán más is gondolkodik azon, hogyan tudna jobb ember lenni az új évben, és mely gyengeségeivel van még dolga.
Mi kell ahhoz, hogy beférjünk a fa alá?
Sokan úgy élnek, hogy vagy semminek, vagy kevésnek érzik magukat – a semmiknek ugye semmijük nincsen, ha meg kevesek, akkor biztos nem érzik bőségben magukat.
Hány „csakugyan” van közted és a hited közt?
Hitetlenségünk legfőbb oka, hogy megkérdőjelezzük azt, amit Isten mondott. Ki bíztat erre?
„Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged”
Minden nap, amikor leírjuk a dátumot, Jézus Krisztus születésére emlékezünk. Egész évben advent lenne?
Hogyan legyünk szabadok egy házasságban?
Könnyen bálvánnyá lehet a másik, vagy akár az, amit tőle kapunk. Sokan gyötrődnek a kapcsolataikban, miközben próbálnak megfelelni a másik fél vélt vagy valós elvárásainak.
Miért olyan nehéz, ha állítólag könnyű?
Nem egyszerű kereszténynek lenni manapság, halljuk sok helyről. Akkor meg minek is, nem igaz?
“Ne szabjátok magatokat e világhoz”
Lassan tényleg mindenki okosabb lesz Jézusnál, de azért jobb volna, ha a szívünk is együtt növekedne vele.
Ismerd fel a szegénységed!
Laci atya kincsestára mindig csordultig van és ezen héten is bőkezűen bánik az őt olvasókkal.
