Így válunk az okostelefon rabjává – Szemelyácz János régi és új függőségeinkről

Hogyan alakult át a függőségek világa az elmúlt évtizedekben? Miért lettünk világelsők az alkoholfogyasztásban? Milyen hatással vannak az okoseszközök a szenvedélybetegségekre? Szemelyácz János addiktológust kérdeztük a leggyakoribb függőségekről, a szerhasználat változásairól és a megelőzés lehetőségeiről.

– Több mint harminc éve dolgozik az addiktológia területén. Hogyan változott a függőségek világa ez idő alatt?
– Az 1990-es évek elején Magyarország még szegény drogos országnak számított. A rendszerváltás után főként patikai gyógyszerek, mákmetszésből származó ópiátok és hallucinogének – például csattanó maszlag – voltak jellemzők. Az első jelentős változás 1994 körül történt, amikor megjelent az amfetamin, vagyis a speed, amely a heroinnal párhuzamosan terjedt. A 2000-es évektől az ópiátok, különösen a heroin, háttérbe szorultak, a kábító fájdalomcsillapítók pedig előtérbe kerültek. 2009–2010 körül berobbantak a dizájnerdrogok, először a szintetikus serkentők, majd a szintetikus kannabinoidok. Az elmúlt két évben folytatódott a serkentőszerek térhódítása. A kristálynak nevezett metamfetamin és a katinon típusú szerek rendkívül addiktívak, és sajnos egyre több fiatal használja őket.

– A klasszikus kábítószerek közül melyek a leginkább elterjedtek?
– A fű, a különböző serkentőszerek és a dizájnerdrogok dominálnak. A kokain is egyre elérhetőbb, bár Magyarországon továbbra is drága – igaz, érdekes módon az elmúlt 20 évben alig emelkedett az ára: míg 2000-ben egy gramm kokain 20 ezer forintba került, ma 25–30 ezer forint. Sokkal nagyobb problémát jelentenek azonban az olcsóbb, könnyebben beszerezhető serkentőszerek, mint a metamfetamin, a mefedron és más szintetikus drogok. Ezek rendkívül addiktívak, és egyre többen használják őket – különösen fiatalok.

– Melyek ma Magyarországon a leggyakoribb függőségek?
– Hiába jelennek meg új szerek és trendek, a legnagyobb problémát továbbra is az alkohol okozza. Egy 2017–2018-as WHO-kutatás szerint – amelyet 2022-ben publikáltak – Magyarországon a felnőtt népesség 21,3%-a számít szenvedélybeteg vagy problémás ivónak.

Ez körülbelül kétmillió embert jelent, amivel világelsők vagyunk.

Becslések szerint 400–500 ezer gyerek nő fel olyan diszfunkcionális családban, ahol az alkohol meghatározó tényező. Ezekből a gyerekekből sokan válnak illegális droghasználókká vagy egyéb függőségekkel küzdő felnőttekké. Az alkohol mellett a gyógyszerfogyasztás is elképesztő méreteket öltött.

– Milyen gyógyszerek okozzák a legnagyobb problémát?
– Az egyik legnagyobb gond a nyugtatók és az altatók túlzott fogyasztása. Magyarországon 2024-ben csak az alprazolam hatóanyagú gyógyszerekből – mint a Xanax, a Frontin vagy a Helex – 6,5 millió doboz fogyott el. Ha ezt egy 50 szemes kiszereléssel számoljuk, akkor 400–500 millió tablettáról beszélünk. Ezek a gyógyszerek óriási mennyiségben vannak jelen a társadalom életében, sokan pedig már úgy szedik őket, hogy folyamatosan fenntartott, beállt állapotban élnek.

– Milyen szerepet játszanak ebben a folyamatban a viselkedési függőségek?
– Az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb hangsúly helyeződik a viselkedési addikciókra, például a szerencsejáték-függőségre. Az online kaszinók és a sportfogadás hatalmas üzletté vált, és állami támogatást élvez. A digitális világ is új típusú függőségeket hozott létre. A 2010-es években, az okostelefonok elterjedésével világszerte csökkent az illegális szerek használata. Ez azért érdekes, mert közben a kormányzat drasztikusan visszavágta az addiktológiai prevenciós pályázatokat, és nem volt különösebb szakmai beavatkozás.

– Ennek van hatása a hagyományos kábítószerek fogyasztására?
– Igen: a fiatalok kevesebbet drogoznak. Az egyik magyarázat erre az, hogy az okostelefonok újfajta „elfoglaltságot” adtak. Korábban a gyerekek lementek a térre, és ha unatkoztak, felmerült, hogy szerezzenek füvet vagy egyéb szert. A digitális korszakban a fiatalok az online térben töltik az idejüket, és nem merül fel bennük az igény a droghasználatra. Mostanra viszont

az okoseszközök maguk is függőségi forrássá váltak.

Az emberek állandóan a telefonjukat nézik, és már nemcsak információt fogyasztanak rajta, hanem társas kapcsolataikat is rajta keresztül élik meg. Ez oda vezetett, hogy egyre többen élnek elszigetelten, valódi emberi kapcsolatok nélkül.

– Mikor beszélhetünk valódi okostelefon-függőségről?
– Fontos különbséget tenni az online térben végzett tevékenységek között. Ha valaki például szerencsejátékozik, pornót néz vagy állandóan híreket fogyaszt a telefonján, akkor nem feltétlenül a készülékhez kötődik a függőség, hanem a tevékenységhez. Ahogy a heroinfüggő sem a fecskendőhöz ragaszkodik, hanem a szerhez. A valódi okostelefon-függőség ott kezdődik, amikor az eszköz „társsá” válik, vagyis a mindennapok részévé úgy, hogy nélküle már nem tudjuk elképzelni az életünket. Ha valakit megkérdeznénk, mit vinne magával egy lakatlan szigetre, és az első gondolata az okostelefon, akkor már gyanakodhatunk.

– Az egyik leggyakoribb internetes tevékenység a rövid videók nézegetése. Milyen hatással vannak ezek az emberi agyra és a függőség kialakulására?
– A rövid videók különösen addiktívak, mert gyors és folyamatos jutalmazást adnak. Az ember várja a következő poént, izgalmat vagy látványos jelenetet, és amikor egy videó véget ér, már jön is a következő. Ez hasonló a szerencsejáték-függőség mechanizmusához. Egy kutatás szerint a legaddiktívabb szerencsejátékok azok, amelyek a leggyorsabban adják meg az eredményt, és a játékos azonnal újrapróbálkozhat. A félkarú rablók például azért különösen veszélyesek, mert azonnal kiderül, hogy nyertél-e vagy sem, és rögtön újra lehet játszani. Ehhez képest egy heti lottósorsolás kevésbé addiktív. A rövid videók pontosan ezt a mechanizmust használják: az emberek észre sem veszik, hogy órák teltek el.

– Ez hosszú távon milyen következményekkel járhat?
– Az egyik legsúlyosabb hatás a figyelemzavar. Az állandó információáradat miatt az agy nem tanul meg tartósan fókuszálni. Az emberek egyre kevésbé képesek elmélyülten olvasni, koncentrálni egy munkára, vagy egy hosszabb beszélgetést végigkövetni. Emellett a szociális kapcsolatok is felszínesebbé válnak. Ha valaki folyamatosan a telefonját nézi egy beszélgetés közben, az azt jelenti, hogy többé már nem tud teljes figyelmet szentelni a másik embernek. A multitasking, vagyis a sokfelé figyelés illúziója valójában a koncentráció elvesztéséhez vezet.

– Mit lehet tenni ez ellen? Hogyan lehet visszaszerezni a kontrollt?
– Az első lépés a tudatosítás. Ha valaki észreveszi, hogy túl sok időt tölt rövid videók nézésével vagy állandóan a telefonját bújja, érdemes szabályokat hoznia. Például esténként egy bizonyos idő után már nem használjuk a telefont, vagy étkezés közben félretesszük. Egy másik módszer a „gondolatstop” technika, amit kényszeres szokások esetén is alkalmaznak: ha észrevesszük, hogy automatikusan nyúlunk a telefonért, tudatosan megállítjuk ezt a mozdulatot. Ezek apró lépések, de hosszú távon segíthetnek visszanyerni a fókuszt és az emberi kapcsolatok mélységét.

– Az alkohol, a gyógyszerek, a drogok és a digitális világ egyaránt függőségeket okozhat. Van kiút a spirálból?
– Van, de nem könnyű. Az egyik legfontosabb tényező a környezet. Egy függőségből kilábaló embernek szüksége van a támogató közegre – legyen szó családról, barátokról vagy szakemberekről. A másik kulcs a megelőzés lenne, de Magyarországon ez az utóbbi években szinte teljesen háttérbe szorult. Az iskolai megelőző programok megszűntek vagy minimálisra csökkentek, így a gyerekek sokszor védtelenül lépnek be a felnőtt életbe, és könnyen áldozatul esnek különböző függőségeknek.

– Mi volna a legfontosabb változtatás a megelőzésben?
– Nem lehet eléggé hangsúlyozni az oktatás és a hiteles felnőtt példaképek szerepét. Kutatások szerint egy diszfunkcionális családban felnövő gyerek is képes lehet egészséges felnőtté válni, ha talál olyan felnőttet a környezetében – edzőt, tanárt, mentort –, akire támaszkodhat. A megelőzés másik oldala a társadalmi tudatosság növelése lenne. Ma sokan azt gondolják, hogy a függőség egyéni gyengeség kérdése, pedig ez összetett probléma, amelynek gyökerei mélyen a családokban, a társadalomban és a kultúránkban rejlenek.

– Mennyi idő kell ahhoz, hogy egy társadalom megszabaduljon egy súlyos függőségtől?
– Legalább két nemzedék szükséges ahhoz, hogy egy addikciós minta eltűnjön. Az 1920-as évek amerikai szesztilalma például azt célozta, hogy az emberek ne lássák részegen az apjukat, de a valóságban az alkoholizmus nem szűnt meg, hanem átalakult. Ma már tudjuk, hogy a tiltás önmagában nem old meg semmit. A valódi megoldás az oktatás, a tudatos nevelés és a közösségek megerősítése lenne. Mert amíg az emberek nem találnak egészséges alternatívát a feszültség és a szorongás kezelésére, addig mindig lesz valamilyen szer vagy viselkedés, ami menekülési utat kínál.