Mit mond el a francia állam és az egyház kapcsolatáról a Notre-Dame hétvégi újranyitása? Mennyiben szolgálja majd a ceremónia Emmanuel Macron elnök politikai érdekeit? Illenek-e modern üvegablakok a gótikus székesegyházba? Letisztult vagy lélektelen az újjáépített templom berendezése? Ilyen kérdések közepette készül Franciaország a nemzeti identitását megtestesítő épület átadására.
A hétvégén öt év után újra kinyitja kapuit a francia gloire egyik jelképe, a párizsi Notre-Dame, azaz Miasszonyunk-székesegyház. A 2019-es tűzvészben súlyosan megrongálódott, mára hatalmas munkával felújított épület átadóünnepségén Emmanuel Macron köztársasági elnök is felszólal. Beszédét ugyanazon a helyen fogja tartani, ahol annak idején állami és egyházi vezetők körében döbbenten szemlélte a lángokat, és követte a 600 tűzoltó munkáját. Sokatmondó tény, hogy mindezt nem a templomban, hanem az előtte kialakított téren teszi. A hírek szerint a maga részéről szívesen került volna beljebb. A helyi püspöki kar kérésére azonban ezzel a gesztussal is jelzi, hogy tiszteletben tartja az állam és az egyház szétválasztásának Franciaországban különösen szigorúan érvényesülő alapelvét. (A vonatkozó 1905-ös törvényről részletek ezen a linken.)
Az elnök évek óta kihasználja a renoválás kínálta publicitást – most vagy száz ország vezetőjét hívta meg az átadásra. Donald Trump megválasztott amerikai elnök is jelezte, hogy tiszteletét teszi az eseményen – ellentétben Ferenc pápával, aki nem lesz jelen. (Egy hétre rá viszont első katolikus egyházfőként a Franciaországhoz tartozó Korzikára látogat.) A lehetőség, hogy a felújítás babérjait learassa, különösen jól jön Macronnak most, amikor a nyári választások után politikai káosz uralkodik az országban, sőt kabinetjének kormányzóképessége is veszélybe került.
A tűz kitörése utáni első beszédében az elnök a Notre-Dame-ot nemzeti jelképnek nevezte, mellőzve minden utalást az épület spirituális jelentőségére vagy egyházi mivoltára. Michel Aupetit akkori párizsi érsek egy interjúban erre élesen azt válaszolta: „A Notre-Dame-ot a katolikus hívők hívták életre – ez nem múzeum.”. A feszültséget tovább élezte, hogy a baloldalon többen ellenezték, hogy az újjáépítést felügyelő testületben a főegyházmegye képviselője is helyet kapjon. Vita alakult ki állami, kormányzati szereplők felvetéséről is, hogy – mivel a várakozások szerint jövőre 14-15 millió turista fogja felkeresni a székesegyházat – belépődíjat kellene bevezetni, ezzel is hozzájárulva a felújítási és fenntartási költségekhez. A francia egyház képviselői azonban továbbra is ragaszkodnak az ingyenességhez, mondván, ez illik a templom mint Isten háza szellemiségéhez.
A viták egy része idővel lecsengett, és a La Croix International francia katolikus orgánum értékelése szerint az újjáépítés jobbára nemzeti összefogással zajlott. Ahogy pedig az Élysée-palota közölte, az elnök minden franciát meg akar szólítani, ezért szombatra „republikánus és szekuláris” beszéddel készül. Külön hírként jelent meg az a tény is, hogy
a laicitás eszméjét zászlóra tűző állam katolikus felekezetű feje nem fog áldozni a vasárnapi nyitómisén.
„Amikor az elnök hivatalos minőségében vesz részt szentmisén, sohasem járul szentáldozáshoz” – tudatta a politikus stábja. Nem mintha Macron különösebben elkötelezett hívő lenne, magát inkább agnosztikusnak szokta nevezni. Pedig 12 évesen, a saját akaratából keresztelkedett meg, jezsuita iskolába járt, de mára eltávolodott az intézményes egyháztól és a tételes istenhittől.
A felújítás – többek között nemzetközi adakozásból előteremtett – 700 millió euróba és rengeteg munkaórába került. Szerencsére az épület nem rongálódott meg végzetesen, de a tetőszerkezettől a berendezésig így is sok mindent kellett kicserélni vagy felújítani. Ez viszont alkalmat adott annak átgondolására, hogy napjainkban miként kell/szabad hozzányúlni egy, a 12-13. századi múltra visszatekintő templomhoz. Az első ötletek között még az is megfogalmazódott, hogy a Notre-Dame teteje – markáns társadalmi üzenetet hordozva – óceáni műanyagszemétből épüljön újjá, de ez hamar lekerült a napirendről.
Máig vitát okoz viszont, hogy több ólomüveg ablak helyére Macronék – Párizs érsekével egyetértésben – kortárs művészek alkotásait tennék. A pályázati folyamat még tart, az alkotások csak 2026-ra készülnének el,
miközben százezrek csatlakoztak a tervek ellen tiltakozásként elindított aláírásgyűjtéshez.
Műemlékvédők szerint ez szembemegy az 1964-es Velencei Chartával, mely szigorúan szabályozza, hogy mit lehet tenni egy történelmi épület renoválásakor, így akár a Notre-Dame világörökségi státusza is veszélybe kerülhet.
Az érintett ablakok ugyanakkor nem a 12., hanem a 19. században készültek – érvelnek a modern pótlás hívei. Az ő fejükre az ellenzők ugyanezen charta vonatkozó passzusát olvassák, mely szerint renováláskor nem csupán az eredeti állapotot, hanem a későbbi munkálatok eredményeit is tiszteletben kell tartani. Ezek a viták felidézik a hasonló eseteket, például amikor a párizsi Louvre új főbejárataként 1989-ben elkészült az üvegpiramis, vagy amikor néhány évvel korábban az egykori francia királyi palota udvarára Daniel Buren kortárs művész modern oszlopokat helyezett el. De gondolhatunk a hazai templomfelújítások okozta polémiákra is, legutóbb például a veszprémi főszékesegyház esetében.
Vannak, akik a templom új berendezését is bírálják, a tervezők szemére hányva, hogy amit ők letisztult formavilágnak mondanak, az valójában lélektelenséget áraszt. A főbb liturgikus bútorok „felháborítóan modern esztétikája nehezen talál utat az emberek szívéhez” – fogalmaz például a The European Conservative című lapban Hélène de Lauzun. A szerző kifogásolja, hogy
a tervező mintha összetévesztette volna a templomot egy trendi párizsi bárral vagy kávézóval.
Szerinte az oltár olyan lett, mint egy dohányzóasztal, a püspöki széket pedig mintha az Addams Family című film díszletéből kölcsönözték volna.
Miközben itt nyilván ízlések is összecsapnak, ezek a viták sok értékes szempontot hoznak fel minden oldalon. Egy azonban megállapítható: a hétvégétől egy minden ízében impozáns, a régi és az új izgalmas találkozásáról tanúskodó épületet vehetnek birtokba a hívők, illetve a turisták milliói. A felújításról készült fotók és videók alapján pedig a világ bármely pontjáról legalább virtuálisan bepillantást kaphatunk az Öreg Hölgynek is nevezett székesegyház „ráncfelvarrásának” egyes elemeibe.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
