Fehér falak, raklapok, állványzat – ahol egy felújítás kapcsán a tönkretették, eltüntették, elszegényítették szavak is előkerülnek, ott valami egészen biztosan nincs rendben.
A Szemlélek hasábjain is többször és többféle megközelítésben foglalkoztunk a Veszprémi Főegyházmegye történéseivel, és kiemelt figyelemmel kísértük a Szent Mihály-főszékesegyház felújítása körüli anomáliákat. A Válasz Online most titokban készített, exkluzívnak nevezett fotókat publikált az ország egyik legjelentősebb templomának belső átalakításáról.
„A székesegyházat most az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat kísérőprojektjeként a veszprémi Várhegy többi épületével együtt újítják fel. A helyreállításokat az érsekségnek nyújtott bőkezű állami támogatásból fedezik.
Februárban egy televíziós interjú közben feltűnt látványtervből véletlenül derült ki, hogy az érsekség a korábbi korszak díszítőelemeit szinte teljesen eltávolítaná a templomból. A templomok puritán, minimalista jellegű átépítésének első példája hazánkban Pannonhalma volt (habár ott a festett díszítés megmaradt), a divatot több helyen is követtek, bár talán sehol nem annyira radikálisan, mint Veszprémben.”
„A tervekről a Szent Mihály Védegylet nevű katolikus egyesület konferenciát szervezett, majd több mint 3000 aláírást gyűjtött össze a székesegyház védelmében. Miután nem sikerült eredményt elérniük, Udvardy György érsek elmozdítását kérték Ferenc pápától. Veszprémben a helyzet annyira elmérgesedett, hogy a templom belső átalakítása ellen felszólaló emeritus érseket, Márfi Gyulát utódja levélben szólította fel a város elhagyására. Az előző érsek (…) azt mondta, valóban nem ért egyet az átalakítással, mivel a mértékadó szakemberek értékesnek tartják a belső tér meglévő elemeit, és
az egyházban illene figyelembe venni a legfőbb parancs, a szeretet követelményét is: a templomi tárgyakat nem dobjuk ki, ha a hívek áhítata és szeretete övezi őket.
Intése falra hányt borsónak bizonyult (…)”
A titokban készült felvételeken látható, hogyan néz ki most a felújítás alatt álló épület: az ornamentális és figurális falfestményeket fehérre mázolták, ezzel eltüntették a korábbi, ókeresztény elemekre építő, festett díszítést, „a műemléki értékleltár szerint is megtartandó értéket képviselő neogótikus oltárt kivésték és eltávolították”, a műemléki értékleltár által szintén megtartandónak vélt fehér és vörös márványburkolat helyére a minimál stílushoz illeszkedő padlót tesznek, miközben a 20. század legnagyobb üvegművészének tartott Sztehlo Lili festett üvegablakainak egy részét is eltávolítják, arra hivatkozva, hogy „nem illenek a historizáló belső térhez. Csakhogy ezt a historizáló enteriőrt éppen most semmisítik meg az ablakcserével párhuzamosan.
Felvetődik a kérdés, hogyan lehetséges ezt megtenni egy műemlékkel?”
Nem vitás, hogy elmaradt a közösség megkérdezése, milyen templomot szeretnének. Ez, és a kommunikáció hiánya súlyos hiba.
Ettől független kérdés, hogy a létrejött templombelső milyen esztétikailag, mennyire alkalmas elmélyülésre. Ebben valószínűleg erősen megoszlanak a vélemények. Mint ahogy Pannonhalmán is megoszlottak, de ott sok évet szántak a döntés meghozatalára. (Aminek része volt pl. a szószék (!) eltávolítása a templomból.)