Mihályi Anikó egy budai gimnáziummal együtt a komfortzóna kényelmét hagyta ott, hogy valami ismeretlenbe kezdjen. Végül a börtönben találta meg a magyar nyelv és irodalom tanításának teljes szabadságát. A pedagógus időről időre bepillantást enged ottani élményeibe. Ezúttal Zrínyi Miklós és Röhrig Géza egy-egy műve kerül terítékre.
„A fogvatartottakhoz való közelség konkrét jeleként én magam szeretnék megnyitni egy szent kaput az egyik börtönben: ez jelképként arra biztassa őket, hogy reménnyel és az élet melletti új elkötelezettséggel tekintsenek a jövőbe!”
(Ferenc pápa Spes non confundit kezdetű szentévi bullájából)
Visz a villamos a börtönbe. Belső kerületből a külsőbe. Bámulok kifelé az ablakon. Idő- és térutazás. Szeretem ezt a zötykölődést. Helyemre ráz. A múltat mélyíti, a jelent megtartja bennem. Eszembe jut, hogyan is tanítottam pár évvel ezelőtt a gyerekeknek a barokkot, a Szigeti veszedelmet. Bachhal indítottam. A D-moll toccata és fúgával. Mert abban benne van minden: a monumentalitás, ahogy az orgona betölti az egész teret, a játék, ahogy a szólamok kergetik egymást, mintha jó és rossz küzdene egymással… Krasznahorkai Magánszenvedélye kúszik be, a barokk fájdalma, az elszakadás a tökéletestől, a földi és az égi különválása… Gyalogolok befelé, szögesdrótok az egyik, kertes házak a másik oldalon. Kapu, ellenőrzés, átzsilipelés. Az udvaron át a tanterembe. Várnak a tizedikesek. Fölállunk. Jó reggelt kívánok.
A barokkról kezdek beszélni. Lejátszót, telefont nem lehet bevinni, így
Bach nélkül próbálom megértetni velük a stílus lényegét.
Előveszem a Szigeti veszedelmet, olvasom az első ének részleteit: „Szentséges lölkömet reájok szállattam, / Az körösztyén hütre fiam által hoztam,
Szent királyokkal is megajándékoztam, / Békességet, tisztességet nekik adtam. / De ők ennyi jókért, ah, nehéz mondani! / Ah, háládatlanok, és merték elhadni, / Nem szégyenlik Isteneket elárulni,
Ellenemre minden gonoszban merülni.” …. „Fösvénység, gyülölség uralkodik rajtok, / Nincs szeretet köztök, sem okos tanácsok, / Kiért esőben van fényös koronájok.”
A cselekmény rövid ismertetése után megértik, mit is jelent a műben a földi harc a jó magyarok és az álnok törökök között, miért is lehet Zrínyi Krisztus bajnoka, áldozata pedig hogyan állhat párhuzamba Krisztus áldozatával. A fogvatartottaknak tetszik az a megkettőzött világ, amit a Szigeti veszedelemben látnak:
a magyarok mellett harcolnak az angyali seregek, a törököket pedig a pokolbeli erők támogatják.
Értik a nagy harcot a földi és az égi erők szintjén, és tartalommal telítődik az eposz zárlata, ahogyan a magyar hősök lelkét az angyalok az égbe viszik.
És Önök mivel harcolnak? – teszem föl a kérdést. A mindennapokkal, a szép nők utáni hajthatatlan vágyammal, ami ide juttatott, az alkohollal, a droggal, a kísértésekkel, magammal – sorolják saját csatáikat. Előveszem Röhrig Géza sztereó című versét.
ki nem kellett az anyjának
miért kéne az magának
ki az anyjának nem kellett
miért kéne az más embernek
duruzsol a sátán
kit az anyja otthagyott
azzal a sors jóllakott
kit otthagyott az anyja
én vigyázok majd arra
duruzsol egy angyal
Megkérem őket, írják meg, mit duruzsol nekik a sátán, illetve az angyal.
„A kis ördög ott ül a vállamon, a rosszat súgja, az angyal a másik vállamon ül, és azt súgja, szép dolgokat csináljak.”; „Az ördög azt duruzsolja, hogy ha szabadulok, megint áruljak kábítószert,
az angyal azt duruzsolja, hogy változzak meg,
erősödjek, nőjek fel, és ő segít harcolni nekem, hogy ne adjam oda magam az ördögnek.”; „Az ördög azt súgja nekem: rossz vagyok. Az angyal azt súgja nekem: Te jó vagy!”
Hazafelé zötykölődve azon gondolkozom, talán most értettük meg a legmélyebben a barokk lényegét: a lelkekért vívott küzdelmet.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
