Jézus feltámadásának titka hitünk alapja. Szent Ferenccel szólva: ha nem támadt volna fel, miben hinnénk? Mégis, a lelkünk mélyén néha elfog minket a kétség: valóban feltámadt? Pedig megnyugodhatnánk végre, mert a megfoghatatlan, s néha felfoghatatlan isteni bizonyosság mellett van rá kézzelfoghatóbb emberi bizonyítékunk is. Meskó Zsolt írása húsvéti örömünk bizonyságáról.
Egy elsőmisés ifjú pap mesélte, hogy minden tanítást Istenről, Jézusról elfogadott, és hitt benne, de Jézus feltámadásával kapcsolatban még a szeminárium évei alatt is kételyei voltak. Ez feszültséggel töltötte el. Utolsó szemináriumi évében rendszeresen azt kérte imáiban, kapjon bizonyosságot a kérdésben. A felszentelése előtti napokban aztán megkapta. A következő gondolat tette számára – és rajta keresztül számomra is – bizonyossá a feltámadást: Jézust elfogatásának és perének éjszakáján az összes tanítványa elhagyta, Péter kivételével, de a kereszthez már ő sem mert kimenni, oda egyedül János ment el. Mindegyikük rettegett, nem mert kiállni Jézus mellett. Amit három év alatt Jézustól kaptak, azt egy pillanat alatt felemésztette a zsigeri félelem. A hívők legbensőbb köre, akik látták a megváltó csodáit, egy pillanat alatt elvesztette a hitét.
Ezek a tanítványok később egész életüket Jézus tanításának hirdetésére szentelték, és kegyetlen mártírhalált haltak, ahogy az őket követő első keresztények ezrei is. Hogyan lehetséges ez emberi, lélektani szempontból?
Az ijedt, megrémült, életüket féltő, csalódott tanítványokból hogyan lesznek lánglelkű apostolok, akik minden üldöztetés közepette kitartanak hitükben, és vállalják a földi halált is Jézusért?
Valaminek történnie kellett a két lélekállapot között, ami megváltoztatta őket, és megrémült tanítványokból hitükben biztos apostolokat szült.
A magyarázat az, hogy megtörtént, amit ugyan Jézus megjósolt nekik, de ők nem mertek elhinni, nem tudtak felfogni: a tanítványok személyesen találkoztak a feltámadott Krisztussal. Ez szabadította fel bennük a húsvéti örömöt és változtatta meg végérvényesen az életüket.
Számunkra pedig az ő lélekváltozásuk, apostoli életük és haláluk a legfőbb bizonyíték rá, hogy Jézus valóban feltámadt.
Ha nem találkoztak volna vele, elcsüggesztette volna őket mesterük halála, megmaradtak volna emberi félelmeikben, s nem hirdették volna tovább Jézus tanításait.
Mivel azonban látták Őt feltámadottként, újra beszéltek és ettek vele, nem volt már kétség számukra: Jézus az Isten fia, s minden szava és tette az igazság.
Akik tőlük hallották ennek a találkozásnak az élményét, hittek, és az Ige hirdetőivé váltak. Ennek a találkozásnak a lélekfordító ereje, húsvéti öröme nemzedékről nemzedékre öröklődik. Most rajtunk a sor: váljunk apostolokká, és adjuk tovább Húsvét csodáját és örömét!
Jézus feltámadt! Valóban feltámadt!
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
