Kirill pátriárka: Krisztus keresztáldozatához hasonlít az Ukrajnában elesett orosz katonák halála

Hogyan nyújt ideológiai, sőt teológiai alapot Moszkva háborújához az orosz ortodox egyház? És miként hasonlítja Krisztus keresztáldozatához az orosz katonák halálát Kirill pátriárka? Erről ír Zamfir Korinna, a romániai Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának egyetemi tanára a friss Egyházfórumban. Az alábbiakban a tanulmányból idézünk.

„A háború igazolására az agresszor állam és annak szócsöve, az Orosz Ortodox Egyház [OOE] a „russzkij mir” („orosz világ”) és a Szent Rusz ideológiájára hivatkozik. A két ideológiai konstrukció összekapcsolása az OOE diskurzusában a totalitárius rendszerekre jellemző politikai vallás jegyeit mutatja. (…)

A „russzkij mir” („orosz világ”) viszonylag új keletű fogalom, bár gyökerei visszanyúlnak olyan 19–20. századi irányzatokra mint a szlávofil mozgalom vagy az eurázsianizmus politikai eszméje, amelyeket összekapcsol az orosz excepcionalizmus, a meggyőződés az orosz nép különleges sorsáról és küldetéséről, a Nyugattal szembenálló orosz civilizáció felsőbbrendűségéről. A „russzkij mir” vagy „orosz világ” fogalmát a Szovjetunió szétesését követően dolgozták ki politikai technológusok, egy új kollektív identitás és geopolitikai stratégia megalapozására. (…)

A 2000-es évektől, Kirill (Vladimir Gungyajev) moszkvai pátriárka révén, a „russzkij mir” elgondolás vallási színezetet nyert. E megközelítésben

az „orosz világ” nemcsak nyelvi-kulturális közösség, hanem a romlott, sátáni Nyugattal szembenálló civilizációs tér,

amely a hagyományos keresztény értékek védelmezőjeként lép fel. Érdekes módon ennek következtében a politikai diskurzus is magáévá tette a hagyományos értékekről szóló beszédet, a vallási, metafizikai érveket, teológiai fogalmakat, bibliai idézeteket, különösen a háború racionalizálása érdekében.

A védelmezett hagyományos értékek a szexuáletikára korlátozódnak. Kirill ismételten a Nyugat-Ukrajnát megmételyező homoszexualitásra és melegfelvonulásokra hivatkozott, amelyek indokolttá teszik az Ukrajna elleni harcot. A statisztikai adatok tükrében azonban az „orosz világ” nem tekinthető a keresztény értékek és a hagyományos család bástyájának, ha figyelembe vesszük az alacsony vallásgyakorlatot, illetve a nagyon magas abortuszrátát.

A „russzkij mir” ideológia jegyében Oroszország az ukránokat és a fehéroroszokat „testvérnemzetekként”, az orosz nemzet részeként kezeli. Ebből kifolyólag tagadja az ukránok nemzeti identitását, nyelvét, kultúráját, önrendelkezési jogát és állami létét. A fiktív testvériség jegyében, messianisztikus küldetése és vélt erkölcsi fölénye nevében

Oroszország feljogosítva érzi magát arra, hogy kontrollt gyakoroljon a szomszédos országok politikai berendezkedése fölött,

és katonai eszközökkel is megfenyítse őket. A testvériség gondolatának ellentmond ugyan, de az ukránok ellenséggé avatásának másik oldala a dehumanizálás, a veszélyes másikká avatás: az ukránok nácik, fasiszták, tehát az orosz nép és a civilizált világ ősellenségei. (…)

A Szent Rusz eszméje összefügg az orosz ortodoxia elgondolásával, miszerint Moszkva a „harmadik Róma”, a végérvényes keresztény birodalom, amely képes megmenteni a világot a kereszténység ellenségeitől. A dekadens Európával szemben, a Szent Rusz védelmében az orosz keresztény-ortodox civilizáció arra hivatott, hogy magát a világot is megmentse az erkölcsi romlástól és a pusztulástól. A Szent Rusz az orosz ortodox egyház kanonikus területén áll fenn. Magját Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország alkotja; a perifériához tartozik Moldova, Kazahsztán, Kirgizisztán és a diaszpóra. (…)

Hirdetés

Az OOE hierarchiája, Kirill pátriárkával az élen, kezdettől fogva, már a Krím 2014-es megszállásától és a donbászi háborútól mindmáig, teljes mértékben támogatja Oroszország Ukrajna elleni háborúját. Beszédeiben Kirill ötvözi a két ideológiai konstruktumot, a „russzkij mir”-t és a Szent Ruszt, azok minden témájával együtt. Megnyilatkozásaiban gyakran alkalmazza az „orosz világra” jellemző fiktív család képzetet. A háború testvérek közötti konfliktus, testvérháború.

A „testvériség” hangoztatása tagadja az ukránok identitását, államuk függetlenségét

és önrendelkezési jogukat, bagatellizálja a háborút, mint testvérek közötti, könnyen elhárítható konfliktust, és legitimálja a „nagy testvér” fegyelmező beavatkozását.

A testvériség állítása egy másik stratégiával is összefügg. Kirill beszédeinek visszatérő motívuma, hogy a dekadens, ellenséges Nyugat harcol a Szent Rusz ellen, hogy megbontsa az orosz nép, az orosz világ eredendő, a „kijevi keresztelőkútból” fakadó egységét. Az agresszort, az Orosz Föderációt ezzel áldozatként, az Ukrajna ellen indított megsemmisítő háborút önvédelemként állítja be a külső ellenséggel, a kollektív Nyugattal szemben. (…)

Az OOE és a hadsereg szoros együttműködésének, a katonai és a politikai célok vallási eszközökkel történő előmozdításának szemléletes példája az Avgusztovszka Istenszülő ikonjának ünnepélyes átadása Viktor Zolotov tábornoknak, a Roszgvargyija főparancsnokának 2022. március 13-án, az ortodoxia győzelme ünnepén, majd áthelyezése a Roszgvargyija templomaként ismert balasikhai (Moszkva melletti) Szent Vladimir templomba.

A háborús háttérrel rendelkező ikonon az Istenanya nemcsak kiterjeszti áldó, védő kezét az orosz hadsereg felé, hanem katonai parancsnokká válik,

aki megmutatja az orosz offenzíva irányát a nyugati fronton. Sokatmondó, hogy az ikon átadásával a pátriárka azt az alakulatot tüntette ki, amely az Ukrajna elleni támadás korai szakaszában részt vett a bucsai mészárlásban. (…)

Kirill egyik legmegdöbbentőbb állítása, hogy a katonai kötelességük teljesítése közben elesett orosz katonák halála nemcsak önfeláldozásnak, hanem „az ember által elkövetett összes bűnt” eltörlő áldozatnak minősül. Az erőszakot elkövetők áldozattá válnak, Krisztushoz hasonlóan. Ha így nézzük,

a katonák halála nem más, mint önmegváltás, amely tárgytalanná teszi Krisztus megváltó keresztáldozatát.

Ráadásul a pátriárka bűnt eltörlő erőt tulajdonít azok halálának, akik egy agressziós háborúban nagyon sokszor háborús és emberiség elleni bűnöket követtek el. (…)

A háború igazolását szolgáló „russzkij mir” ideológia nem maradt válasz nélkül. A legátfogóbb kritikáját az ortodox teológusok 2022 márciusában kiadott nyilatkozata nyújtja. A Nyilatkozat elveti a „russzkij mir”-t mint az ortodoxiával, az evangéliummal és az egyházatyák tanításával ellentétes tant. Hat, bibliai kijelentésekre hivatkozó pontban elveti Isten Országa azonosítását valamely nemzettel, állammal, vagy a Szent Russzal, az egyház összefonódását a politikai hatalommal, a politikai hatalom, a nemzeti identitás és a kultúra szakralizálását, a hatalom vallási legitimálását, a másként gondolkodók és a társadalmi kisebbségek démonizálását. (…)

Az autokratikus politikai hatalom könnyen instrumentalizálja a vallást

a hatalom elérése vagy megtartása érdekében, illetve az agressziós háborúk igazolására. Az egyházak és a teológusok súlyos felelőssége ellenállni az ilyen törekvéseknek. Az Orosz Ortodox Egyház e tekintetben csődöt mondott, mert nem az áldozat, hanem az elkövető oldalára állt. Kérdés ugyanakkor, hogy más egyházak és teológusaik mennyire állják ki a próbát.