„Kőbe vésett ima” ‒ Antoni Gaudí a boldoggá avatás előszobájában

Idén áprilisban Ferenc pápa „tiszteletre méltónak” ismerte el Antoni Gaudí életét, ezzel elindítva a katalán építészt, „Isten szolgáját” a boldoggá avatás útján. Kiss Edina írása a Sagrada Família és más utánozhatatlanul egyedi épületek alkotójának életéről és művészetéről.

Ha Barcelonában járunk, kihagyhatatlan élmény a Sagrada Família, azaz a Szent Család-templom meglátogatása. Ezen egyedülálló turisztikai, de az arra nyitott embereknek még inkább spirituális élményt nyújtó bazilika különleges módon képes megszólítani a ma emberét is. A rendkívül magas látogatószám is ezt bizonyítja: a templom 2024-ben rekordot döntött, és egy év alatt csaknem 4,9 millió érdeklődőt vonzott. A templomot felkeresni vágyóknak a főszezonon kívüli hétköznapokon is előrelátónak kell lenniük, hogy sikerüljön belépőjegyet foglalni, és betekintést nyerni a különleges építészeti alkotásba, melynek minden köve mélyebb jelentésről és így különleges spiritualitásról tesz tanúbizonyságot. Megálmodója, Antoni Gaudí pedig immár hivatalosan is a szentté avatás útjára lépett.

Gaudí egyedülálló stílusa

A katalán Antoni Gaudí i Cornet (1852–1926), a modernista építészet egyik legnagyobb alakja már fiatalkorában egyedi stílusával hívta fel magára számos megbízó figyelmét. Barcelonában a Güell park, az El Capricho, a Casa Batlló, a Casa Milà és a Casa Vicens is az ő nevéhez fűződik, de számos más, szintén neves épületet is tervezett. Jellegzetes és fantáziadús építészeti stílussal rendelkezett, melyben szakított a merev és klasszikus vonalakkal, helyette a természet szerkezetét tükröző ívelt formákat (például fák, csontok, hullámok) használva. A szerkezeti innováció mellett az ún. „trencadís”, vagyis a törött kerámiadarabokból álló mozaiktechnikával kölcsönzött színes és eleven hatást épületei homlokzatának. 2005-ben az UNESCO a Sagrada Família egyes részeit Gaudí más műveivel egyetemben a világörökség részévé nyilvánította.

A befejezetlen bazilika és Gaudí életműve

Leghíresebb és legambiciózusabb projektje a Basílica de la Sagrada Família Gaudí, melyet eredetileg a barcelonai egyházmegye építésze, Francisco de Paula del Villar y Lozano kezdett építeni 1882-ben. Gaudí 31 évesen, 1883-ban vette át a munkát, és életének fokozatosan egyre nagyobb részét, utolsó 12 évét pedig teljesen a nagy műnek szentelte. Úgy vélte, hogy a természet Isten műve, ezért a szakrális építészetet is ennek kell inspirálnia. A Sagrada Famíliában teljes mértékben integrálta a szerkezeti innovációt és a szimbolikus keresztény témákat.

Az épületet úgy tervezte, hogy egyfajta „kőbe vésett Bibliaként” rajta keresztül közvetíthesse a keresztény elbeszélést.

Formái a keresztény narratíva elemeit képviselik, a legnagyobb precizitással, ugyanakkor óriási fantáziával megtervezve.

A templom három homlokzata Krisztus életének kulcsfontosságú pillanatait ábrázolja: a „Születés homlokzata” Jézus születését, tele vidám és bonyolult természeti motívumokkal; a „Passióhomlokzat” Krisztus szenvedését és halálát mutatja be szigorú és szögletes elemekkel; a tervezett „Dicsőség homlokzata” pedig a feltámadáshoz és örök élethez vezető utat szeretné szemléltetni. Gaudí a fényt és a szerkezeti elemeket is szimbolikus módon használta, olyan belső tereket hozva létre, amelyek esetenként rácsodálkozást, máskor megdöbbenést okoznak, de mindenképp a lelki elmélyülést segítik a látogatókban.

„Belül a bazilika a transzcendencia nagyszerűségébe repít, ahogy az oszlopok felemelnek minket, mindezt csendben, fényben és elmélkedésben. Így a székesegyházba belépőt először a külső tér és Jézus ott elhangzó üzenete érinti meg,

majd ebben a csendben megtalálja azt a békét, amely a transzcendenssel  ‒ aki Isten ‒ való találkozást teszi lehetővé.

Ez sok nem hívő számára is rendkívül vonzó” ‒ olvasható Juan Jose Omella Omella barcelonai érsek nemrégi nyilatkozatában. Az eredeti tervek szerint az épület 18 tornyot tartalmaz majd, amelyek a 12 apostolt, a négy evangélistát, Szűz Máriát és Jézus Krisztust jelképezik. 2026-ra, Gaudí halálának 100. évfordulójára tervezik a Krisztusnak szentelt torony befejezését is, mely a maga 172,5 méterével a Sagrada Famíliát a világ legmagasabb egyházi épületévé teszi.

Hirdetés

Gaudí főművét a „szegények katedrálisaként” emlegette.

Elutasította az állami vagy egyházi finanszírozást, és teljes mértékben adományokra támaszkodott. Amikor 1926-ban villamosbalesetben meghalt, a Sagrada Famíliának még csak kis része készült el. A bazilika építése napjainkban is folyik Gaudí tervei alapján, mely munkálatokat azóta is teljes egészében magánadományokból és a belépődíjakból finanszírozzák.

2010-ben XVI. Benedek pápa felszentelte a Sagrada Famíliát, és kisebb bazilikává nyilvánította, ez alkalomból méltatva Antoni Gaudí zsenialitását, „aki ezt a templomot Isten kőből készült dicséretévé alakította”. Teljes befejezése a 2030-as évekre várható, de ahogy Gaudí fő megbízójára, Istenre utalva mondta:

„az ügyfelem nem siet”.

Isten építésze a boldoggá avatás útján

A családjában bekövetkezett sok halálos tragédia ellenére (vagy éppen azok következtében) Gaudí egyszerűségéről és odaadó katolikus hitéről volt ismert. Soha nem nősült meg. Idősebb éveire szinte teljesen felhagyott a világi élettel: rendszeresen böjtölt, egyszerű ruhákat viselt, és kizárólag az építészeti munkájára mint egyfajta spirituális gyakorlatra összpontosított. 1925-ben a templom melletti kis lakásba költözött. Naponta részt vett a szentmisén, és rendszeresen járult a szentségekhez. Mély és megküzdött hite nemcsak munkájának tartalmát, hanem építészeti módszerét is formálta, amelyet a természeten keresztül az Istennel való együttműködésnek tekintett.  „Az ember nem teremt… hanem felfedez” – ez volt „építészeti teológiájának” egyik krédója. Ezek a gondolatok is azt a nézetét tükrözik, hogy a természet Isten terve, és az építész feladata az isteni rend és szépség felfedése az épített formákon keresztül. Bár több terve nem valósult meg, a fennmaradt vázlatok is jól mutatják Gaudí különleges spirituális látásmódját.

A 2000-es évek elején a katolikus egyház, a katalán művész jámbor élete és a szakrális építészet iránti elkötelezettsége miatt, megkezdte Gaudí boldoggá avatási folyamatát. A „Gaudí Boldoggá Avatási Társaság” több tízezer tagja már több mint három évtizede szorgalmazza, hogy az építészt emeljék a szentek közé, rámutatva, hogy a Sagrada Família tornyai és bonyolult kőműves munkái hogyan vezettek többeket a katolikus hitre. Idén április 14-én a Szentszék bejelentette, hogy Ferenc pápa „tiszteletre méltónak” ismerte el Gaudí életét, és az építészt „Isten szolgájának” tekinti. A boldoggá avatáshoz pedig az kell, hogy egy, az elhunyt közbenjárására végbement csoda is igazolást nyerjen.

Gaudí tisztában volt vele, hogy a munkálatok az életében nem fognak befejeződni, ezért a tervezésnél világossá akarta tenni, hogy mik az elképzelései. A mai egyházi küldetésre is vonatkoztatható üzenete sokatmondó, és hagyatékának megőrzésére, illetve gazdagítására ösztönöz:

„Amit mindig meg kell őrizni, az a mű szelleme; annak élete és életet adó mivolta viszont azoktól a generációktól függ majd, amelyek ezt a szellemet továbbadják és életre keltik.”