Egy telefonhívás az élet: ahol új életet kezdhetnek a kapcsolati erőszak áldozatai

Egyetlen telefonhívás – sokszor ennyi választja el az áldozatokat attól, hogy kiszálljanak a bántalmazó kapcsolatból, és a krízisközpontok titkos címeire menekülve új életet kezdjenek. Megnéztük közelről, hogyan működik az Ökumenikus Segélyszervezet idén 20 éves krízisambulanciája.

A családon, kapcsolaton belüli erőszak közel egyidős az emberiséggel, de a társadalom és a segítő szakemberek csak az elmúlt évtizedekben kezdtek el foglalkozni vele, és egyre többen mernek segítséget is kérni. „Az elmúlt húsz évben az országos krízis és információs telefonszolgálat 8.000 nőt, 20.000 gyermeket és 160 férfit helyezett biztonságba” ‒ mondja a Szemléleknek Rácsok Balázs, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet stratégiai és módszertani igazgatója, szociális munkás.

Az intézmény húsz éve folytatja a Magyarországon egyedülálló segítségnyújtást, általuk ugyanis egy telefonhívással új életet kezdhetnek bántalmazott nők, gyerekek és férfiak. „A kétezres évek elején egymás után jöttek létre a krízisközpontok. Amikor elkezdtük, fogalmunk sem volt arról, hogy milyen arányban lesz szükség ezekre az intézményekre, vagy hogy elegendő lesz-e az akkor alapított nyolc intézmény. Abban sem voltunk teljesen biztosak, hogy jól csináljuk. Annyit tudtunk, hogy egy 2003-as országgyűlési határozat folyományaként a kormány rögzítette, hogy a kapcsolati erőszak áldozataival foglalkozó intézményeket kell létrehozni” ‒ magyarázza a stratégiai igazgató. Az indulás után hamar kiderült, hogy mekkora igény van a szolgáltatásra ‒ az intézményhez forduló áldozatok száma évről évre nőtt.

De nézzük, hogyan kell elképzelni a központok működését. A segítséget kérők először a hét minden napján, a nap 24 órájában ingyenesen hívható telefonközpont munkatársával beszélnek. „Ekkor derül ki, hogy milyen helyzetben van az illető. Elérhető-e segítség a természetes támogató rendszeren belül – rokon, ismerős, barát –, vagy kríziselhelyezésre van szükség? Olyan is előfordul, amikor

kiderül, hogy az áldozat nem szeretne kilépni a bántalmazó kapcsolatból,

de felismeri, hogy szakember segítségére szorul. Ilyenkor nyilván nem a krízisközpontok felé irányítjuk, hanem felajánljuk az anonim módon igénybe vehető online tanácsadást, vagy a személyesen is felkereshető krízisambulanciák egyikét.”

A döntés az áldozatoké 

A krízisközpontok leginkább egy szociális intézményre hasonlítanak, ahol főleg nők és gyerekek vannak, de akadnak férfiak is. „Az ambuláns ellátásban 4-5 százalék körül van a férfi áldozatok száma. Minden érintettnek nehéz segítséget kérnie, de kapcsolati erőszak esetén a férfiak még nehezebben keresnek támogatást. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy a nők súlyosabb sérülésekkel érkeznek a krízisközpontjainkba” ‒ tudjuk meg Rácsok Balázstól.

Az intézmények koedukáltak, és valóban csak kevés férfit látni. Az volna a legideálisabb, ha lehetne külön férfi és női intézményeket létesíteni, mert többször előfordul, hogy egy nő, aki belép a központba, és meglát egy férfit, újraéli a traumát, ami miatt ide került. Bár az intézmények titkosan működnek, és az eljárások titkosítása garanciát ad arra, hogy a bántalmazó ne érje el a bántalmazottat, az áldozatok félelme valós.

„A gondozási folyamat során

nagy figyelmet fordítunk arra, hogy titokban maradjon az ide menekülő emberek tartózkodása,

a bántalmazók ugyanis könnyen megtalálnák őket. Egy párnak sok esetben közös bankszámlája van, így ha az áldozat kártyával vásárol, a bántalmazó látni fogja, éppen hol tartózkodik. Vagy tegyük fel, hogy a bántalmazott egészségügyi ellátásban részesül, és a felhőn keresztül a bántalmazó látja, hol látták el. Ezért szinte minden esetben szükséges feltérképezni, milyen kockázati tényezőkkel állunk szemben, és milyen intézkedések szükségesek, amelynek része többek között a bankszámla megszüntetése és egy új megnyitása.”

Hirdetés

Amikor valaki ide menekül, az áldozat egy szakmai csapattal találkozik: pszichológussal, jogásszal, szociális szakemberrel, gondozóval, akik ellátják a szükséges holmikkal, ugyanis a krízishelyzet miatt sokszor arra sincs idő, hogy a menekülő összepakolja a ruháit, a papírjait vagy a gyerekek tankönyveit. Egy személy a krízisközpontokban nyolchetes, a titkos menedékházakban hathónapos ellátást vehet igénybe, a reintegrációban jelentős szerepet vállaló félutas házakban pedig akár öt évig is tartózkodhat.

„A megérkezés után mindig hagyunk időt arra, hogy az áldozat megnyugodjon, és ténylegesen megérkezzen – testben és lélekben is. Mindig lassan kezdünk beszélgetni, hogy mi történt vele, mit szeretne, milyen traumákat kellene feldolgozni. Az újrakezdés tempóját az áldozat diktálja, mi pedig végig ott vagyunk. Ha kell, lelki támaszt nyújtunk, ha kell, jogi tanácsadást biztosítunk.” A krízisközpontban dolgozók nem sürgetnek senkit, még akkor sem, ha vannak esetek, amikor gyorsabban kellene intézni az ügyet, hogy könnyebb legyen a folyamat. „A jogászunk alkalmazkodik a tempóhoz. Felvázolja a jogi megoldási irányt, amit célszerűnek tart, de mindig az áldozat hozza meg a döntést. Mi ott vagyunk mellette, ha kell, el is kísérjük a rendőrségre, és ha bírósági tárgyalásra kerül sor, abban is támogatjuk akár személyes kísérettel is, mert ilyenkor újra és újra átéli a traumát.”

Hogyan tovább?

A kormányzat tervei között szerepel, hogy minden megyében legyen ambuláns ellátás. Hogy ez mikor valósul meg, még nem tudni, annyi biztos, hogy a jelenlegi férőhelyszám nem elégséges, és mielőbb bővíteni kellene az ellátórendszert. „Emellett fontos volna az intézményrendszer szakosodása. Külföldi példákból és szakmai sztenderdekből is látjuk, hogy mennyivel jobb volna, ha tiszta profilú intézményeket hozhatnánk létre. Tehát van még hová fejlődni. Ezek ellenére optimista vagyok: ha lassan is, de évről évre fejlődik a kapcsolati bántalmazás áldozatainak segítése. Szociális munkásként is azt tapasztalom, hogy

ezen a területen csak kis lépésekben lehet haladni.

A kapcsolati erőszak esetén pedig különösen fontos, hogy lehet jogszabályokat alkotni, intézkedéseket bevezetni, de ha a társadalom szemlélete nem változik, akkor ezek a lehetőségek nem sokat fognak jelenteni” – összegez Rácsok Balázs.

A www.aszeretetnemart.hu oldalon akár anonim módon, az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat ingyen hívható 06 80 20 55 20-as számán pedig telefonon kérhetnek segítséget a kapcsolati erőszak érintettjei.