„Különösen a hallgatások fájnak”

A Szemlélek év végi online felmérésében volt egy „kifejtős” kérdés is: arra voltunk kíváncsiak, hogy mit gondolnak olvasóink a magyarországi történelmi keresztény egyházak kommunikációjáról.

A kérdező számára mindig van egyfajta rizikója az anonim véleménynyilvánításnak: az arctalanság lehetősége egyeseket arcátlanná tesz. Most sem volt ez másként – meg is kaptuk a „szennyoldal”, meg a „külföldről pénzelt, balliberális felforgatók” jelzőket. Persze a válaszadók többsége valóban gondolatai kifejtésére, érzései kifejezésére, tapasztalatai, javaslatai megfogalmazására használta a felkínált lehetőséget, miközben magazinunk is számtalan biztató, támogató üzenetet kapott. A kérdésre adott válaszok nagy része – ahogyan azt a felmérés eredményét összegző írásunkban jeleztük – valóban „az egyháztagok mély fájdalmáról ad tanúbizonyságot”.

A keresztény egyházak kommunikációjáról a kérdőív kitöltőinek valamivel több mint hetven százaléka (726 fő) osztotta meg velünk véleményét – most ezek közül válogattunk.

„Teljesen hiteles”

„Teljesen hiteltelen”

„Nem rossz, sőt az általános trendhez képest nagyságrenddel jobb, színvonalasabb! Értékközpontú és értékközvetítő, őszinte és átlátható! Természetesen gyarlóságoktól nem mentes, úgyhogy van hova fejlődni!”

„Elavult. Nem jut el a tömegekhez, a saját híveikhez sem. Roppant rugalmatlan. Sokszor ítélkező. Hiányzik a nyitottság, egymás meghallgatása.”

„Az Egyház így a médiája is mindig megújul. Szuper jó kezdeményezések vannak, amelyeket támogatni kell, nem pedig sértődöttségből és egyéb, anyagi megfontolásokból támadni”

„Nagyon sok helyen jelen van az egyház. Internet, instagram, facebook, rádió, televízió. Természetesen biztosan van fejleszteni való, olykor elmaradás is. (…)”

„Alig van önálló, pártoktól független kommunikáció. Az egyházak egy politikailag szűken értelmezett jobboldaliságot képviselnek, nem modern, konzervatív arculatuk van, hanem múltba révülő, avítt képet mutatnak.

Attól, hogy már használják a digitális médiát, még a szemléletük nem vált korszerűvé, követésre érdemessé.”

„Az, hogy a Magyar Katolikus Egyház facebook oldala csak idén (2022!) indult el, mindent elárul a kommunikáció korszerűségéről”

„Katolikusként sajnálatra méltónak tartom, hogy a Magyar Katolikus Egyháznak csak nemrég lett FB-oldala és azt sem használják kreatívan.”

„Szerintem jól használják már az internetes felületeket is, több jelenlét kellene világi fórumokon, de a kommunista örökség miatt ez nem egyszerű.”

„Nem jut el tömegekhez, nem használják a rendelkezésre álló internetes lehetőségeket, politikailag elfogult.”

„Sok tekintetben tetszik a kommunikáció. Kivételt képez ez alól az, hogy nem mernek kiállni értékek/emberek mellett akkor, ha ez szembemenne az aktuális kormánnyal. Illetve gaztettek és méltatlan események mellett is csöndben maradnak hasonló esetben.”

„(…) Nem politizálniuk kellene, végképp nem pártot választani, hanem felhívni a figyelmet a keresztény hozzáállásra és az értékek mentén történő gondolkozásra.”

„(…) Minden politikai fennhangú kommunikációjuk rosszul érint, és nagyon meghatározó az ezirányú kommunikációjuk a hívek felé. Sokkal többet kellene arról kommunikálniuk, hogy a megváltozott világunkban, hogyan őrizhetjük meg a hitünket, értékeinket és ehhez milyen segítséget tudnak nyújtani. Nagymértékben felelősnek tartom az Egyházat, mint intézményt, hogy az országunkban nyíltan lehet gyűlölködni, ellenségeskedni. Senkinek nem bántja a lelkét, hogy a keresztényi értékekre hivatkozva gyűlöletkeltés zajlik.  Nagy reményt fűzök a fiatal lelkészekhez, akik értelmesek és gondolkodnak és remélhetőleg eszerint cselekszenek majd, s nem a hierarchia elvárásai szerint.”

„(…) Némely egyházi felsővezető (és médium) kommunikációját az ember hajlamos összetéveszteni egy kormánymédiuméval. Felületes(?) szemlélő kívülről azt látja, hogy bizonyos helyzetekben választani kellene, hiszen a (magát kereszténynek nevező) kormány tevékenysége nehezen egyeztethető össze az evangéliummal, illetve az egyház társadalmi tanításával (korrupció, gyűlöletkeltés, migráció, jogállamisági problémák, szociális ügyek, oktatás, egészségügy lezülleni hagyása stb.). Ilyenkor az egyház hajlamos vagy diszkréten hallgatni vagy kerek-perec sutba vágni az egyház hivatalos álláspontját, és nyíltan kiállni a kormány mellett. Ettől hiteltelenné válnak főpapok és médiumok. (…)”

„Nem kommunikációs válságról van szó, hanem hitelességi válságról.

Szinte mindegy is, hogy mit mondanak, ha ledér ruhákban pózoló celebekkel körülvéve, a pápának ellentmondva (katolikusok) és a miniszterelnök közeli barátjaként, állami rendezvényeken pózoló vezetők teszik.”

„Nem a kommunikáció a legnagyobb baj, hanem a viselkedés. Amilyen ügyek mellé állnak, amikről hallgatnak.”

„Nem a kommunikációval van baj, hanem annak tartalmával.

Szégyellem, hogy katolikus vagyok, mert az egyházam elárulta a kereszténységet. (…)”

„(…) Hol marad a feltétlen szeretet meg az elfogadás például a menekültek esetében? Ha vannak elvek és elvárások a Szentírásban, akkor azokat be kellene tartani (…)”

„(…) nem a Krisztusi tanokat kéri számon a politikán, hanem a politikai lekötelezettséget akarja Krisztusi köntösbe öltöztetni.”

„A vallás üzenetét kellene aktualizálni, azt közvetíteni, nem pedig a kormány szolgálatában a propagandát.”

„Nem a Bibliát, hanem a kormánypropagandát közvetítik”

„(…) A keresztény egyházak teljes mértékben elfogultak a Fidesz-KDNP felé, csak azért, mert azt MONDJÁK magukról, hogy keresztények (és azt kommunikálják, hogy nem szeretik a melegeket és állítólag támogatják a családokat (egy réteget)). A kormány valószínűleg rengeteg pénzt ad az egyházaknak templomrenoválásra, templomÉPÍTÉSRE, ezért azt kommunikálják az egyházak, hogy milyen nagy mértékben segítik őket. Teljes mértékben az jön át, hogy a pénzért beállnak a propagandagépezetbe és a hívők felé is kommunikálják, hogy kire kell szavazni. (…) Az összes történelmi egyház álszent, a hívek nem számítanak, csakis a pénz és a látszat. Sajnos, jelen helyzetben ateista ismerőseim előtt sem tudom megvédeni az egyházakat és nem is akarom…”

„Borzasztó megélni, hogy a keresztény/keresztyén egyházak többsége kiszolgálja a jelenlegi rezsimet, szavuk sincs, amikor a szociálpolitika csíráját is eltörlik, nem szolidárisak az egyszerű, bajban levő emberekkel. Nehéz azt is felfogni, hogy egy kormányközeli ‘újságíró’ hogyan próbálja lejáratni a pápát, és ez a MKPK-t egyáltalán nem készteti megszólalásra.

Nehéz kereszténynek maradni…”

„MKPK: nem szólal meg amikor kellene és megszólal amikor hallgatni kellene, a napi politika szócsöve.”

„A legsajnálatosabb, hogy hallgatunk, mint a sír. (Mint a meszelt sír.) Mondjuk, amikor Ferenc pápát szidják, az MKPK-nak beszélnie kellene. Legújabban szomorú a Veres-Székely affér. És

semmi evangelizáció, csak magunkhoz beszélünk.”

„(…) És az egyházak miért hallgatnak, amikor a kormány el akarja hallgattatni a tanárokat, az egészségügyi dolgozókat és mindazokat, akiknek elegük van az embertelen törvényekből??? Miért nem hallatják a hangjukat az éhezők, a nyomorultak érdekében, akik ezen a télen talán megfagynak???? Nem éppen a jótékonykodásban kéne elöljárniuk????”

„Érdekes a kontraszt a 2000-es évek ‘minden közéleti botrány miatt szólunk’ és a mostani némaság közt.
A kötelezően felolvasandó MKPK körlevelek terjedelmesek, semmitmondóak, és a „fizessetek” általában az utolsó gondolat, amire kihegyeződnek.”

„(…) sajnos a magyarországi keresztény egyházak nem tudják függetleníteni magukat a politikától. Magyarországon nem történt meg az egyházak és az állam különválasztása, sőt, az egyházak anyagi értelemben igen erősen függenek az állam anyagi támogatásától.
A ‘gazdag egyház’ sohasem tudja teljesíteni a küldetését, zsákutcába vezet. Nem kellene nyomorogni, de a ’tisztes szegénység’ – vagyis az átlagos színvonalon élő hívekkel való szolidaritás, közösségvállalás – hatékonyabb lenne.

Egyházi vezetőinknek pedig érdemes lenne észrevenni, hogy már régen vége van a középkornak.”

„Az egyháznak (…) a szeretetet, az elfogadást, a tiszteletet kellene hirdetnie, ugyanis nem a középkorban élünk, ahol egyszerűen kiiktattuk azokat az embereket, akik kilógtak a sorból, esetleg más nézőpontok felé mertek tekinteni. (…)”

„(…) Jézus tanítása ma is korszerű, ma is él és hat, tehát nem az Igével van a ‘baj’, hanem a tanítványok nem, vagy alig teljesítik a küldetésüket.
Következetesség, megalkuvás nélküli véleményformálás és hitelesség nélkül lehet sokat és akár hangosan is kommunikálni, hatástalan marad.”

„A magyarországi történelmi egyházak kommunikációja elég siralmas állapotú. (…) A katolikus sajtó többségének meg van kötve a keze: vagy az egyház, vagy a politika vagy az olvasók miatt nem tudja betölteni kellően a hírközlési szerepét. A legtöbb helyen csak és kizárólag pozitív és az egyházra nézve előnyös hírek, cikkek jelennek meg. Nyilván nem kellene minden témára ugrania az egyházi sajtónak, de vannak súlyos (el)hallgatások, illetve elég sok a félresikerült üzenet vagy a csak botrányt kavaró püspöki nyilatkozatok. Olyan humanitárius és morális kérdésekben, mint a migrációs válság, a nehéz helyzetű családok, a politikusok álszentsége és erkölcstelen életvitele (itt főleg a magukat kereszténynek vallókra gondolok), a sajtószabadság korlátozása, a bérek igazságtalan elosztása, a pornóipar és bulvársajtó ‘keresztény’ előjelű állami támogatása leginkább visszhang nélkül maradt. A hivatalos katolikus kommunikáció csak a legvéső esetben (pl. az aktuális pápa gyalázásakor is csak visszafogottan) reagál úgy, hogy az nem illeszkedik a kormány szólamaihoz. Ezt rendkívül fájdalmasnak és károsnak tartom, de sajnos rendszerszintű a probléma. (…)”

„A hatalom hűbéresévé süllyedt. Egy keresztény számára már vállalhatatlan.”

„Sok hiteles keresztényt ismerek, családtagok között is vannak papok, szerzetesek. Ők (is) szenvednek attól, amitől én, és megpróbálják egyéni életükkel, példájukkal közvetíteni a jézusi kereszténységet. Nem a kirekesztés, a megítélés és a megfélemlítés eszközét használják.

A mai ‘hivatalos egyházi kommunikáció’ viszont nem létezik.

Nincs kommunikációja az Egyháznak, csak pártpropagandát mer közvetíteni. Sunnyog, fél, talán mert nem akar olyan helyzetbe kerülni ismét, mint ‘az átkosban’ volt. Csakhogy ahogyan az akkori besúgó papokat, az akkori rendszer kortárs kiszolgálóit ma megvetik, ugyanígy megvetéssel fognak gondolni a pártállam mai kiszolgálóira is. Egyetlen rendszer sem örök.
A mai hivatalos egyházi kommunikáció a következő: Kussolj, mert különben nem kapsz támogatást, nem nyersz a pályázatokon és lehet, hogy egyenes gerinccel, de éhen is fogsz halni.
Nagy csalódás ez nekem. Keresztényként a szentmisén Jézussal találkozom. Csak ezért megyek oda, és lesütöm a szemem szégyenkezve, ha a Magyar Katolikus Egyházra gondolok 🙁 ”

„Római katolikus vagyok, de szégyellem időnként a hazai megnyilatkozásokat és

különösen a hallgatások fájnak.”

„(…) A legnagyobb lázadása, ha néma marad és még véleményt sem formál.”

„Nagyon sajnálom, hogy nem állnak ki a keresztény értékek mellett, konfliktusos hírekben nem hallatják a véleményüket (erkölcsi, és politikai)”

„(…) A hallgatásukkal is kommunikálnak. A nem kiállással, a lapítással. Cserbenhagyva mind a híveket, mind saját tagjaikat.”

„(…) Sajnálatos, hogy problémás ügyekben az elkendőzés, a hallgatás és az elhallgattatás az a módszer, amelyekkel élnek. Elfogadott módszer az egyes katolikus újságokban való indexre tétel, a személyek „letiltása”. Mindennapos szinten érezhető a kormánypárthoz való kötődés, a hivatalos kormányzati kommunikáció utáni véleménykialakítás. Bekövült struktúrák, aktualizálatlan honlapok, évek óta nem használt emailcímek szintén mindennaposak. Reakcióidő a nullával egyenlő. Elszomorító.”

„Lehetne többet és jobban, de nem cél, hogy ők legyenek a megmondók. Az igazság mindig csendesebb…”

„(…) Markánsabban kellene fellépni, sajnos az emberek a nagy ricsajban nem hallják az egyházak csendes hívó szavát.”

„(…) Folyamatosan a „keresztény” értékek védelmében nyilvánulnak meg, ahelyett, hogy társadalmi párbeszédet kezdeményeznének a rászorulók segítéséről, önkéntesség fontosságáról és az istentisztelet, a tanúságtétel különböző formáiról.”

„Kritikus fontosságú lenne a helyes kommunikáció az egyházak részéről. Fontosnak tartom, hogy közéleti kérdésekben is állást foglaljanak, nyitottak és párbeszédképesek legyenek az ellenvéleményekkel is. Álljanak ki a keresztény értékek mellett és hirdessék azokat a világ felé, nem csak a saját híveiknek.
Legyenek egyértelműek és könnyen fellelhetőek.”

„Nem érzem a Krisztusi szeretet sugárzását a kommunikációban”

„Általánosságban véve bűn-fókuszú, nem pedig kegyelem-fókuszú. Maguktól ritkán rukkolnak elő témával, általában egy világi eseményre adott reakció miatt nyilvánulnak meg. Álláspontot foglalnak, de mindig valamivel szembe helyezkedés. Alapvetően reaktív kommunikációs stílust képviselnek, proaktivitás aligha jellemző.(…)”

„A fiatalokat nehezen szólítja meg, és tartja meg, hiányzik a közösség alkotás ereje, szervezése, kirekesztés nélkül.”

„Kevésbé hatékonyan szólítják meg az egyházon kívülieket, a keresőket, a közömbösöket, az egyházakat elhagyókat. Nem mutatják be széles körben mindazt a jót, amit tesznek, talán félnek a ‘botrányoktól’.”

„Minden korosztállyal kicsit másképp kell kommunikálni, és másként a hívőkkel és a nem hívőkkel. Szóval a kommunikáció egy nagyon bonyolult feladat, mert sok célcsoportja van. Az idős korosztállyal többnyire eredményesebb a kommunikáció, mint a középkorúakkal és a fiatalokkal. (…)”

„Nem tudja megszólítani azokat, akik nem valamelyik egyházhoz tartoznak, mert a szóhasználat gyakorlatilag csak a hívők számára érthető. (…)”

„A római katolikus nyelvezetről és gondolkodásmódról tudok véleményt mondani, mert azt ismerem. Mivel több, mint 60 éve ebben szocializálódtam, én megértem és elviselem (egyre nehezebben). Viszont tapasztalatom szerint kifelé ez egyáltalán nem működik. Még az ún. „modern papok” és a keresztény újságokat írók (bizony, kedves Szemlélek) sem tudnak igazán kibújni ebből a körből.

Magunknak kommunikálunk, magunknak vagyunk ‘modernek’.”

„A hazai keresztény egyházak többsége nem foglal állást olyan kritikus helyzetekben, amikor a híveik hiteles véleményt és iránymutatást várnának tőlük – méghozzá olyat, amilyenre az ateisták felkapják a fejüket, és elgondolkodnak. Olyan állásfoglalásra lenne szükség, ami megerősíti és büszkévé teszi a híveket. (…)”

„(…) Mindent elmond, hogy „könyörögni kell” a hívőknek, hogy vallják magukat vallásosnak. Egy normális egyház-hívő kapcsolatban ez fel sem merülne. (…)”

„Amíg Tóth Gabit küldik előre, hogy hirdesse a kereszténységet, addig nincs miről beszélni… (…)”

„Erősebb evangelizációra lenne szükség, nem Tóth Gabi koncertre. (…)”

„(…) nagyon sok olyan egyházi és világi tagja van a magyar katolikus egyháznak – fiatalok csakúgy, mint középkorúak és idősek is –, akik hitelesen és mély hittel közvetítik Isten üzenetét nem pusztán a saját közösségükben, hanem a mindennapi közegükben is.
A Magyar Katolikus Egyház hivatalos vezetésén belül is örömteli a találkozás a néhány elfogadó, odafigyelő, az emberekkel, társakkal együtt gondolkodó pappal, püspökkel, az igazi tanítókkal.
Ám sajnos az utóbbi időben egyre több, egyre hangosabb és egyre nagyobb súllyal nyilvánulnak meg a hivatalos egyház pénzéhes (mondhatnám kapzsinak is), konformista, kirekesztő és felsőbbrendűségi komplexusban szenvedő tagjai. Ez nagyon messze van Jézus kommunikációjától.
Mivel a hangjuk erős, nagyon sokakat elrettentenek az egyháztól.
Pedig hát,

az egyház mi vagyunk…”