Múlt heti kommentválogatásunk további izgalmas kommenteket, párbeszédeket indított el – most ezekből a második generációs bejegyzésekből válogatunk.
A Komment-tár-sorozat küldetése, hogy rendszeresen merítsünk az olvasói reakciók bőséges terméséből, újraolvassuk az esetleg szem elől tévesztett vagy elfeledett észrevételeket.
Nem a legjobb hozzászólásokat gyűjtjük egybe, és szerkesztjük cikké, nem is azokat, amelyekkel leginkább egyetértünk – a válogatás célja továbbra is a közös gondolkodás, a párbeszéd támogatása.
Hozzászólni ér, sőt nagyon örülünk minden építő megjegyzésnek!
Mitől keresztény a keresztény?
A keresztségtől?
„Szerintem a keresztény mivolt alapja a hit. Az egész Újszövetség erről szól. A keresztség a hit cselekedete, kifejeződése. Ha valakit megkeresztelnek, és nincs hite vagy nem lesz, akkor nem keresztény…”
„A keresztség igazából akkor számít, ha a Jézus melletti döntés tudatos.
Persze, Jézus mindenkiért meghalt (János 3:16), ingyen adja a kegyelmét, de, hogy üdvözüljünk, el kell fogadnunk őt megváltónknak. Azzal, hogy valakit gyerekként megkeresztelnek nem jelenti azt, hogy automatikusan Jézus követő is lenne.”
„…tulajdonképpen a magvető vagy a talentumos példázat arról is szólhat, hogy mennyire különbözőképpen lehet megélni, használni ugyanazt…”
„Engem megkereszteltek, de soha nem gyakoroltam. Felnőttként más vallást választottam. Mitől lennék keresztény – egy papírlaptól?”
„A keresztség felvétele keresztény felfogásban egy beavató szentség, egy eltörölhetetlen lelki pecsét, nem csak egy papírlap, egy adminisztratív eljárás dokumentumának megszerzése. Mint Isten legtöbb ingyenes kegyelmi ajándékával kapcsolatosan, itt is eldöntheted, mihez kezdesz vele.”
„Neked nem jelent esetleg semmit, de attól még megtörtént. A katolikus felfogásban a keresztség szentségét nem lehet és nincs is értelme kétszer felvenni. A felnőttkori bérmálkozás a keresztségnek az a fajta tudatos megerősítése, amiről írsz (és ezért kell hitoktatáson is részt venni előtte, hogy tudd mire mondasz igent).”
„Értem mit mondasz, de a valóságban nem számít a katolikus felfogás, az csak egy szokás, amit jog szintre emelt valamikor valaki. Teljesen mindegy mit gondol az egyház, ahhoz képest mit érzek én a dologgal kapcsolatban. Hisz az én hitem a kérdés, nem az egyházi szokásjog.”
A cselekedetektől?
„A Biblia igenis legyen egy zsinórmérték egy keresztény ember életében. Nem véletlenül tart ott a társadalom, ahol tart. Mindig csak egy aprócska változtatás, elhagyás az Igéből és láthatjuk az eredményt. … egy kereszténynek, egy Biblia-olvasó embernek – szerintem – a felelőssége is nagyobb.”
„Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” (Márk 16:16). Aki hisz, az megkeresztelkedik. Ez is része annak, hogy engedelmeskedik Istennek. Egy látható jele, egy nyilvános megvallása a hitének. De ha valakit megkeresztelnek anélkül, hogy az illető tudatában lenne, hogy mi történik vele (csecsemők, kisgyermekek) az önmagában nem jelent semmit arra nézve, hogy később hinni fog-e vagy sem. Ha olyan családban nevelkedik, ahol komolyan veszik Jézust, akkor Isten is komolyan veszi, hogy megszólítsa később a gyermeket. (erre van ígéret az Igében) De
önmagában a vízzel leöntés vagy víz alá merítés nem tesz senkit kereszténnyé. …”
„Név, minden név felett. Keresztények, erről a Névről neveztetünk Krisztusiaknak, azaz keresztényeknek.”
„A „keresztény” szónak különböző értelmezései vannak, eredetileg azt jelenti, hogy „krisztusi”. A társadalomban, politikában kereszténynek nevezik azt, ha valaki névleg elfogadja a „keresztény” értékeket, vagy J.K-t, mint megváltót. Ez azonban még nem garantálja, hogy valaki az életvitelében is „krisztusi”. Ha magát valaki kereszténynek nevezi, vagy ilyen értelemben társadalmilag hasznos tevékenységet folytat, attól még „nyugodtan” kerülhet a pokolba. Ki dönti el a kérdést? Ki a döntőbíró ebben az ügyben? Az a személy, akiről a kereszténységet elnevezték. S mivel az ember ebben a kérdésben nem kompetens, ezért fontos az, hogy a hatalom biztosítsa a vallásszabadságot.”
Vagy mástól?
„…a halál állapotát a Biblia nagyon sok helyen úgy írja le, mint ha aludnánk. (1 Király 2:10, 11:43, Jób 14:10-12) és még lehetne sorolni. A halál után, az emberi test megszűnt működni és nem is gondolkozunk, nem látunk, érzünk semmit. (Prédikátor 9:7, Zsolt 146:4) És még egy fontos ige, ami feltételezi az alvást, (pontosabban, azt az állapotot, ami a halál után van) mivel a feltámadáskor felébredünk. (Jn 5:28-29) Eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az Ő szavát, és kijőnek.”
