Lehet-e Istennel találkozni az űrben? Asztronauták spirituális élményei

Bár a Nemzetközi Űrállomáson tartózkodó Kapu Tibor és társai missziójának középpontjában kutatási célok állnak, egy ilyen utazás mélyebb, hitbeli kérdéseket is felvethet. Számos korábbi űrhajós tanúságtétele szerint a végtelen sötétség, a csend, a Föld látványa egy apró, törékeny, kék gömbként a semmi közepén megváltoztathatja az ember világképét. Zahorán Sára írása.

Farkas Bertalan és Simonyi Károly után Kapu Tibor a harmadik magyar, aki eljutott a világűrbe. Bár a visszatérés pontos dátuma még nem ismert, a korábbi tapasztalatok alapján kijelenthető: aki egyszer elhagyja a földi légteret, már nem lesz ugyanaz, mint előtte volt. Az űrrepülés ugyanis nemcsak fizikai teljesítmény, hanem akár lelki fordulópont is lehet. 

A műfaj úttörői, az Apollo-program során a Holdon járt űrhajósok közül majdnem mindenki eleve hívő volt. Sőt, Edwin „Buzz” Aldrin, az Apollo–11 asztronautája a presbiteriánus egyház tagjaként úrvacsorát is magához vett a távoli égitesten. Aldrin és társai szerették volna így is megjeleníteni, hogy küldetésük túlmutat a technológián, és Isten bárhol kinyilatkoztathatja magát. (Később mások is vittek magukkal úrvacsorát vagy Oltáriszentséget az űrbe, például 2013-ban Mike Hopkins.)

„Sokan vagyunk a NASA programjában, akik bízunk benne, hogy amit teszünk, az Isten örökkévaló tervének része az ember számára”

– fogalmazott Aldrin egy 1970-ben készített interjúban. Michael Timothy Good, nyugalmazott NASA űrhajós tiszt pedig a kilövőállomást egy rókalyukhoz hasonlította: „Nem sok ateista van egy rókalyukban. Nem hiszem, hogy sok ateista ül a kilövőállás tetején.”

James Benson Irwin, az Apollo–15 asztronautája saját bevallása szerint nem volt elkötelezett keresztény a NASA-nál töltött évei alatt. Holdküldetése után azonban azt mondta, Isten sokkal valóságosabbá vált számára: „Úgy éreztem Isten erejét, ahogy még soha”. A rendkívüli esemény a házasságára is hatással volt, és boldogabbá tette az életét. Újjászületett a hitében, és mély felelősségtudatot kezdett érezni az emberiség iránt. Miután 1972-ben ezredesként nyugdíjba vonult, a következő 20 évet a „Béke Hercegének Jószolgálati Nagyköveteként” töltötte, mert úgy tartotta, hogy „Jézus, aki a Földön jár, fontosabb, mint az ember, aki a Holdon jár.”

Sok más asztronauta tért vissza elmélyült hívőként, de volt, akikben az űr csöndje és végtelensége inkább további kételyeket ébresztett. Robert J. Cenker a 80-as években repült a Space Shuttle Columbia fedélzetén.

Szerinte az űrutazás inkább csak megerősíti azt, amiben az ember az elinduláskor hisz.

Cenker már a repülés előtt is hívő volt, és az is maradt. Agnosztikus társa azonban továbbra sem tudta felfogni, hogy egy isteni lény miként hozhatta létre mindazt, amit odafentről láttak. Az utazás alatt megtapasztalt, szinte felfoghatatlan végtelenség, a súlytalanság vagy az időérzék elvesztése könyörtelenül rámutat a földi fogalmaink korlátaira is: William Anders az Apollo–8 keretében tett repülése során megkérdőjelezte korábbi vallásos hitét, miután úgy látta, hogy kozmikus léptékben a Föld kicsi és jelentéktelen. 

A 2013-as Overview című filmben öt űrhajós – köztük Edwin Aldrin – számol be arról az overview effect-nek nevezett érzésről, amelyet akkor élnek meg az asztronauták, amikor először pillantják meg kívülről a Földet. David Beaver, az Overview Institute társalapítója szerint ez mély, spirituális élmény; kognitív váltás, mely gyakran meditatív állapotba hozza a szemlélőt. Mindenki, aki átélte, hasonlóképpen írja le ezt a sokak számára istentapasztalatot jelentő élményt: már-már borzongató hatalmasság, mindent átfogó összefüggés, végtelen mélység.

Hirdetés

Miután visszatért az Expedition–21 misszióból, Jeffrey Nels Williams könyvet írt az űrben szerzett tapasztalatairól: Isten jóságáról, gondoskodásáról a teremtésről, valamint a világegyetemet elrendező bölcsességéről. Az utazás John Herschel Glenn tengerészgyalogos pilótát és űrhajóst is megerősítette a hitében:

„Elnézve ezt a csodálatos teremtett világot, számomra lehetetlen nem hinni Istenben” 

– mondta 1998-ban, miután 77 évesen visszatért utolsó űrutazásáról. Glenn továbbá hangsúlyozta, hogy a hit és a tudomány nem áll ellentétben egymással. Ennek jegyében a Vatikáni Csillagvizsgáló is időről időre konferenciákat rendez, melyek témája általában az asztrofizika, a kozmológia és a kapcsolódó tudományterületek. Ferenc pápa a 2024. júniusi konferencián így nyilatkozott: „A hit és a tudomány egyesíthető a szeretetben, ha a tudományt korunk emberének szolgálatába állítják”.