„Megértettem Ferenc pápa egyházra vonatkozó vízióját” – XIV. Leó pápa első interjúja

A némelyek szerint kiváró, kevéssé kiismerhető katolikus egyházfő pár hónap alatt számos újítást vezetett be. XIV. Leó ráadásul azt is elmondta, hogy szerinte milyen úton kell haladnia a jövő egyházának.

Idén szeptember 14-én ünnepelte 70. születésnapját Robert Francis Prevost, vagyis XIV. Leó pápa. Ez az évforduló jó alkalom lehet arra, hogy áttekintsük, mi mindent köszönhet neki máris a katolikus egyház és a nagyvilág. Ráadásul napvilágot látott néhány részlet egy leendő kötethez készült interjúból is, amelyet a Crux keresztény portál munkatársa készített a közelmúltban.

Előbb következzen egy szubjektív lista Leó pápa reformer tetteiről, amely felsorolás bátran kiegészíthető, folytatható, majd néhány idézet olvasható az interjúból.

Micsoda pápánk van!

Bár XIV. Leó egyelőre nem adott ki enciklikát, nem utazott apostoli útra távoli országokba, pápai szolgálata első hónapjának tettei önmagukért beszélnek:

⧫ Nem csupán visszatért a pápai nyaralóhelyként szolgáló Castel Gandolfóba, de ott létrehozta az 55 hektáros Áldott Légy Falut (Borgo Laudato si’).

⧫ Kiemelt figyelemmel fordul a mesterséges intelligencia, annak is erkölcsi vonatkozásai felé (ne lepődjünk meg, ha egyik első enciklikája ilyesmiről fog szólni).

⧫ Elkezdte rendszeresen használni „a világ anyanyelvét”, sőt már első, pápaként bemutatott szentmiséjén olasz helyett angolul indította a prédikációját (és mennyit, mennyit mosolyog!).

⧫ Nem csupán visszaköltözik az apostoli palotába, de – a hírek és ágostonos szokás szerint – a pápai lakosztályt sokadmagával veszi újra birtokba (nem magányos főnökként szeretni élni).

⧫ Hogy mennyire aktívan gyakorolja máris a meghallgatás feladatát, hűen tükrözi, hogy személyesen találkozott és elbeszélgetett Leo Burke bíborossal, elődje egyik legfőbb kritikusával, és James Martin jezsuitával is, aki Ferenc pápa tanácsadója volt a szexuális kisebbségek iránti egyházi figyelmesség témájában.

Hirdetés

⧫ Szentté avatta az első Y generációs szentet, Carlo Acutist.

⧫ Hamar lecsendesítette (nem elnyomta) az egyház belső viharait.

⧫ Ráadásul olyan koncerttel zárni egy világbékéről, testvériségről szóló konferenciát, amilyet szeptember 13-án este élhetett át a Szent Péter téren sok tízezer ember, és világszerte sokmilliónyian – ez sem jöhetett volna létre Leó pápa nyitottsága, kreatív hozzáállása nélkül.

Hídépítés, párbeszéd, szinodalitás

Bár ezek és a hasonló a tettek önmagukért beszélnek, ajándékként tekinthet az egyház és a nagyvilág arra az aligha véletlenül Leó pápa 70. születésnapján megjelent interjúrészletre, amelyre a maga nemében első mély vallomásaként tekinthetünk. Az eredeti szöveg angol nyelven ide kattintva olvasható. Ahogy már Leó pápa első köszöntő szavai alkalmával megismerhettük, az interjút magában foglaló kötet publikálása nem a globális elvárásokat követi: 2025. szeptember 18-tól spanyolul lesz elérhető, az angol és a portugál kiadás viszont csak 2026-ban érkezhet a könyvesboltokba.

Következzenek a pápa személyes, kötetlen gondolatai Ukrajnáról, az egyház megújulásáról, polarizációról és a „mi egyházunk” építéséről:

„Nyilvánvalóan amerikai vagyok, és nagyon is amerikainak érzem magam, de különösen szeretem Perut, a perui népet – ez is a része annak, aki vagyok. Lelkipásztori szolgálatom felét Peruban töltöttem, így a latin-amerikai perspektíva nagyon értékes számomra. Azt hiszem, ez abban is megmutatkozik, hogy mennyire értékelem a latin-amerikai egyház életét, ami véleményem szerint meghatározó szerepet játszott mind a Ferenc pápával való kapcsolatomban, mind abban, hogy megértettem Ferenc pápa egyházra vonatkozó vízióját, mind pedig abban, hogy miként tudjuk ezt továbbvinni valódi prófétai vízióként a ma és a holnap egyháza vonatkozásában.”

„Még mindig hatalmas tanulási folyamat áll előttem. (…) Ennek a feladatkörnek teljesen új vetületei vannak, a világ vezetőinek szintjén tekintenek rá. Meglehetősen nyilvános a munkám, az emberek ismerik a telefonbeszélgetéseimet, a találkozóimat, amelyeket számos kormány, ország vezetőjével folytattam egy olyan időszakban, amikor az egyház hangjának jelentős szerepe van. (…)

Sokat tanulok, úgy érzem, tele van az életem kihívásokkal, de nem vagyok túlterhelt.

Hamar bele kellett ugranom mélyvízbe.”

„Különbséget tennék a Szentszék béke melletti kiállása és közvetítői szerepe között [az Ukrajnában zajló háború kapcsán], ezek szerintem eltérő feladatok, utóbbi nem is annyira realisztikus, mint az első. Azt hiszem, az emberek meghallották felhívásaimat, amelyekkel felemeltem a hangom, a keresztények és a jóakaratú emberek hangját, hangsúlyozván, hogy a béke az egyetlen válasz. (…) Ha a Vatikánra közvetítőként gondolunk, még ha arra a néhány alkalomra is, amikor

felajánlottuk, hogy az Ukrajna és Oroszország közötti tárgyalások helyszínéül szolgáljunk,

akár a Vatikánban, akár más egyházi helyszínen, nagyon is tisztában vagyok annak következményeivel. A Szentszék a háború kezdete óta nagy erőfeszítéseket tett, hogy fenntartsa azt az álláspontot, amely – bármennyire nehéz – nem az egyik vagy a másik oldalt képviseli, hanem ténylegesen semleges marad. (…) Nagy reményeket fűzök az emberi természethez. Ott van a negatív oldal: vannak gonosz szereplők, léteznek kísértések. Bármely oldal álláspontjában találhatunk jó és kevésbé jó motivációkat. Mégis, ha továbbra is arra ösztönözzük az embereket, hogy a nagyobb jót, a valódi értékeket keressék, az változást hozhat.”

„Az első néhány hónapomban pápaként sikerült valamilyen szintű párbeszédet folytatnom nemzetközi szervezetek vezetőivel. Elméletileg az Egyesült Nemzetek Szervezetének kellene lennie annak a helynek, ahol ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak. Sajnos igaznak tűnik az az általános felismerés, hogy

az ENSZ jelenlegi formájában elvesztette képességét, hogy multilaterális, több érintett félre kiterjedő témákban összehozza az embereket.

(…) Folyamatosan emlékeztetnünk kell magunkat arra a lehetőségre, hogy az emberiség legyőzze az erőszakot és a gyűlöletet, amelyek egyre jobban megosztanak minket. Olyan időkben élünk, amikor a polarizáció divatos kifejezéssé vált, de ez senkinek sem segít. Vagy ha segít is valakinek, ők nagyon kevesen vannak, mindenki más pedig szenved. (…) Miért polarizálódott ennyire a világ? Mi folyik itt? (…) A 2020-as válság és a világjárvány minden bizonnyal hatással volt a folyamatokra, de azt hiszem, régebbről kezdődött… Elveszteni az emberi élet lényegének magasabb rendű felfogását – ez több módon érintette az embereket. Az emberi élet, a család és a társadalom értéke… Ha elveszítjük érzékünket ezekre az értékekre, akkor mi számít még? Ehhez adjunk hozzá még néhány tényezőt, amelyek közül az egyik, amelyet nagyon jelentősnek tartok,

a munkásosztály jövedelmi szintje és a leggazdagabbak által birtokolt pénz közötti folyamatosan növekvő szakadék.

A vezérigazgatók például 60 évvel ezelőtt akár négyszer-hatszor többet is kereshettek, mint amennyit a munkavállalók kaptak, az utolsó adat pedig, amit láttam, 600-szor több, mint amennyit az átlagmunkások kapnak. Tegnap jött a hír, hogy Elon Musk lesz a világ első billiárdosa. Mit jelent ez, és mit üzen? Ha ez az egyetlen dolog, aminek még van értéke, akkor nagy bajban vagyunk…”

„A szinodalitás hozzáállás: nyitottság, hajlandóság a megértésre. Ha ma az egyházról beszélünk, ez azt jelenti, hogy az egyház minden egyes tagjának egyéni hangja és szerepe van. Ez megvalósulhat ima, elmélkedés által, a legutóbbi szinóduson gyakorolt »párbeszéd a Lélekben« módszer alkalmazásával, de mindenképpen folyamatról van szó, amelybe számos módon be lehet kapcsolódni, a párbeszédre és az egymás iránti tiszteletre alapozva. (…)

Néha a püspökök, papok úgy érzik, hogy „a szinodalitás ártani fog a tekintélyemnek”.

Nem erről szól a szinodalitás, az ilyen vezetők tekintélyről alkotott elképzelése kissé homályos, téves. A szinodalitás módszer arra, hogy megfogalmazzuk, miként tudunk összejönni, közösséget alkotni, és egyházként a közösség útjait keresni, hogy olyan egyház legyünk, amelynek elsődleges fókusza nem az intézményi hierarchiára, inkább a „mi együtt”, a „mi egyházunk” megélésére összpontosít. Mindenkinek megvan a maga hivatása – papoknak, laikusoknak, püspököknek, misszionáriusoknak, családoknak. (…) Amennyiben hallgatunk az evangéliumra, ha együtt elmélkedünk rajta, ha együtt igyekszünk előre haladni, egymásra figyelve, és megpróbálva felfedezni, mit mond nekünk Isten ma, akkor sokat nyerhetünk ezzel.”

Itt látható egy részlet az interjú elkészítésének folyamatából.