Milyen volna a világ, és benne én, ha Jézus nem jön közénk?

Mit jelentene ma Jézus hiánya nemcsak egy ember belső világában, hanem mindannyiunk gondolkodásában? Hogyan formálta Isten fia a felelősségről, a szenvedésről, a hatalomról és az emberi törékenységről alkotott közös nyelvünket – és mi veszne el mindebből egy Jézus nélküli világban? Erről ír személyes hangú, mégis közös tapasztalatokat megszólító rátekintésében szerzőnk, Erszény Krisztián.

Amikor azon gondolkodom, milyen lenne a világ, ha Jézus soha nem létezett volna, nem egy alternatív történelmet képzelek el, hanem a saját belső világomat próbálom visszafejteni. Jézus hatása számomra nem elsősorban intézményekben, ünnepekben vagy tanrendszerekben él, hanem abban, ahogyan az emberekre, a helyzetekre, a kudarcokra – és persze önmagamra – reagálok.

Ha Jézus nem élt volna, valószínűleg keményebb lennék. Nem gonoszabbnak, inkább nyersebbnek gondolnám magam. Olyan embernek, aki nem enged a gyengeségnek – sem a másokénak, sem a sajátjának. Jézus nélkül a világ logikája alapvetően elszámoltató logika. Azt mondja: minden tettnek ára, minden döntésnek következménye van, és aki hibázik, annak vállalnia kell a következményeket.

Ez elsőre igazságosnak tűnik. Sőt, megnyugtató is, mert rendet, átláthatóságot, kiszámíthatóságot ígér. Csakhogy ez az igazság nem számol azzal, hogy az ember nem mindig szabadon dönt, nem mindig lát tisztán, nem mindig elég erős. Jézus nélkül ezt a törést nem tanultam volna meg komolyan venni. Így könnyebb volna rámondani másokra – és persze magamra is –, hogy megérdemelte, így járt. És talán éppen ezt nevezném felelősségnek.

Jézus azonban egy másik szempontot hozott be a gondolkodásomba: azt, hogy

az ember több, mint a tetteinek összessége.

Ez nem relativizálja a felelősséget, de nem is dobozolja be az embert a hibáival együtt. Ha ő nem lett volna, nem biztos, hogy lenne nyelvünk arra, hogyan lehet egyszerre komolyan venni a bűnt, és mégsem véglegesnek tekinteni. Így a világ talán rendezettebb, szabályosabb, fegyelmezettebb lenne – egyszersmind az emberi élet törékenységéhez képest jóval kíméletlenebb.

Másképp viszonyulnék a szenvedéshez is. Jézus nélkül a fájdalom mindig magyarázatra szorulna. Okokat keresnék, tanulságokat vonnék le, erkölcsi következtetéseket gyártanék. Persze ezt most is megteszem. Mégis: a szenvedés idején így értelmet kap az, ami kibírhatatlan. Csakhogy a szenvedő ember ritkán kér magyarázatot. Inkább azt szeretné tudni, hogy nincs-e egyedül. Jézus történetében az a megrendítő, hogy nem kívülről értelmezi, hanem belülről hordozza a szenvedést. Nem magyaráz, hanem velünk van. Ha ő nem lett volna, aligha tanultam volna meg, hogy

a csendes jelenlét sokszor többet ér minden jól megformált válasznál.

A hatalomról való gondolkodásom is más lenne. Jézus nélkül magától értetődőnek tűnne, hogy az vezet, aki erős, hatékony, győztes. A szolgálat legfeljebb erkölcsi díszítés volna, utólagos magyarázat egy már megszerzett pozícióhoz. Jézus azonban megfordította ezt a logikát – nem elméletben, hanem a tetteiben. Amikor lehajol, amikor megérint, amikor nem eltörli a kiszolgáltatottságot. Ez nem romantikus idealizmus, hanem veszélyes állítás. Azt fejezi ki, hogy az ember értéke nem a helyzetéből, hanem a méltóságából fakad. Ha ez nem hangzott volna el, ma is természetesebben hajolnánk meg az erő, mint az igazság előtt.

De talán a legmélyebb különbség az istenképemben lenne. Jézus nélkül Isten számomra is inkább elv, törvény vagy automatizmus maradna: valami, amihez igazodni kell, de ami nem jön közel.

Hirdetés

Jézus történetében azonban az a radikális, hogy az isteni valóság emberi arccal jelenik meg.

Sebezhetően, kiszolgáltatva, történetbe ágyazva. Nem kívülről vagy felülről szemlél, hanem belép közénk. Ha ő nem lett volna, nehezebb volna elhinni, hogy Isten nemcsak fölöttünk van, hanem mellettünk áll. Sőt, néha alattunk – ott, ahol már mi sem akarunk létezni.

Ezért amikor azt kérdezem, milyen volna a világ Jézus nélkül, nem arra jutok, hogy minden sötétebb lenne. Inkább arra, hogy szűkebb. Kevesebb mozgástér maradna a hibák után, kevesebb levegő a bukások közepette, kevesebb ok a reményre akkor is, amikor semmi nem indokolja. És bár tisztában vagyok vele, mennyi mindent torzított el az ember Jézus nevében, azt is tudom, hogy nélküle ma egészen másképp gondolkodnék magáról az emberről. Talán fegyelmezettebben, talán nyersebben, talán logikusabban – de biztosan kevésbé irgalmasan.