A Gyerekasztal Munkacsoport múlt csütörtökön tartotta gyermekvédelmi konferenciáját a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. A rendezvény a tavasszal létrejött testület második jelentősebb kezdeményezése volt A bizalommal visszaélve című tanulmánykötet júniusi megjelenése után. A tanácskozás előadói azt mutatták be, milyen eredménnyel zajlott a visszaélések feltárására létrejött külföldi szakértői bizottságok munkája.
A konferenciát megnyitó Hortobágyi Cirill OSB pannonhalmi főapát a legsebezhetőbbek, a gyermekek védelmét „szent ügynek” nevezte, és kiemelte: a nemzetközi jó gyakorlatok megismerése szemléletformáló lehetőség, mert „tanulnunk kell mások tapasztalatából”. A főapát a csend két arcáról is beszélt. Mint mondta, létezik elmélyülő, értékes csend, amelyben az ember a lelke mélyebb rétegeivel találkozhat, s ahol „Isten is meg tud szólítani minket”.
Ugyanakkor ismerünk romboló, rossz csendet is: az elhallgatás cinkos némaságát, a felelősség elkerülését, a bajok eltussolását.
„Meg kell törnünk a rossz csendet – hangsúlyozta –, csak így tudjuk gyógyítani közösségeink méltóságát.” Hozzátette: a transzparencia, a médiával történő együttműködés ma már elvárás, „ahogyan Leó pápa is egyértelműen jelezte”. Mint mondta, az áldozatoknak szentelt figyelmet prioritássá kell tenni, és a visszaéléseket nem lehet kizárólag egyedi esetek szintjén kezelni; ugyanilyen fontos az intézményi és a strukturális kérdések feltárása. A jövő útja szerinte papok, szerzetesek, világiak és az egyházhoz akár lazábban kapcsolódó szakemberek újfajta együttműködése a gyermekvédelemben.
Nyitóelőadásában Görföl Tibor katolikus teológus Kelet-Európa sajátos, sokszor irracionális attitűdjeire mutatott rá. Tapasztalatai szerint a térségben gyakran elhangzik a vád, hogy aki egyházi problémákat feszeget, támadni akarja a keresztény közösséget, pedig nem így van. Szerinte miközben korábban más világnézetek képviselő teológiai-filozófiai alapon szálltak szembe a katolicizmussal, ma már alig akad, aki így, programszerűen támadná az egyházat.
„Bárcsak többen lennének: legalább volna kivel vitatkozni!” –
fogalmazott, hozzátéve: a korábbi ellenségeskedés helyét átvette a közöny. A teológus kitért a kelet-európai egyházak második világháború utáni önértelmezésére is. Szerinte térségünkben sokszor kizárólag áldozatnak mutattuk magunkat, akkor is, amikor együttműködtünk az elnyomókkal. A gyermekvédelem terén is ez a kettős szerep figyelhető meg: az egyház ma ugyanúgy van egyszerre áldozati és elkövetői szerepben, mint a politikai kollaboráció idején.
Görföl Tibor ismertette a visszaéléseket vizsgáló külföldi jelentések típusait. A felsorolás rámutatott, hogy mennyire sokféle modell létezik az egész országra kiterjedő nagy egyházi felmérésektől (mint Németország vagy az Egyesült Államok jelentései), az egyházi és a világi intézményeket egyaránt vizsgáló országos vizsgálatokig (Ausztrália, Új-Zéland), az egyházmegyei és az intézményi jelentésektől (például a dublini érsekség vagy az ettali bencés monostor vizsgálata) a bejelentővonalak vagy az elkövetői kezelési központok, valamint egyes szerzetesrendek (például a németországi jezsuiták) összegzéséig.
A konferencián áttekintés hangzott el a francia, a lengyel és a német katolikus egyház szexuális visszaélésekre adott intézményi válaszairól és reformfolyamatairól. Marie-Jo Thiel, a Strasbourgi Egyetem erkölcsteológiai professzora online előadásában a CIASE-jelentés alapján mutatta be a francia helyzetet, amely az elmúlt években mélyrehatóan és rendszerszintűen változott.
A fordulatot az jelentette, amikor 2018 novemberében a CEF először fogadta az áldozatokat; ennek nyomán indult el a független vizsgálóbizottság, a CIASE felállítása.
A 21 fős, tudományágak szerint sokszínű, nemek szerint kiegyensúlyozott bizottságban a függetlenség biztosítására nem volt pap,
és a testület munkáját az „áldozat az első” elv határozta meg.
A grémium feladata az volt, hogy feltárja az 1950 óta elkövetett visszaéléseket, elemezze az egyházi reakciókat és mulasztásokat, és reformjavaslatokat fogalmazzon meg.
A jelentés eredménye drámai volt: 1950 óta több mint 200 ezer gyermeket bántalmazhattak papok, diakónusok és szerzetesek, a laikus elkövetőkkel együtt pedig a visszaélések száma 330 ezerre tehető. Ez a szám ugyanakkor nagyságrendileg eltér más országok néhány ezres adataitól, például a lengyelekétől, ez viszont alapvetően módszertani különbségekből fakad. Utóbbi helyen a statisztikákban csak azok az esetek szerepelnek, amelyekben konkrét eljárás indult, és jogi következményekkel zárultak; a franciák azonban minden olyan ügyet beleszámoltak, amelyek megalapozottságáról a testület megbizonyosodott, illetve egyik tényezőként a becslés módszerét is alkalmazta.
A lengyelországi folyamatokat Wojciech Bojanowski SJ ismertette. Egyik első lépésként a krakkói Ignatianum Egyetemen 2014-ben létrehozták a Gyermekvédelmi Központot, és megszülettek az első, országos érvényű dokumentumok a kiskorúak védelméről, az egyházi személyek elleni vádak vizsgálatáról. Fokozatosan épültek ki az egyházmegyei és szerzetesrendi intézményrendszerek, 2016-ban elindultak a gyermekvédelmi képzések, 2018-ban pedig
a püspöki konferencia minden egyházmegyében kötelezővé tette megelőzési program kidolgozását.
2019-ben jött létre a laikusok által működtetett „Seb az Egyházban” segélyvonal, a területi megbízott hivatala, valamint a Szent József Alapítvány az áldozatok támogatására.
A folyamat messze nem ért még véget. Hiányzik a bejelentések hosszú távú nyomon követése, az adatok integrálása, és újra és újra kiderül, hogy a szexuális visszaélés ma is időszerű probléma. Szükség volna a megelőző struktúrák fejlesztésére és kvalitatív kutatásokra, amelyek a visszaélések okait, körülményeit és kockázati tényezőit tárják fel. Ezért a lengyel püspöki konferencia 2023-ban megkezdte egy független szakértői bizottság létrehozását, amelynek feladata a rendszerszintű mechanizmusok feltárása és az igazságtétel előmozdítása az áldozatok számára.
A németországi helyzetről Hans-Joachim Salize, a Heidelbergi Egyetem kutatócsoport-vezetője számolt be. Hazájában a szexuális visszaélések nagy társadalmi visszhangot váltottak ki, és a nyilvánosság figyelme különösen 2010-ben éleződött ki. A Német Püspöki Konferencia kezdeményezésére 2014-ben vizsgálat indult, melynek eredményét 2018-ban publikálták. A kutatás több mint 38 ezer plébániai irat átvizsgálásával 1670 klerikust azonosított gyanúsítottként, ami az összes pap 4,4 százalékát érinti. Összesen 3677 kiskorú érintettről szereztek tudomást, a visszaélések helyszínei között ministránsszolgálat, hitoktatás, pasztorális tevékenység és ifjúsági táborok is szerepeltek. A vizsgálat hangsúlyozza, hogy
önmagában sem a homoszexualitás, sem a cölibátus nem tekinthető kiváltó oknak,
ám a szexuális éretlenség és az elfojtott homoszexuális irányultság hozzájárulhatott ahhoz, hogy a fiú áldozatok aránya kiemelkedően magas volt.
A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy a visszaélések nem vezethetők vissza néhány „rossz papra”, vagyis nem csupán pár „rothadt alma” felelős a helyzetért. Ezzel szemben az egyházi struktúrák – a klerikalizmus, a szexuális erkölcsi tanítás merevsége, a hiányos szexuális nevelés, a cölibátus és a gyónás szerepének tisztázatlansága, valamint a nők háttérbe szorítása – rendszerszinten hozzájárultak a probléma fennmaradásához. Bár a publikáció széles körű vitát indított, és több helyi vizsgálat is megkezdődött, az előadó szerint a múlt feldolgozása és a visszaélések kezelése Németországban továbbra is kívánnivalókat hagy maga után. Ennek súlyos következményei vannak: a keresztény felekezeteket elhagyók száma 2018-tól drámai emelkedésnek indult, és 2022-ben érte el csúcspontját, amikor
a katolikus és a protestáns egyházból mintegy fél-félmillió ember lépett ki.
A tanácskozás végén Pető Attila gyermekvédelmi aktivista, a Gyerekasztal Munkacsoport tagja, korábbi áldozat mondott zárszót.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
