Október 23-án rendszeresen gondot fordítok a megemlékezésre és nemzeti hőseink tiszteletére. Ebben az évben viszont nemcsak az ünnep emelkedettsége miatt teszem ezt, hanem mert felmerül bennem a kérdés: vajon hol zajlik ma a szabadság harca? Lehetséges, hogy bennem, bennünk? Erszény Krisztián írása.
Valaha a szabadság hangsúlyos, de távoli szó volt számomra. Most sokkal közelebb érzem a lényegét. A bensőmben, a szívemben, ahol a döntéseim megszületnek. Ahol szorongatni kezd, ha valami már nehezen tolerálható, s ahol észreveszem azt is, ami igazán számít. Olyan apró, bátor döntésekre biztat, hogy ne sodródjak a zajjal, ne adjam át magam a közönynek, hanem figyeljek, kérdezzek, és ha kell, nemet mondjak.
Az elnyomás ma nem bilincs és nem tank képében jelenik meg
az életünkben, hanem sokkal kifinomultabban. Olyan politikai kommunikációban, ami kiiktatja a párbeszédet. Közéleti megosztottságban, ami gyakran még a családtagokat is egymás ellen fordítja. A közbeszéd tele van hangzavarral, s az egyszerű ember hangja és figyelme elvész benne. Ilyenkor könnyebb volna hallgatni, beletörődni – de éppen ekkor van a legnagyobb szükség a belső szabadságra, ami képes kívül is változást indítani.
Az evangélium arra emlékeztet, hogy ez a szabadság nincs is olyan távol. Ez nem azt jelenti, hogy minden rendben van, vagy hogy mindenre képes vagyok, hanem azt, hogy Isten előtt vállalhatom önmagamat, hibáimmal, gyengeségeimmel, félelmeimmel együtt – és hogy ez felszabadító erővel hat a gondolkodásomra. Ez a benső szabadság ma fontosabb, mint valaha, mert
az önálló gondolkodás és a lelki tisztánlátás az egyik legfőbb ellenszere a manipulációnak, s az egyik legfőbb remény a külső változásra.
A közéletben ma bátorság kimondani, hogy szükségünk van egymásra. Mert a politikai kontroll sokszor a megosztás, a bizalmatlanság és az ellenségkép-gyártás eszközét alkalmazza a lelki tisztánlátás ellen. A benső forradalom ellenben nem az „én vagyok az erősebb” logikáját követi, hanem az együttműködését, hogy nem elégszünk meg a langyos, felszínes és közönyös állampolgári szereppel, hanem vállaljuk a belülről induló késztetést. Még ha lassú, kényelmetlen és konfliktusos úthoz vezet is. S engedjük, hogy ez a késztetés összekapcsoljon minket.
1956 hősei nem csupán a politikai rendszert akarták megváltoztatni, hanem vissza akarták állítani a szabadság emberi méltóságát. Ma ez a méltóság akkor sérül, amikor nem kérdezhetünk szabadon, amikor az igazságot elnyomja a kommunikációs stratégia, vagy amikor a közjó helyett önös érdekek mozgatják a döntéseket.
A lelki forradalom abban áll, hogy nem adjuk fel a tisztánlátást, és a megkülönböztetésből fakadó cselekvést választjuk. Akkor is, ha ez naivitásnak tűnhet.
A benső szabadság azt jelenti, hogy mérlegre tesszük: miben vagyunk szabadok, és miben foglyok. Van-e erőnk kimondani az igazat, amikor könnyebb volna hallgatni? Van-e bátorságunk kiállni önmagunkért és másokért? És merünk-e őszintén megmutatkozni, nemcsak a „szép” részeinket felmutatva, de arra támaszkodva?
Jézus korában a római megszállás tartotta rabságban a népet, ma a félelmek, a sérelmek, a bűntudat és közöny ejtettek foglyul minket. Ő azonban elsősorban nem külső szabadságot ígért, hanem azt mondta: „Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” (Jn 8:32) Jézus nem fogott fegyvert, nem hívott harcra a rómaiak ellen. A párhuzam most nem az eszközökben rejlik, hanem a szív döntésében.
Jézus megmutatta, hogy a legnagyobb szabadság szeretni, még ha az kényelmetlen és kockázatos is. Ha nem a hangzavar határozza meg, kik vagyunk, hanem az, hogy kinek a szavára figyelünk. A forradalom hősei nem a saját hasznukat nézték, hanem a szívük mélyéből kiáltó hangra hallgattak, mert nem bírták tovább elviselni a hazugságot, a félelmet és az idegen uralom általi megaláztatást. Ebből kapták az erőt.
1956 öröksége nemcsak emlék, hanem iránytű a múltból a jövőbe. Azt mutatja, hogy
a külső szabadság a belsőből fakad.
Ha lelkünk újra felfedezi a szilárd hiten alapuló szeretet és befogadás szabadságát, és általa döntéseket mer hozni, együtt a közösséggel, akkor a változás már most elkezdődhet. Bennünk – és rajtunk keresztül talán a társadalomban is. Ez a forradalom nem plakátokon hirdeti magát, mégis képes átalakítani a világot.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
