Hogyan válik egy Shakespeare-klasszikus húsbavágóan maivá? Mennyiben idézi meg a Katona József Színház Hamlete a Színház és Filmművészeti Egyetem (SZFE) öt évvel ezelőtti viharos „modellváltását”? És miként értelmezhető a darab tükrében a rendező, ifj. Vidnyánszky Attila összetett kapcsolata – az SZFE átalakításban kulcsszerepet játszó – édesapjával? Feke Eszter írása a némacsend című előadásról.
„Beszéld el ezt neki, s minden körülményt, Mi okozá. A többi, néma csend.” Ezek Hamlet utolsó szavai Shakespeare művében, Arany János fordításában. A Katona József Színház új Hamletje ezt a „többit”, a néma csendet helyezi a középpontba. Egyszerre őrzi meg a shakespeare-i tragédia mélységét, ugyanakkor félreérthetetlenül az arcunkba tolja, hogy ez a mai ember életének is része. Már ahogy felgördül a függöny, világossá válik, hogy ez nem egy elcsépelt Hamlet, a századik ugyanolyan a sorban. Amit látunk, az a díszletként megelevenedő Ódry Színpad – a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) egykori játszóhelye – aulájának pontos mása. Középen az óbégató szellemmel, Fekete Ernővel. Pár perc elteltével Ódry Árpád szobráról lekerül a fej, majd az előadás során egyre több Ódry-fej hever már a színpadon. Lenni vagy nem lenni… Izgalmas, sok asszociációt indító kezdés.
Az SZFE 2020-as „modellváltása”, és az azt követő egyetemfoglalás, az Ódry Színpad eladása még mind elég közeli emlékek, főként a színházszerető közegnek. Az intézmény átalakításának ötödik évfordulóján ez az előadás nemcsak megemlékezés, de
újabb néma kiállás is az autonómiájukért küzdő egyetemi polgárok kudarcra ítélt helytállása mellett.
A Katona törzsközönsége jelentős részének bizonyára rögtön összeáll a kép.
Ez a Hamlet rólunk szól. Itt minden kimondott és kimondatlan érzelmi megnyilvánulás, mozdulat, sikoly a mindennapjainkra reflektál, méghozzá rendkívül intelligens módon. A shakespeare-i konfliktusok alapján az alkotók közösen hozták létre a saját darabjukat. Bele lehetne menni mélyebben abba is, hogy a rendező, ifj. Vidnyánszky Attila viharos kapcsolata az SZFE átalakításában kulcsszerepet vállaló apjával, a Nemzeti Színház főigazgatójával hogyan értelmezhető a darab tükrében. Ám ez olcsó magyarázat lenne, és végső soron nem is ezen van a hangsúly. Sokkal általánosabb, a nézőt is érintő kérdések kerülnek elő ebben a folyamatosan erősödő feszültséggel teli szűk két órában.
A helyzet persze érdekes, hiszen egyfelől ebben az előadásban az apa, a szellem folyamatosan visszajár, az őrületbe hajszolja a fiát, hogy álljon végre bosszút a haláláért. És nagy ez a kabát a fiúnak, akitől azt várják, hogy az apja nyomdokaiba lépjen. Másfelől Claudius az előadás elején még teljesen semmibevett, háttérbe szorított kisebb testvér. Miután megölte bátyját és megszerezte a királyságot, átrendezi a helyet, elhallgattatja Hamletet, aki eleinte még próbálna hangot adni nemtetszésének. Ugyanúgy a királyné is az első részben még próbálja megbeszélni a konfliktusokat. A sokadik sikertelen próbálkozás után azonban a második résztől egyre inkább ő is csak mozdulatokkal és sikolyokkal képes kifejezni magát.
Egy idő után tébolyult káosz lesz úrrá mindenen.
Ez volt érezhető 2020-ban is, a kudarcra ítélt egyetemfoglalással.
A COVID-járvány miatt az épületet feladni kényszerülő diákok az új vezetőség által felállított kereteket nem tudták és nem is akarták elfogadni. A Katona előadása szemléletes metaforája az öt évvel ezelőtti eseményeknek, de ugyanúgy szól a mai közbeszédről, az egymással kommunikálni képtelen táborokról, a „bot egyszerűségű” üzeneteket sulykoló propagandáról is.
A színlap alapján a néző arra számíthat, hogy itt sem lesz párbeszéd. A színpadon azonban nem ez történik. A szereplők kommunikálnak egymással, de nem szavakkal.
A kapcsolatteremtés nyelve elsősorban a tánc.
Míg az előadás kezdetén a tangó és egyéb klasszikusabb tánclépések jelennek meg, a végkifejlet felé haladva a mozdulatok is a befelé fordulást, az őrületet jelenítik meg. A táncnak egyre kevésbé lesz társas jellege, már mindenki csak a saját tengelye körül képes forogni. A végén a haláltánc formájában visszatér a klasszikusabb műfaj, szépen keretezve az előadást.
Rezes Judit Gertrúdja a szerető és gondoskodó, aggódó anyából az eseményekkel sodródó áldozattá válik, de jelenlétével végig kecsesen, könnyeden uralja a színpadot. Az időről időre megjelenő szellem, Fekete Ernő nem fest igazán kedvező képet az apáról, akit csupán a bosszúállás érdekel, és ezzel őrületbe hajszolja a fiát. Gloviczki Bernát Hamletje számára lehetetlenné válik a felnőtté válás, mert mindenben a megfelelési vágy hajtja, hogy méltó legyen az apjától kapott feladatra. Ő ebbe őrül bele, az igazságtalanságba, és abba, hogy nem képes felelősségre vonni gyilkos nagybátyját.
Figyelemreméltó Dankó István Claudiusának jellemfejlődése, ahogy a mellőzött senkiből a gyilkosság révén önhitt, a szabályok alól magát kivonó vezetővé válik.
A fej nélkül rohangáló, és ezzel a fejetlenséget fokozó Keresztes Tamás groteszk alakja egyszerre szórakoztató és tébolyult eleme a némajátéknak.
Remek alakítások, az előadás minden pillanatában mindenki a maximumot nyújtja. Aki talán a leginkább a hátán viszi a történéseket, az a Horatiót alakító Lengyel Benjámin. Neki volna a dolga, hogy a tragédiát követően elmondja az eseményeket. Ám képtelen beszélni. Nem tud megszólalni. Talán nem is lehet. Az elhallgatás, a megnémulás, a kudarcok és az egymásnak feszülő indulatok végkifejletét nem lehet szavakkal kifejezni.
Erre erősít rá az a tény is, hogy ifj. Vidnyánszky rendezésében az úgynevezett egérfogó jelenet (amelyben Hamlet színtársulatot fogad fel, hogy játsszák el a király megölését, hátha ezzel leleplezheti nagybátyja tettét) a színfalak mögött történik. A némacsend ezáltal maga válik a színtársulat által eljátszott parabolává, metaforává. Az egész előadás így az egérfogó jeleneteként értelmezhető. A díszlet, a konfliktusok, az elhallgattatás mind egyfajta megemlékezés az öt évvel ezelőtti eseményekre, de tágabb értelemben is reflexió a közélet állapotára. Ezáltal is aláhúzva, hogy a jó színház nem múzeum, hanem a ma emberéhez szól, ennek következtében a klasszikusokat is kortárs műként jeleníti meg.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
