Megszilárdult demokráciákban még az is nyilvános adat lehet, hogy XIV. Leó pápa korábban kire szavazott. Nálunk a kormánymédia szintet lépett azzal, hogy szégyenpadra ülteti a politikai ellenfél nem közszereplő támogatóit. De kinél szólaljunk fel, ha a politikusok úgy tapasztalják, a célt a legnemtelenebb eszközökkel érhetik el?
„Milyen hazafi vagy te? A Magyar Péter az egy áruló! Csak a Viktor! A k…a anyád!” Ezt a nem éppen épületes szöveget hadarta a telefonba az a férfi, aki tegnap hívta fel egyik közeli jó ismerősömet. Meglepett barátom azzal váltotta ki a visszatárcsázhatatlan magántelefonszámról jelentkező haragját, hogy vagy kétszázezredmagával letöltötte a Tisza Párt applikációját. A Tisza Világ alkalmazásra regisztráltak adatai a múlt héten – egy hazánkban eddig példátlan politikai adatlopás következtében – nyilvánosságra kerültek. Az anonim telefonáló így juthatott a számhoz, és mivel mások is hasonló esetekről számoltak be, erős a gyanú, hogy a fenti hívás fogadója maga is egy szervezett megfélemlítő kampány célpontja lett.
Hogy a mosdatlan szájú telefonbetyár pontosan mit akart elérni, nem világos. Mindenesetre ismerősöm csak nevetett azon, hogy – miként keresetlenül fogalmazott – „egy kormánypropagandista birka” megfenyegette, illetve ebből tudta meg, hogy az ő adatai is kikerültek. Azt sem tudni, hogy ki törte fel a Tisza Párt rendszerét. Az már viszont most látszik, hogy a kormánymédia nem egy orgánuma az adatsort az első pillanattól a politikai ellenfél támogatóinak lejáratására vetette be, méghozzá sokatmondó gyorsasággal.
Mintha csak főbenjáró, köztörvényes bűncselekmény volna letölteni egy jogszerűen működő párt alkalmazását:
a személyiségi jogokat, az adatvédelmi előírásokat és az emberi tisztességet páros lábbal tiporva sorra születnek a listák, megbélyegző írások és propagandavideók azokról a zömmel nem közszereplő átlagemberekről, akiknek neve a lajstromon szerepel. Pedig simán lehet, hogy valaki pusztán érdeklődésből, kíváncsiságból regisztrált erre a platformra. Ahogyan sok olyan emberről, köztük újságírókról tudunk, akik nem személyes elköteleződésből, hanem a tájékozódás szándékával jelentkeztek valamelyik digitális polgári körbe, hadd lássák, mi folyik ott.
A történtek megítéléséhez érdemes tudni, hogy a világ több demokratikus országában a pártállásra vonatkozó információk nemhogy nem az érzékeny, ezért fokozottan védendő személyes adatok körébe tartoznak, hanem bizonyos keretek között nyilvánosan elérhetők. Az Egyesült Államokban például a választók nagy részéről
két kattintással kideríthető, hogy regisztrált republikánus vagy demokrata szavazó-e,
és ha nem rendelkeznek ilyen szoros elkötelezettséggel, szavazástörténetetük akkor is szabadon elérhető. Még XIV. Leó pápáról is lehet tudni, hogy Robert Francis Prevostként mely korábbi amerikai választásokon vett részt, de arról is vannak adatok, hogy melyik alkalommal kire voksolt.
Egy demokrácia érettségét, politikai rendszerének civilizáltságát mutatja, ha senkinek nem kell tartania attól, hogy pártállása miatt bármilyen hátrányt szenved, illetve közéleti érdeklődését senki nem használja fel ellene. A jelek szerint Magyarországon még nem tartunk itt, sőt a helyzet ebből a szempontból egyre siralmasabb. Az eddig is gyalázatos színvonalú, eszközökben nem válogató kampány szintet lépett azzal, hogy immár nem pusztán a politikai ellenfelek, hanem közhivatalt be nem töltő támogatóik is célponttá váltak, és alkotmányos joguk gyakorlása miatt a most közzétett névsorba, illetve szégyenpadra kerültek. Ahogyan az is rossz ízű, elrettentésre ugyancsak alkalmas akció volt, amikor tavalyi, rosszul sikerült ATV-s interjúja után
a Tisza Párt elnöke aszerint listázta a csatorna munkatársait, hogy melyikük tagja a csatorna mögötti cégeket tulajdonló Hit Gyülekezetének.
Aziránt szemernyi reményünk sem lehet, hogy a választók legrosszabb énjére építő politikusok jobb belátásra térnek, és felhagynak ezekkel a technikákkal. Ha úgy látják, hogy céljukat a legnemtelenebb eszköz szentesíti, akkor azt fogják bevetni, hiába ellenkezik ez az általuk zászlóra tűzött keresztény tanítás lényegével. Ezért csak azokhoz fordulhatunk, akiknek a szavazata hatalmon tartja őket, és akiknek módjukban áll akár négyévente, akár két választás között jelzést adni nekik, hogy vevők-e ezekre a vulgármachiavellista módszerekre. Szeretném remélni, hogy minél többen vagyunk, akik nem óhajtunk olyan országban élni, ahol a kormányzó erők magasztos, „Legyen béke, szabadság és egyetértés” szlogenje a valóságban a politikai ellenfelek iránt érdeklődők levadászásában ölt testet.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
