Vajdasági magyar karikaturista olvasott könyörgést a Német László bíborosi beiktatása utáni misén

Az Újvidéken élő Léphaft Pál karikaturista felkérést kapott Német László belgrádi érsektől, hogy a december 7-i római bíborosi beiktatása másnapján tartott szentmisén olvassa szerb nyelven az egyik könyörgést. A Szemlélek pedig arra kérte, mesélje el, hogyan élte meg délvidéki magyarként a Szent Péter-bazilikában bemutatott szentmisét. Válaszul az alábbi írásban osztotta meg gondolatait.

„Hídépítők legyünk, pontifex, ahogy az első századokban nevezték a püspököket” – hangsúlyozta egyik korábbi interjújában Msgr. dr. Német László SVD, belgrádi érsek-metropolita. (Kárpátországi szolgálat, Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete, Illyefalva, 2023.) Hídépítőkre szükség van, akkor is, amikor száraz a folyó medre, és akkor is, amikor vészjósló áradat hömpölyög a partok között. Kárpát-medencei létünk helyszíne ilyen partokkal barázdált. Itt állandóan újjá kell építeni a hidakat a keleti és a nyugati világ, az annyira hasonló, mégis merőben más partok között. Itt mi, magyarok, keleti érzékenységünkkel és nyugatra törekvésünkkel, igen alkalmasak vagyunk erre a hídépítő feladatra.

Míg Rómára figyelünk, addig látótávolságra marad Konstantinápoly, és értjük a moszkvai pátriárka szavait is. Bár fordítva ezt ritkábban tapasztaljuk. Szerény feltételezésem szerint annak köszönhetően, hogy a Szentszék nem falakat emel, hanem hidakat, kapcsolatokat igyekszik kiépíteni a világegyházakkal – különösen keleti keresztény testvéreinkkel –, nőtt meg az olyan egyházi vezetők jelentősége, mint Msgr. dr. Német László SVD, belgrádi érsek-metropolita, akit – nem utolsósorban egyházvezetői rátermettsége, emberi erényei elismeréseként is – Ferenc pápa december 7-én bíborossá avatott. Kicsoda is az új bíboros? Nagyon röviden: Bácska szülöttje, de a nagyvilág a hazája.

„Ó, Róma, szent falak, te béke városa!”  – zengjük ifjonti lendülettel a nagybecskereki fiatalokat szállító buszban 1975 májusának valamelyik hajnalán, midőn a szentév alkalmával az Örök Városhoz közelítünk. Ez jut eszembe, amikor közel 50 év után újra Róma elképzelt falaihoz érek. Zarándok/turista vagyok. A bakancslista hasonló, mint fél évszázada volt, de ma már másként nézem a Colosseumot, a Forum Romanum köveit és diadalíveit, a Lateráni bazilikát, a Santa Maria Maggiorét, a Szent Péter-bazilikát, Bernini és Michelangelo alkotásait. És kalapáccsal sem közelítek a Pietához, mint egykoron szoborromboló magyarkanizsai földim.

A kultúr- és egyháztörténeti látnivalók mind kéznyújtásnyira vannak, a hihetetlen gazdagság mégis elveszti hatását, mert az ember „tárhelye” véges. Egyedül a falakon kívüli Szent Pál-bazilika, az ott éppen hangversenyt adó cambridge-i kórus ad némi lelki megnyugvást és pihenésre alkalmas perceket. Ilyen Róma. Ahogy ferences barátom, Harmath Károly újvidéki szerzetes mondta volt: ha Rómában, a felfoghatatlan szakrális képi és építészeti gazdagságban az ember elveszti hitét, akkor Assisibe kell utaznia, hogy ott visszanyerje azt. Így cselekedtünk. Talán visszanyertük hitünket.

Egy pillanatra mégis térjünk vissza a Szent Péter-bazilikába.

Megpróbálok válaszolni arra, hogy miként kerül a karikaturista a Credóba.

A szombati bíborosavató után, a vasárnapi pápai szentmisén nemcsak szemlélő hívő voltam, hanem az esemény cselekvő részese. Történt ugyanis, hogy Újvidékről való elindulásunk előtt felhívott Német László belgrádi érsek, leendő bíboros, és megkért, legyek egyike azoknak, akik a hívek könyörgését olvassák majd az ünnepi szentmisén. „De szerb nyelven” – tette hozzá.

Kissé megilletődtem, de természetesen bólintottam – megtisztelve éreztem magam. Nem firtattam (hiszen nem ismerem a vatikáni protokollt), hogy miért szerbül kell felolvasnom a cirill betűkkel írt szöveget, hanem a feladatra összpontosítottam, amikor igen tüzetes és többszöri ellenőrzésen átesve a Szent Péter-bazilika csodálatos oltára mögött helyet foglalhattam. Kínai, japán, brazil és francia társaimmal a könyörgések felolvasására várva, a hely, az esemény és a történelmi pillanat hangulatában fürdőztünk. Az ember akkor, ott, ha akarna sem tudna közömbös maradni. A családomra gondoltam. Tévériporteri múltamnak és nyelvismeretemnek köszönhetően a rám bízott könyörgés felolvasása nem okozott különösebb gondot.

A könyörgés rögtönzött magyar fordítása: „Történelem Ura, ajándékozd meg vezetőinket az alázat bölcsességével, az állandó dialógus keresésével, serkentsd őket a közjó megteremtésére és minden háborúskodás megszüntetésére.”

Így lettem én a Vatikán szerb hangja. Hogy miként egyeztethető ez össze délvidéki, kisebbségi létemmel? Nagyon egyszerűen. Én itt, Újvidéken nem kisebbségiként ébredek, iszom reggeli kávémat és tervezem napomat, hanem egyszerűen Paliként, hiszen nem statisztikai adat vagyok, hanem megmaradni, gyarapodni akaró ember. Az viszont igaz, hogy kisebbségiként ez az út kissé nehezebb, fárasztóbb, mint a monokultúrában felnövők számára. Itt nagyon egyszerű az élet receptje: mindenben, még a többségi nemzet kultúrájának, szokásainak és nyelvének ismeretében is jobban kell teljesítenünk, mint nekik. Ez sokszor kimerítő, de meg is erősít bennünket, és olyan jártasságot ad, ami életképessé tesz bennünket, délvidéki magyarokat, nem csak a balkáni világban. Úgy gondolom, Kányádi Sándor szavaival élve, vallhatom: „Egyetlen hazánk van: ez a magyar nyelv.”

*

Német László SVD, belgrádi érsek-metropolita, bíboros

Hódságon – Délvidék, Szerbia – született 1956-ban. 1977-ben belépett az Isteni Ige Társaságába), azaz a verbita missziós szerzetesrendbe. Felsőfokú szerzetesi, filozófiai, teológiai tanulmányait Pienieznóban (Lengyelország) végezte. 1982. szeptember 8-án tett szerzetesi örökfogadalmat Pienieznóban, majd 1983. április 17-én szentelték pappá ugyanott. 1985–1987-ben Rómában folytat tanulmányokat, 1987–1990 között egyetemi lelkész a Fülöp-szigeteken, 1993-tól a lengyelországi rendi főiskolán tanít, 1994-ben dogmatikai doktorátust szerez a római Pápai Gergely Egyetemen, 1994–2000 között dogmatikatanár Ausztriában, a Mödlingi rendi Filozófiai-teológiai Főiskolán, 2000–2004 között a Szentszék nemzetközi szervezetek mellett működő bécsi állandó képviseletén teljesített szolgálatot. 2004-től 2007-ig a verbita rend magyarországi tartományfőnöke. 2006. július 15-én a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárává választották. Emellett 1996-tól tanít Zágrábban, a Jezsuita Filozófiai Karon, valamint 2002-től a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. 2008-ban XVI. Benedek pápa nagybecskereki megyéspüspökké nevezte ki. A Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia elnökét Ferenc pápa 2022-ben nevezte ki belgrádi érsekké, majd 2024-ben bíborossá.