2014-ben november 30-án vasárnap volt, advent első vasárnapja. Aznap indult útjára a Szemlélek.
“Tisztán emlékszem, ahogy ott ülök a monitor előtt (…), és azon gondolkodom, mi legyen annak a blognak a neve, aminek a tartalmáról akkor még kevés sejtésem volt” – így emlékezett vissza Gégény István a Szemlélek születésére. Lapigazgatónk nem tudta, nem is sejtette, hogy egyszemélyes blogjából néhány éven belül hatékony kommunikációs felületként működő magazin lesz. A Szemlélek ma a társadalmi kérdések megbeszélésének egyedi, különleges színtere, ahova – küldetésünknek megfelelően – kritikus gondolkodásra, emberséges párbeszédre hívunk mindenkit.
De a Szemlélek ma már nem csupán sajtótermék: felméréseket készítünk, kiállunk ügyek, értékek mellett, segítőoldalt működtetünk zaklatások áldozatainak, plakátkampányt indítunk Ferenc pápa gondolatainak “felhangosítására”, könyveket adunk ki, de legfőképpen építjük a körülöttünk és velünk formálódott missziós közösséget. Azoknak a közösségét, akik nyitott és értékalapú gondolkodással élik az életüket és formálják a világot, gyönyörködnek sokszínűségében, hisznek a párbeszédben és az összefogásban, kapcsolódásra és békés együttélésre vágynak.
Nem számoljuk, hogy az elmúlt évtizedben hányan osztották meg velünk érzéseiket, gondolataikat a Szemléleken keresztül – de
köszönetet mondunk minden beszélgetőtársunknak!
Nem számoljuk, hogy az elmúlt évtizedben hány cikk jelent meg a Szemléleken – de
köszönetet mondunk minden munkatársunknak!
Nem számoljuk, hogy az elmúlt évtizedben hányan olvasták cikkeinket, írták meg véleményüket – de
köszönetet mondunk minden olvasónknak!
Az éveinket sem számoljuk, de most megállunk egy pillanatra – ma ünneplünk, aztán megyünk tovább. Tíz év alatt változott a világ körülöttünk, változtunk benne mi is, de ahogyan a kezdetekkor, most is és továbbra is egyenes, világos úton járunk.
