Imádság vagy demonstráció? Vallási kezdeményezések politikai töltettel

Az elmúlt években egymás után jelentek meg imádságos köntösbe öltöztetett politikai kezdeményezések Magyarországon. A budavári rózsafüzértől a parlament körüli imazarándoklatokig sajátos vallásos nyelvezet bontakozik ki, amelyben nemzeti jelképek, apokaliptikus félelmek és közéleti üzenetek keverednek. Kérdés, hol húzódik a határ hit és demonstráció, lelkiség és propaganda között. Vendégszerzőnk, Völgyi András írása.

Barátaim hívták fel a figyelmemet négy furcsa vallási kezdeményezésre: kettő évek óta, kettő most, a parlamenti választások előtti hónapokban toborozza a Facebookon vagy kör-e-mailben a résztvevőket. 2020-ban a Mária Országa Imaközösség a budavári Boldogasszony-szobornál indított minden hónap első péntekén rózsafüzér-imádságot Magyarországért. A tanúságtevők között a parlamenti imacsoport több kormánypárti tagja (Bartos Mónika, Vejkey Imre) is feltűnt, hogy imádkozzon a háború ellen, az alkalmakat pedig a Mária Rádió és az EWTN katolikus tévé magyar adása is rendszeresen közvetíti. Máriás és nemzeti ünnepekhez kapcsolódóan évek óta egy hasonló magánkezdeményezés, a „Parlamenti Szent Korona előtti engesztelés” várja a maximum 50 fős, egy „vidékről érkező katolikus pap” vezetésével összegyűlő imádkozókat.

Rózsafüzér a köztéren

2024 óta minden hónap első szombatján tartják a budapesti Szent István-bazilika előtti téren és utána a templomban a „Férfiak TÉRdeplő rózsafüzér imádságát” a békéért, a kiengesztelődésért és a megfogant életekért. A szervező Mária Fiai Szövetség szerint a – tavaly már a Budai Várban, Kaposváron, Szentendrén, Nyíregyházán, Mohácson, Kecskeméten, Diósdon, az erdélyi Csíksomlyón és a felvidéki Nagytárkányon is megtartott – rendezvény célja a máriás lelkület elmélyítése.

A szép célok mellett két dolog számomra nem világos. Az egyik, hogy a viszonylag szűk résztvevő közösségnek miért nem elég ehhez a templomterek használata. A másik, hogy több, térden előre haladó résztvevő kezében máriás szimbólumok mellett miért van rendszeresen magyar nemzeti lobogó. Utóbbi természetesen fontos nemzeti jelképünk, de itt azt a benyomást kelti, hogy az esemény nem annyira Istenhez forduló imádság, inkább

demonstráció, a „keresztény nemzeti térfoglalás” politikai szándékával.

A legújabb hasonló indíttatású magánkezdeményezés toborzólevele nem hagy kétséget a rendezvény valódi célja felől: „Béke a határainkon. Béke kormányainkban. Negyvenen vettünk részt (2025.) december 3-án az első parlament körüli ima-zarándoklaton. Ezt minden hónap első szerdáján megismételjük, az utolsó alkalom májusban lesz. Megható volt látni, hogy 40 igaz ember felül tudott emelkedni a langyos kereszténység lusta korlátain, egy napig böjtöltek és kilencnapos imával készültek a 10-15 millió magyarért, hogy béke legyen Magyarországon, és kis országunk kimaradjon a harmadik világháborúból. Fájdalmas ugyanakkor, hogy miközben a békéért könyörgünk, nem állunk messze egy globális háború veszélyétől.

A háttérhatalom jelenlegi (titkos) terve emlékeztet az I. világháború előzményeire:

a Balkánon egy politikai vezető likvidálásával tervezik kirobbantani Európában a következő háborút. (…)

Jim Blount amerikai atya elmondta, mi vár Magyarországra, ha langyos keresztények maradunk, és mi akkor, ha kiimádkozzuk Isten extra kegyelmét. A kontraszt döbbenetes – a pusztítás rosszabb lehet, mint a II. világháborúban, ezért is szervezem ezeket a Jerikó-imákat. Ma is igaz, hogy a valódi küzdelem nem csupán emberi vagy politikai, hanem lelki harc: a jó és a rossz kozmikus összecsapása.”

A fundamentalizmus veszélyei

A levél jól mutatja, hogy milyen felnagyított félelmek és hamis hiedelmek lehetnek az ilyen vallásinak tűnő, de politikai jelleget öltő kezdeményezések mögött. Nemcsak az apokaliptikus összeesküvés-elméletekre gondolok, hanem arra a személyes, illetve nemzeti létkérdéssé nagyított felfogásra is, amely a jó és a rossz küzdelmét kivetíti a történelem minden időszakára, és

magát a jóval azonosítva valamennyi másként gondolkodóban ördögi veszedelmet vizionál.

Ezt a fekete-fehér gondolkodást súlyosbítja, hogy az ellenségkép megteremtése után megszűnhet minden erkölcsi korlát, és jogossá válhat bármilyen módszer a vélelmezett „támadó felek” ellen.

Hirdetés

Voltak persze olyan történelmi időszakok, amikor minden emberi erőforrást egyesíteni kellett egy nyilvánvalóan gonosz, Isten- és emberellenes ideológiával szemben. Ilyen volt a fasizmus, a nácizmus és a kommunizmus, és ilyen lehet napjaink minden olyan erőszakos törekvése, amellyel szemben nehéznek tűnik emberi eszközökkel védekezni. Az ilyen káros befolyások ellenében indokolt az imádság, mely azonban leginkább a bennünk lévő jó erősítésén keresztül tud mérséklőleg hatni a közöttünk megjelenő rossz tendenciákra, de akár az életet szolgáló belső erőink felszabadítását vagy a félelem lelkületének szeretettel történő felülmúlását is segítheti.

Mária országa?

Sokan Isten mellett Máriának is történelmet befolyásoló képességet tulajdonítanak, aki bizonyos feltételek teljesítése esetén megmenthet minket világháborúktól vagy más veszedelmektől.

Szent Pio atyához is többen kötnek egy leírva sehol nem található jövendölést, amely a magyar nemzetnek szinte az emberiséget megváltó küldetést tulajdonít,

és amelyet Orbán Viktor a tavaly februári évértékelő beszédében is – a jóslatba kormányát beleolvasva – idézett: „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre.”

A már említett amerikai Jim Blount atya hasonló meghökkentő kijelentéseket tett 2023-as magyarországi előadókörútján, miután látogatást tett a magyar miniszterelnöknél: „Szeretnék elmondani nektek egy titkot Jézusról és egy titkot a miniszterelnökről. Tudjátok, hogy Jézusnak van egy másik neve is? Elmondom nektek. Jézus másik neve Viktor, mert legyőzhetetlen.” Hozzátette: bár Orbán Viktor protestáns, adott neki egy Mária-szobrot, hogy mostantól ő vigyázzon a miniszterelnökre.

A rendszerváltozás óta a „Mária országa” kifejezés sajnálatos módon politikai szócsaták tárgyává és szélsőjobboldali politikai szlogenné is vált.

Hivatkozási alappá jobb esetben a királyság államformája mellett, rosszabb esetben a másként gondolkodók kirekesztéséhez.

Az önmagában szép Regnum Marianum-eszme politikai felhasználását jól szemléltették 2025 szeptemberében a budapesti Ferenciek terén, kezükben Mária-képekkel és rózsafüzérekkel „a kereszténység védelmében” megjelent radikális tüntetők, akik magukat „hitvédő hazafiaknak” nevezték (a Magyar Életvédők, a Betyársereg, a Hatvannégy Vármegye mozgalom, a Magyar Jelen és a Mi Hazánk képviseletében).

Keresztény Európa?

Pedig a keresztény jelző Magyarországra vagy Európára ma már csak a jelenünket is formáló kulturális örökségünk leírására használható, nem pedig hitbeli, és főleg nem politikai értelemben. Hazánkban a 2022-es népszámlálás mutatta meg, hogy a kereszténység kisebbségi vallás lett, és mint tudjuk, a hitüket gyakorlók még a felekezetüket megvallók között is kisebbségben vannak.

Állam- vagy népegyház-felfogásunkat ezért hozzá kellene igazítani a jelen valóságához,

nem pedig a múlt restaurációs vágyálmaiba menekülni a világ – általunk is befolyásolható – változásai elől.

Szűz Mária a katolikusok mindenki másnál jelentősebb szentje, és legfontosabb égi közbenjárója, akinek a segítségét sokféle nehézségben kérhetjük. Ám ez nem azt jelenti, hogy ő egy földi hatáskörrel rendelkező görög istennő. Tőle is „csak” isteni kegyelmeket kérhetünk, melyek az emberi szíveken keresztül fejthetik ki jótékony hatásukat. Amikor pedig hazánkat nem vallási értelemben „Mária országaként” emlegetjük, kimondva-kimondatlanul valami hasonló, nem keresztény Mária-képre építünk. Mintha azt szeretnénk, hogy afféle földi anyakirálynőként ő uralja az egész országot, e világi joghatósággal…

Szent István legendás országfelajánlása nem valódi trónutódlást és egyfajta teokrácia megvalósítását jelentette, hanem egy olyan égi védelmező választását, akihez nem csupán a személyes, de a közösségi ügyeinkben is bátran fordulhatunk. Ennek emlékét ma már nem közjogi vagy politikai, hanem kizárólag vallási értelemben volna szabad őrizni, és mint régi magyar katolikus hagyományt a jelenhez igazítva ápolni.

A hézagos középkori alapokon a barokk korban protestánsellenes éllel újrafogalmazott, monarchikus Regnum Marianum-eszménk tehát finomhangolást igényel.

Szűz Mária az őt tisztelő katolikus magyarok védőszentje, s ma már csak történeti alapon és szimbolikus értelemben nevezhető (minden) Magyarok Nagyasszonyának. Az a szép és meghitt megfogalmazás, hogy Mária a mennyei édesanyánk, sokkal többet kifejez a valódi természetéből és vele a hívő kapcsolattartás gazdag spirituális lehetőségeiből.

Az engesztelő mozgalom szépséghibái

Ugyanígy, az „engesztelő mozgalomra” is ráférne a megújulás, mert – legalábbis annak politikailag elkötelezett változata – a jelek szerint nem tud megszabadulni egyrészt a kultúrharcos jellegétől, másrészt külsődleges formák kötöttségeitől, miközben lényege a másokért vállalt felelősség, imádság és áldozatvállalás. Ezek a finomhangolások azért fontosak, hogy még véletlenül se essünk abba a kísértésbe, hogy hatalmi eszközökkel próbáljuk erőltetni a kereszténység társadalmi befolyását. Ez ugyanis teljesen idegen volna a történelmi hibák belátásából és meghaladásából fakadóan újrafelfedezett keresztény hivatásunk lényegétől.

A katolikus egyház 1946-ban, amikor az olasz társadalom népszavazáson választotta a királyság és a köztársaság közül az utóbbit, szakított a monarchikus államformák egyoldalú támogatásával. XII. Piusz pápa Itália prímásaként nem vállalt szerepet a döntés alakításában, és ő volt, aki 1951 májusában

megtiltotta minden katolikus főpapnak a monarchikus világi címek használatát.

Ilyen volt például a magyar hercegprímások titulusában megjelenő német-római birodalmi hercegi cím. Végül a II. Vatikáni Zsinat több dokumentuma – módosítva a katolikus hit kizárólagos üdvösségszerző képességére vonatkozó korábbi tanításokat – elkötelezte magát a vallásszabadság, valamint az állam és az egyház elkülönülése mellett.

Mi, magyarok ezzel szemben 2026-ra odáig jutottunk, hogy a hatalmon lévők békepárti szlogenjeinek propagandisztikus hangsúlyozása miatt egyházainkban jószerivel már a békéért sem lehet úgy imádkozni, hogy annak ne legyen politikai áthallása. Ahhoz, hogy ezen a téren is megvalósulhasson az egyház és az állam kívánatos szétválasztása, és egyértelműen meg lehessen különböztetni a vallásos tanítást és a politikai kommunikációt, szükség volna a fenti jellegű rendezvények finomhangolására is. Ahogy arra is, hogy keresztény értékeinket politikai szereplők helyett az egyházak képviseljék, ebben a választási évben felül tudjanak emelkedni a politikai különbségeken, és végre visszanyerhessék híveik, valamint a társadalom szélesebb rétegei előtt is önállóságukat és hitelességüket.

*

„A szükséges dolgokban egység, a kétségesekben szabadság, de mindegyikben szeretet”. A Szemlélek a Szent Ágostonnak tulajdonított gondolat jegyében igyekszik fórumot teremteni a legkülönfélébb véleményeknek. Ezért, bár vendégszerzőink publicisztikái nem feltétlenül tükrözik lapunk álláspontját, az építő párbeszéd jegyében szívesen befogadjuk őket.