Iter Europaeum, vagyis Európai utazás/vándorlás – így hívják azt a zarándokútvonalat, amelyet az idei szentév alkalmából jelöltek ki Rómában. Az állomások között az Európai Unió tagországaihoz kapcsolódó 28 templomot és bazilikát találjuk, köztük a Santo Stefano Rotondo al Celio templommal. A többszörösen is magyar vonatkozású épület szerepel Török Csaba teológusnak, az esztergomi bazilika plébánosának Róma című, decemberben megjelent zarándokkönyvében. A kötet a Magyar Kurír Via Sacra zarándokútikönyv-sorozatában jelent meg. Az alábbiakban a kiadó engedélyével tesszük közzé a templomról írt részt.
„A Celión található Róma egyik legősibb, legtitokzatosabb temploma – a magyarok nemzeti temploma. Az egykor hatalmas bazilika alapterületét tekintve a nagy pápai bazilikákkal vetekedett. Azért tekinthetjük rejtélyesnek, mert nem ismerjük építésének okát: ilyen hatalmas építményt csak a legfontosabb szentek sírjai fölé emeltek, vagy valamilyen vallási okból kiemelkedő helyre húztak fel. A Santo Stefano Rotondo esetében azonban nem tudunk ilyenről: sem sír, sem püspöki szék, sem rendkívüli ereklye nem található itt. Pedig a munkálatok igen költségesek lehettek, s a megszületett eredmény építészetileg, művészettörténetileg egyedülálló, besorolhatatlan.
Lássuk a történeti adatokat, tényeket! Az 1990-es években a Pápai Német–Magyar Kollégium (a templom tulajdonosa), az öregdiákok köre és Friedrich Wetter, München-Freising érseke, tituláris bíboros (szintén öregdiák) belevágott a leromlott állapotú bazilika felújításába. A munkálatok, a padozat cseréje a korábbiakban elképzelhetetlen régészeti feltárásokat tett lehetővé. Valószínűnek tűnik, hogy ezen a területen állt a Castra Peregrinorum, azoknak a fegyverviselőknek (tengerészeknek, katonáknak stb.) a szállása, akik a messzi provinciákból kerültek Rómába. Ez magyarázza, hogy egy Mithrász-szentélyt is feltárhattak itt. E misztériumvallásról írtunk már a San Clemente kapcsán, a Santo Stefano Rotondo alatt is hasonló tereket, ábrázolásokat leltek fel. Az itteni leletek sajátossága, hogy
jó állapotban megmaradt a 2. századi stukkó- és freskódíszítés.
Ez annak tudható be, hogy a 4. században (úgy tűnik, erőszakos hatásra) elhagyták a szentély, amelyet aztán nem leromboltak, hanem a környező épületekkel együtt feltöltöttek, hogy alkalmas alapul szolgáljon a keresztény épület hordozására.
(…)
A 15. században kezdődött meg a templom magyar története, amikor a pálos rend kapta birtokba. Ez lett az esztergomi Boldog Özséb kanonok által alapított remeteközösség római központja. Kapusi Bálint római magyar gyóntató, a rend prokurátora járta ki V. Miklósnál ezt a kegyet (1454). Hamarosan rendház is épült, amelynek udvarán egy gyönyörű 15. századi kutat találunk, rajta a magyar királyi címerrel. A pálos rend azonban a 16. századra elgyengült: nem volt elég hivatás, s a Buda melletti Szentlőrinc kolostora, a rendi központ is elpusztult. Végül már csak egyetlen remete élt itt.
(…)
A templom értékes magyar emlékeket őriz:
– A szentélyrekesztő falon Szent István diakónus csodáit szemlélhetjük. A belső felületen, a modern papi széktől balra egy furcsa képet fedezünk fel: asszony hever baldachinos ágyban, előtte áll az első vértanú. Egy álomszerű jelenés ábrázolása ez, amikor a szent hírül adta Saroltnak, hogy születendő gyermeke a keresztségben a diakónus (István) nevét veszi majd fel, s szent és nemzetének apostola lesz.
– Szent Primus és Felicianus kápolnájától jobbra egy lefalazott kápolnát vehetünk észre. A Szent Péter-bazilikához kapcsolódó magyar zarándokház és a Szent István-templom elbontása (1776) után itt létesült új kultuszhely első királyunk és a magyar szentek tiszteletére. Az építészeti felújítás után a nagy méretű olajképek restaurálása is folyamatban van.
A padlón egy díszes sírkő tűnik a szemünkbe: kanonoki díszben fekszik előttünk egy honfitársunk. Nem más ő, mint Lászai (vagy Lászói) János erdélyi főesperes, humanista. Nagy tehetségű emberként bejárta a keresztény világot, megfordult a Szentföldön, a Sínai-félszigeten is, és bejáratos volt Rómába. Így VI. Sándor engedélyével kápolnát építtetett a gyulafehérvári székesegyházban – ez az erdélyi reneszánsz első, s egyúttal az egyik legkiemelkedőbb emléke. Lászai 1517-től a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója volt, 1523. augusztus 17-én, pestisben hunyt el.
Jó humanistához méltón maga szerkesztette sírversét,
amely így szól: „Natum quod gelidum vides ad Istrum / Romana tegier viator urna / Non mirabere si extimabis illud / Quod Roma est patria omnium fuitque.” Vannak ugyan míves műfordításai e költeménynek, ám mégis engedélyt kérünk a szó szerinti magyarításhoz, hiszen itt minden szónak mélysége van: „Amikor látod, vándor, hogy római sír fedi azt, aki a fagyos Dunánál született, nem fogsz csodálkozni, ha megfontolod: Róma volt és marad mindannyiunk hazája.”
(…)
– A főoltárt a Német–Magyar Kollégium idején a három nagy magyar szent: István, Imre és László tiszteletére szentelték. Így itt elidőzve, fohászt mondva nagyon is otthon érezhetjük magunkat.
– A sekrestye falán megpillanthatjuk Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek képmását. Bíborosi kinevezésekor ezt a bazilikát kapta címtemplomul XII. Piusztól. Emlékirataiban Mindszenty megjegyezte, hogy a bíborosi kalap átadásakor ezt monda neki a pápa: „A harminckettő [azon a napon kreált kardinális] közül te leszel az első, akinek vállalnod kell a bíborszínnel jelzett vértanúságot!”
(…)
Végezetül, ismerve a történelmi tényeket és az építészeti megvalósulást, feltehető még egyszer a kérdés: mi volt a célja az 5. századi Rómának, amikor felhúzta ezt a kivételes bazilikát? Van, aki úgy véli, hogy a centrális templomok, a vértanúságok helyét jelölő martíriumok mintáját követték az építészek. Mások szerint a jeruzsálemi Anasztaszion, a feltámadás kupoladómja volt a példa. Van azonban egy teológiai-bibliai olvasat is. A méreteket római lábra (körülbelül 29 centiméterre) átszámítva többször előbukkan a 144-es szám, s az alaprajz sajátosságai is elgondolkodtatók. Lehetséges, hogy a mennyei Jeruzsálemnek a Jelenések könyvében olvasható leírása volt a mintaadó? Vagy esetleg a bibliai gondolat keretében
a tökéletes Egyház megjelenítéséül szánták ezt a bazilikát?
Nem kizárt, hiszen az építéskor éppen darabjaira hullott az ismert világ, s az Egyház úgy jelent meg, mint a remény sziklája, a jövő záloga, amely egyedül képes átmenteni a kultúrát, a műveltséget, azt a hatalmas örökséget, amelyet a földi Róma jelképezett – az örök haza távlatában, a mennyei Jeruzsálem szolgálatában.”
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
