A tudományos és vallási élet vezető képviselői szerint most nem egyszerűen a túlélés a lényeg, hanem hogy tanulunk-e a figyelmeztetésből.
Rendkívüli párbeszédnek adott helyet a Kossuth Rádió április 18-án: Erdő Péter katolikus bíboros, érsek, Balog Zoltán református püspök, Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija és Vizi E. Szilveszter agykutató nem kímélték a járványban megfáradt, egyre inkább menekülő útvonalakat kereső emberi lelkeket. Adásba hívásuk apropója a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kapcsán megjelent Hit, tudomány és társadalom című kötet, melyben mindannyian szerzőként, szerkesztőként szerepelnek.
A meglehetősen akadémiai szintű beszélgetésben
olyan gondolatmorzsák estek le az asztalról, melyeket érdemes figyelembe vennünk, mérlegelnünk és továbbgondolnunk.
A résztvevők olyan „könnyedebb” témák kibeszélése mellett, mint Isten létezése vagy hogy „Mi az igazság?”, bátran belementek a tudomány, a történelmi tapasztalat és a teológia eszköztárával a jelenlegi járványhelyzet kielemzésébe.
Mind a négy meghívott istenhívő ember, így sok meglepetést nem okozott az Isten létezéséről folytatott beszélgetésük, de mind a négyen más úton jutottak el annak felismerésére, hogy fizikai valónknál talán többek vagyunk. Személy szerint én itt Vizi E. Szilveszter megszólalását vártam a leginkább, nem hiába. Az agykutató szerint minden természettudósnak látnia kell egyfajta rendezettséget a világban, melyet a genetika és a fizika legújabb eredményei is visszaigazolnak. Szerinte Isten szó szerint minden dologban tetten érhető. Érdekes volt még Köves Slomó gondolatmenete, aki rávilágított, hogy
a Biblia újítása nem az, hogy Isten létezik, hiszen erre már az ókori görög filozófusok is eljutottak.
A Biblia abban mutatott újat, hogy ez az Isten egy valós személy, akivel kapcsolatot lehet teremteni és akinek erkölcsi elvárásai is vannak az ember irányában.
A beszélgetésből kiderült az is, hogy
a felvilágosodás korából rajtunk maradt tézist, miszerint hit és tudomány ellenségei egymásnak, jó lenne végre meghaladnunk.
Ez a két megközelítése a valóságnak nemhogy megtűri egymást, hanem a beszélgetés résztevői szerint nem létezhetnek egymás nélkül. Ahogy Erdő Péter fogalmazott: „A valóság az egy”.
A világot jelenleg sújtó koronavírus-járvánnyal kapcsolatban mind a négyen arra az álláspontra helyezkedtek, hogy itt többről van szó puszta túlélésnél. Talán a büntetés szó erős lenne, de „egyfajta isteni figyelmeztetésként” tekinthetünk a vírusjárványra, ahogy Balog Zoltán fogalmazott.
A bíboros ezzel kapcsolatban felidézte az emberiséget eddig ért hasonló csapásokat és azok történelmi tapasztalatait. Szerinte minden eddigi járvány jól láthatóan – az adott kor hitrendszerétől persze nem függetlenül – egy kultúrtörténeti vízválasztó is volt egyben. Nem feltétlenül azért – folytatta -, mert az emberek jobb belátásra tértek, levonták a maguk tanulságait és tudatosan módosítottak az életükön, hanem egyszerűen azért, mert maga a helyzet változott meg, ami sok következménnyel járt. Így lett választóvonal például a pestis a virágzó és a kései középkor között az európai történelemben, és így lehetünk mi is éppen egy korszakváltás közepén. Hogy ez mit jelent pontosan, még nem tudjuk, de ennek jelei már láthatóak.
A református püspök hozzátette, őt kifejezetten provokálja az a hozzáállás, ami csak azzal foglalkozik, hogy mikor térhetünk vissza a régi életünkhöz. Szerinte ha elmegyünk amellett, amit ebből az egészből tanulhatunk, azzal mi magunk veszítünk. Kövessel egyetértésben egyenesen az égbe törő,
az emberi hiúságot jelképező bábeli torony történetéhez hasonlították a járványhelyzetet, melyben Isten megálljt parancsolt az emberi elbizakodottságnak.
A rabbi szerint minden járványban közös az is, hogy van egy láthatatlan ellenség, amivel nem tudunk mit kezdeni. Saját kiszolgáltatottságunkat állítja a középpontba, amit egyébként hajlamosak vagyunk elfelejteni.
Hogy ezt a beszélgetést viszont ne felejtsük el, ide kattintva meghallgathatjuk.
