December 24-én mindenhol megáll az élet – a családok együtt ünnepelnek, a munkahelyek bezárnak. De ez nem teljesen igaz, ugyanis számos területen szenteste is dolgoznak az emberek.
Tűzoltó, rendőr, mentőtiszt, orvos, egészségügyi dolgozó – csak néhány azok közül a hivatások közül, ahol egyetlen napra sem áll meg az élet. A munka világában megszoktuk, hogy december közepén eldobunk mindent, kivesszük az utolsó szabadnapokat, és jóformán a hónap felétől otthon vagyunk, vagy legalábbis már nem a munkával foglalkozunk. Persze huszadika körül még befut néhány e-mail, telefon, de
már senki nem akarja megoldani a cég aktuális ügyeit, már senki nem akar a munka hőse lenni
– ráér az jövőre. Csakhogy nem mindenki engedheti el a munkával járó feladatokat – ez pedig kihat a családra.
Sosem fogom elfelejteni, amikor megismerkedtem a férjemmel, és komolyra fordultak a dolgok, kerek perec kijelentette: „Tudnod kell, hogy az én hivatásomban nincs születésnap, nincs húsvét, nincs karácsony.” Bátor állítás volt ez egy kapcsolat indulásakor a rózsaszín ködben, de már értem, hogy egyszerre szükséges is, ugyanis ő már az első közös karácsonyunkon szolgálatban volt: 24 órás beosztásban dolgozik mint tűzoltó. Nem sok választásom maradt,
megvártam, hogy leteljen a szolgálat, majd utána ünnepeltünk.
Volt olyan év, amikor szabadságot kapott karácsonykor, de ez csak a szerencsén múlt. Zavart-e, hogy nem tudtam, itthon lesz-e karácsony estéjén vagy a laktanyában, netán egy balesetnél? Kit ne zavarna ez a bizonytalanság? Aztán valahogy minden évvel egyre könnyebb lett. Az ember megszokja, hogy a szerette talán otthon van szenteste, talán nincs. Talán együtt ünnepel a család karácsonykor, talán nem. Megszokja, mert nincs más választása.
Emlékszem, amikor egy ismerősöm arról mesélt nekem, hogy az édesapja katonaként szolgált, és bizony ő sem volt otthon a családjával szenteste – legalábbis nem minden évben. Az ismerősömet nevezzük Katának. Kata kislányként nem értette, hogy hol lehet az apja, miközben a család többi tagja együtt ünnepelt.
Hiányzott neki, mégsem tragédiaként élte meg távollétét.
Élvezte, hogy karácsonykor a családja együtt látogatja meg a laktanyában lévő édesapát, és néhány óra erejéig itt ünnepelnek. Ez is egy megoldás, amivel egyébként sokan élnek. A hivatásos személyek mesélhetnének arról, hogy milyen az, amikor a családjuk vagy a bajtársuk családja megérkezik karácsonykor a laktanyába.
Ez a történet rádöbbentett, hogy valójában sokkal többen ismerik ezt a helyzetet, mint az ember hinné. Gondoljunk bele, hogy az országban több százezer hivatásos személy és egészségügyi dolgozó van, akiknek a családja jól tudja, hogy milyen, amikor szerettük a hivatása miatt nem ülhet ott az ünnepi asztalnál. Nem csak feleségekről és gyerekekről van szó, itt vannak a szülők, a nagyszülők, a testvérek, akiknek ugyanúgy hiányzik a szerettük. És
ne feledkezzünk meg a hivatásos személyekről sem, akiknek legalább annyira hiányoznak a családtagjaik,
szeretteik, és akik nem csupán távol vannak az otthonuktól szenteste, hanem dolgoznak is közben – mert az ünnepek alatt sem szűnnek meg a katasztrófák, a balesetek, a betegségek, sőt jellemzően ilyenkor megugranak az esetszámok.
A hivatásos személyek szerettei előbb-utóbb megszokják, hogy az ünnep lényege nem a naptárban kijelölt időpontban rejlik, hanem az egymás iránti szeretetben és a közös pillanatok megélésében. A karácsony akkor is lehet meghitt és emlékezetes, ha nem a hagyományos formában ünnepeljük. Ehhez viszont rugalmasságra van szükség. Jól tudják ezt a tűzoltók, a rendőrök, a mentőtisztek, az orvosok, az egészségügyi dolgozók hozzátartozói. Ahogyan azt is, hogy a karácsony ettől még nem lesz kevesebb, nem lesz jelentéktelenebb. Ki tudja, talán ettől lesznek igazán értékesek az együtt töltött percek, mert tudják, hogy egy-két nap múlva a szerettük újra visszatér a szolgálathoz.
A szolgálat megszentelt oldala
Végül ne feledkezzünk meg a lelkészekről sem, akik számára a karácsony talán az év egyik legfontosabb időszaka. Szolgálatuk középpontjában áll a közösség lelki támogatása és a hit megélése, különösen az ünnepi időszakban. Míg sokan otthon ünnepelnek családjukkal, a lelkészek templomokban vagy közösségi eseményeken osztják meg az ünnep örömét, hogy másoknak is segítsenek megtalálni a karácsony igazi lényegét. Az ő áldozatos munkájuk is hozzájárul ahhoz, hogy a szeretet és a békesség üzenete minél több emberhez eljuthasson.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom