Nevezhető-e családnak, ha két idegen ember érzelmi kapcsolat nélkül arra szövetkezik, hogy közös gyermeket hoznak a világra, akit felváltva nevelnek? Ez az új jelenségként terjedő co-parentig, vagyis társszülőség nagy kérdése. Hogy kipróbáljuk, miként működik a rendszer, magunk is regisztráltunk az egyik applikációra.
Egy streamingszolgáltató nemrég dokumentumfilmet mutatott be arról a magyar nőről, aki egy meleg orosz férfival vállalt gyereket Barcelonában. A Cabin Pressure – Anya leszek csak azért is! című alkotásban bemutatott co-parenting alapelve, hogy két (vagy akár több) felnőtt közösen vállal és nevel gyermeket anélkül, hogy párkapcsolatban állnának. Ez a megoldás sokban hasonlít az elvált párok közötti megosztott szülőségre:
a gyermek egyik héten az egyik szülőnél, a következőn a másiknál van,
miközben a felek szigorú szabályok szerint szervezik az életüket. Csakhogy itt nincs érzelmi kötődés, a gyermek nem szerelemből, hanem kölcsönös megegyezés alapján született.
A Cabin Pressure-ből megismert Henriett azért folyamodott ehhez a megoldáshoz, mert elmúlt 35 éves, de még nem talált férjet, a szülést viszont nem akarta tovább húzni, hiszen minden további évvel csökken az esélye, a lombikprogramról pedig hallani sem akart. Andrej egy férfival él együtt, és az örökbefogadás helyett saját gyermeket szeretett volna.
Bár a co-parenting egyre elterjedtebb, még túl friss jelenség ahhoz, hogy pontos adatok álljanak rendelkezésre az eddigi esetszámokról. Ami biztos, hogy
ma már több applikáció létezik, amelyeken a társszülőségen gondolkodó férfiak és nők egymásra találhatnak.
A legrégibb és legnépszerűbb a Co-ParentMatch App, mely leginkább a Tinder nevű társkereső alkalmazásra hasonlít, és több mint ezren használják. Ezen a felületen mindenki a saját igényei szerint kereshet társat a „vállalkozásához”. Hogy jobban megismerjük a működését, kísérletképpen mi is regisztráltunk rá.
A jelentkezési folyamat meglepően szigorú: részletes kérdőíven kell nyilatkozni a családi háttérről, az anyagi helyzetről, a nevelési elvekről és az egészségügyi állapotról. A rendszer így próbálja kiszűrni a bizonytalan „indulókat”, és elejét venni a félreértéseknek, vitáknak. Miután több match-ünk, vagyis sikeres találatunk volt, az érintettekkel tisztáztuk, hogy egy újságcikk kedvéért regisztráltunk és gyűjtünk tapasztalatokat. Végül két meleg férfi osztotta meg velünk a motivációit – felhasználónevüket kérésükre megváltoztattuk.
A bukaresti Alex kijelentette, hogy
kizárólag részletes nevelési elvekkel rendelkező nővel hajlandó gyermeket vállalni, de a többi nem számít.
Vagyis neki mindegy a származás, a végzettség, a foglalkozás vagy a nemi identitás. A bécsi Lucas viszont kifejezetten német nőt keres, de elvárása az is, hogy a partner sportos legyen, mondván, így biztosan egészséges életmódra fogja nevelni gyermeküket. Mindkét férfiban közös, hogy nem szeretnének örökbe fogadni, de a gyermekvállalásról sem akarnak lemondani. „Nem akarok hazugságban élni, és nem akarok senkit becsapni egy látszatházassággal. Ez a legjobb megoldás, amit találhattam” – mondta Alex.
A fiókot néhány nap után töröltük, hogy ne áltassuk azokat a felhasználókat, akik esetleg bennünk látnák meg gyermekük anyját. Ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy lássuk, valóban jónéhányan vannak, akik így akarnak családot alapítani.
De vajon nevezhetjük-e családnak az így létrejövő egységet?
Testi értelemben igen, hiszen egy szülő nőről, egy apáról és közös gyermekükről beszélünk. A szó igazi értelmében azonban már messze nem ilyen egyértelmű a válasz. A társszülőség feltételei páronként változnak, de a legtöbb esetben az anya és az apa külön él, a gyermek pedig ingázik.
A társszülőség szabályozása Magyarországon a szülők közös felügyeleti jogának keretein belül lehetséges. A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 4:175. §-a szerint a szülők közösen gyakorolják a szülői felügyeleti jogokat, ha együtt élnek. Ha külön, megállapodhatnak a közös szülői felügyeletről, vagy a bíróság dönthet a felügyeleti jogok gyakorlásáról.
A közös szülői felügyelet biztosítja, hogy az apa és az anya egyenlő mértékben vegyen részt gyermekük életében, és közösen hozzanak döntéseket a nevelésével, az oktatásával és más kérdésekkel kapcsolatban.
A társszülőség esetében még a szülés előtt nyilatkozni kell a közös felügyelet felosztásáról, mind időben, mind anyagi értelemben. Tehát jogilag semmi nem zárja ki, hogy egy nagykorú idegen férfi és egy nagykorú idegen nő együtt vállaljon gyermeket.
De jó ez a gyereknek? Mivel új, alig néhány éve ismert jelenségről beszélünk, még nem lehet megkérdezni egyetlen társszülőségben született/nevelkedett gyermeket sem. Az viszont tény, hogy egy gyermek érzelmi biztonságának egyik alapja a kötődés. Egy ilyen rendszerbe viszont eleve kódolva van a bizonytalan kötődés valószínűsége. Arról nem beszélve, hogy mi történik, ha az egyik szülő idővel új családot alapít, és ez megváltoztatja a játékszabályokat? És mi garantálja, hogy a két fél hosszú távon ugyanazokat az elveket vallja a gyermeknevelésről? A társszülőség valóban
a gyermek érdekeit szolgálja, vagy inkább a felnőttek vágyait és kényelmét helyezi előtérbe?
A hagyományos családi környezetben a gyermek megtapasztalja a szülők közötti érzelmi kapcsolatot, amely biztonságérzetet nyújt neki. Ebben a felállásban viszont a gyermeknek kezdettől fogva két külön helyen kell élnie, és – mivel ő mindig „különálló projekt” lesz a nő és a férfi életében is – arról jó eséllyel nem is álmodhat, hogy anya és apa egy napon pusztán szeretetből megöleli egymást.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
