A békességteremtés jegyében indított sorozatot a választások előtt Varga László a kaposvári egyházmegye honlapján és Facebook-oldalán. Ahogy lapunk adott interjújában elmondta, a katolikus püspököt a Szemlélek egyik cikke ihlette a kezdeményezésre. Az alábbiakban az első hét bejegyzéseit gyűjtöttük egybe.
1/36
Az igazság kimondása nélkül nincs béke!
Mindenki békét szeretne. A múltban a papi békemozgalom, mögötte az elnyomó rezsimmel, ma a békecsináló hatalmak, felrúgott békeszerződésekkel. Elfelejtettük, hogy békét csak teremteni lehet, együttműködve a Teremtővel, aki maga a béke.
Az igazság kimondása nélkül nincsen béke!
Korunk a relativizmus diktatúrájától szenved, azaz tagadja, hogy létezik egy mindenki fölött álló igazság. Így mindenki joggal hiheti, hogy neki van igaza.
Ki az Igazság?
A történelem során egyvalaki mondhatta ki magáról: „Én vagyok az igazság”, az Isten Fia, Jézus Krisztus. Amíg nem őt fogadjuk el igazságnak, arra kényszerülünk, hogy azonosítsuk magunkat az igazsággal és kisajátítsuk magunknak az igazságot. (Lásd kommentek özöne a közösségi médiában, vagy a hatalmasok megnyilvánulásai)
Ebből következik, ha ő az igazság, akkor te, bárki legyél is, valószínűleg nem vagy azonos az igazsággal! Az igazság kisajátítása helyett csak szolgálhatod az igazságot, vagy szolgálhatod az igazsággal embertársaidat.
Az igazság a Szentlélektől, az Igazság Lelkétől való, és akkor is igaz, ha a neked nem tetsző, a másik oldalon álló, vagy egy hitetlen mondja ki!
Mi az igazságtalanság?
Nem probléma, hanem bűn! Minden háború a szívekben kezdődik és minden igazságtalanság elhinti a békétlenség, megosztottság és a háborúskodás magjait!
Megtámadni egy másik országot az nem probléma, hanem bűn! Az ellenségképek gyártása bűn, egymás lejáratása kommentekben, hamis tartalmak gyártásában szintén bűn.
Uszítás az igazság nevében, hazudni az ellenfelünkről és lejáratni a médiában súlyos bűn! Az igazság elhallgatása is bűn! Nem lehet béke, amíg nem tartanak bűnbánatot, akik ezeket elkövették és enélkül minden békéért tett látványos erőfeszítés álságos.
Fontos megjegyeznem, azzal, hogy a bűnt bűnnek nevezem, nem bűntudatot szeretnék ébreszteni, hanem sokkal inkább bűnbánatra indítani mindenkit, aki ezekben érintett.
Arra hívlak benneteket, hogy beszéljetek ezekről és közösen keressük az igazságot!
2/36
Mi az igazság önmagunkról?
Amikor a házasságtörésen ért asszonyt Jézus elé viszik, nem áll sem az asszony, sem az őt megkövezni akarók oldalára, csak kimondja róluk az igazságot. „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek”. (Jn 8,7)
Mielőtt „megköveznéd” a tetten ért bűnösöket, vagy a másik oldalon állókat, ki kell mondanod az igazságot magadról is.
Amikor valaki megbánt, kárt okoz neked, bűnt követ el ellened, azért ő a felelős. Ám azért, ahogyan te erre reagálsz, átkozod, ítélkezel, bosszút forralsz, azért már nem ő a felelős, hanem te. Arról, hogy hol tartasz a szeretetben vagy az ellenség szeretetében, nem a másik tehet, hanem te.
Mi az igazság rólunk?
A bennünk lévő rokonszenv vagy ellenszenv megkötöz, mindkettő a neveltetésünk és félelmeink terméke. Vonzódunk azokhoz, akik megerősítenek, támogatnak, bátorítanak, szeretnek és csodálnak bennünket.
Félelmet, előítéletet és ellenséges érzületet váltanak ki belőlünk azok, akik más nyelvet beszélnek, más a bőrük színe, a ruházatuk, az életvitelük, kulturális szokásaik.
Ösztönösen elkerüljük és gyűlölettel, versengéssel fertőzött világunkban veszélyforrásoknak tekintjük őket.
Az igazság az, hogy mi is felelősek vagyunk a jelenlegi közállapotokért, mert félelmeink mögött ott rejtőzik a gőg, a hiúság, és az ebből fakadó ítélkezésünkkel tápláljuk a rosszat, az indulatokat egymás iránt.
Amíg megtűrjük szívünkben a haragot, ítélkezünk és uszítunk mások ellen, mi is felelősek vagyunk a társadalmunkat, családjainkat, egyházainkat átjáró rosszért!
Mire tanít az Igazság?
A kölcsönös ellenségeskedés, a védekezésből indított támadások, a gyanakvás és nyilvánvaló agresszió légkörében újra fel kell fedeznünk az egymás iránti tisztelet és a vendégszeretet ajándékát. Az Igazság azt kéri tőlünk, ismerjük fel, hogy mindannyian egyetlen Atya gyermekei vagyunk, mindannyian testvérek vagyunk!
Milyen érzéseket váltottak ki benned ezek a gondolatok? Onnét kell tovább növekedni a szeretetben.
3/36
Új megközelítés
Sokan gondolják úgy, hogy az a célravezető, ha ezekben a jegyzetekben, a napi aktualitásokra reagálok, valamelyik oldal gondolkodása mentén. „Kell-e adót fizetni a császárnak?” – teszik fel a kérdést a farizeusok Jézusnak. Akár igennel, akár nemmel felel, csapdába kerül.
Követve az ő példáját, szeretnék új nézőpontot behozni. Úgy gondolom, szabadok vagyunk arra, hogy felülemelkedve a kérdezők logikáján, az evangélium és az Egyház tanítása mentén közelítsük a különböző helyzeteket.
Nem válaszokat fogalmazok meg, hanem nézőpontot, ahonnét közelítve esély van arra, hogy az olvasó is békességteremtő lehessen ott, ahol él.
„Az én békémet adom nektek.”
Mindenki békét szeretne! Úgy tűnik, Jézus is.
„Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen.” (Jn 14,27)
„Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja.”
Melyek a legismertebb békekínálatok a világ részéről?
Fegyverszünet – ami alatt mindegyik fél tovább fegyverkezik, hogy azután legyőzhesse a másikat. Jelenleg már annak is nagyon tudnánk örülni, ha a fegyverek elhallgatnának.
Kompromisszumok útján megteremtett béke, „ál” békesség, mert nem érinti a szívünket, viszont néha ezzel is kénytelenek vagyunk beérni.
Békemozgalmak: ideológiák mentén születnek és időnként nagyon erőszakosan képviselik az eszméiket. Ez sem a krisztusi béke.
A meditációs gyakorlatokból fakadó nyugalom és béke sem az, amiről Jézus beszél.
„Pax Romana” – a győztesek békéje, amire most sokan készülnek. A történelem arra tanít bennünket, hogy ez a fajta béke mindig megágyazza a következő konfliktust és háborút. Ez nem a Krisztus által felkínált béke!
„Az én békémet adom nektek.”
Keresztényként Krisztus békéje a mérce és a mérték, nem érhetjük be kevesebbel.
Hogy mit jelent ez, azt a következőkben olvashatjátok.
Addig beszéljetek egymás közt a fenti néhány gondolatról és arról is, mit gondoltok a krisztusi béke alatt.
4/36
Miből fakadt Krisztus békéje?
A mennyei Atyával való egységéből. Kijelenti: „Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10,30) és később „Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek.” (Jn 14,20) – azt kéri övéitől, hogy ebben higgyenek!
Szent Pál szerint a mi békességünk Jézus Krisztus. Az ő békessége pedig maga az Atya, a vele való egység. Amennyiben fontos számunkra Krisztus békéje, naponta törekednünk kell a mennyei Atyával való kapcsolat mélyítésére.
Hogyan? Az Ige ismerete, szeretete, hittel való tettekre váltása és az erről való tanúságtétel által.
Az Oltáriszentség előtti csendes jelenlét, vagy a sebzett, szegény, peremre jutott és „leselejtezett” testvéreinkkel való találkozások által.
Az ima, az imádás és a dicsőítés ugyanúgy képes elmélyíteni az Atyával való személyes kapcsolatot, mint a fentiek, lehetőséget adva arra, hogy betöltsön bennünket Krisztus békéje.
Fontos követni az ő példáját, s gyermeki bizalommal ráhagyatkozni a mennyei Atyára. „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.” (Jn 4,34) vagy „de ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te” (Mk 14,36) és a teljes önátadásban, még a kereszten is: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” (Lk 23,46)
A Szentlélek kiáradásával megteremtette annak lehetőségét, hogy az ő bennünk való léte és az ő másokban való léte számunkra is az egység és a béke forrása lehessen.
Engedjük megtörténni azt, ami már megtörtént! Minél közelebb vagyunk Krisztushoz, annál közelebb lehetünk minden embertársunkhoz.
Beszéljetek erről és arról is, mit jelent engedelmeskedni a mai körülmények között Isten szavának.
5/36
A hit próbája
„Vizsgáljátok meg magatokat, hogy hitben éltek-e? Tegyétek csak próbára magatokat. Felismeritek-e, hogy bennetek él Jézus Krisztus? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát.” (2Kor 13,5)
„Valaki ránk talált, Valaki kedvesévé lettünk. Tudjuk, hogy »birtokba vettek«, mint Jeremiást (20,7–9), mint Izajást (6,4–7), mint Máriát (Lk 1,38).” (Richard Rohr)
„Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi?” (1Kor 6,19–20)
Az autonómia illúziója
Az első emberpár bukása óta rendszeresen megkísért bennünket az önálló életvezetés illúziója, az a tudat, hogy „kezünkben van az irányítás”. Mind a történelem, mind saját életünk és családjaink sorsa folyamatosan rácáfol erre a hiedelemre, mi mégis állandó autonómiaharcot vívunk Istennel és másokkal szemben.
Nem vagyunk a magunkéi
Valaki lefoglalt bennünket magának, az ő fiai és leányai, a Szeretet ajándékai vagyunk. Akkor lesz bennünk és így körülöttünk is béke, ha megértjük, a béke forrása az önként, szabadon vállalt függés Istentől.
Amikor életünket Isten szeretetétől hagyjuk irányítani, átalakítani, betölteni, akkor új tapasztalatra teszünk szert.
Rájövünk, hogy Isten az, aki áthidalja a bennünk élő bűnös és körülöttünk élő bűnösök között lévő szakadékot.
Ő a mi békességünk, aki ott él a másik emberben is. Ezzel az új tapasztalattal indulhatunk el megosztottságtól szenvedő társadalmunkban a békességteremtés útján.
Elmélkedjetek egyedül és közösen is a fentiekről. Hogyan tudjátok összekapcsolni az Isten igéjét, a hit ajándékát, a minket körülvevő és bennünk lévő valósággal?
6/36
Már a 6. jegyzetnél tartunk. Önvizsgálat helyett eddig sokan beérték önigazolással és mások iránti vádaskodással. A sokféle komment szerint úgy tűnik, egyszerűbb felcímkézni személyemet, és különböző „szekértáborok” oldalára állítani, mint elgondolkodni az olvasottakon, és amiben szükséges, abban megtérni és változtatni.
Jegyzeteimmel az evangéliumok oldalán állok, és azt szeretném az olvasók elé tárni, ami elsőre nem látszik, és hírekben sem beszélnek róla. Örömmel folytatom!
„Boldogok a békességteremtők, mert ők Isten fiai!” (Mt 5,9)
Akik hisznek Jézus szavában, a nyolc boldogság tanításában, azok életében a mennyei Atya a boldogmondások lelkületét bontja ki.
A bennük lévő ígéreteket – mennyek országa, Isten országa, övék lesz a föld, a vigasztalás, Isten látása, az irgalom megtapasztalása, istenfiúság –, nem szabad áthelyezni a távoli jövőbe vagy a túlvilágra, mert már most is jelen vannak a Jézust követő lelkekben!
A lelkek megkülönböztetése
Ezek az ígéretek a lelkek megkülönböztetését szolgálják, útmutatók, amik Isten értékrendjét mutatják be kaotikus világunkban!
Olyan ígéretek, melyek a hívő ember valós helyzetét tárják fel, ha tényleg követi Krisztust!
Ígéretek, amelyek Jézus életének és a tanítványok életének paradoxonjai, egyszerre szenvedés és feltámadás. Egyszerre boldogság és kereszt, egymástól elválaszthatatlanul!
Szemben a világ által felkínált boldogsággal, a nyolc boldogság első fele a keresztet, az ígéretek pedig a feltámadást helyezik a tanítványi lét középpontjába.
A békességteremtés az alázat útja
A nyolc boldogság tettekre váltása, egyben az alázat útja is – akik igent mondtak az Igazságra, azoknak ezekhez kell leegyszerűsödni, kiüresedni, önmagukat elveszíteni.
A nagy EGO „visszametszése”, ami nélkül nem lesz béke és nem lehet békességet teremteni!
Mit gondoltok minderről?
7/36
Isten országának a békéje
„Az Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben.” (Róm 14,17)
Igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben. Békétlen világunkban mindháromra szükség van. Igazság nélkül nincs béke és nincs öröm.
Az Isten országa, mennyek országa nem helyet (teret), hanem létmódot, kapcsolatot és állapotot jelent!
Maga Jézus az „ország”: nem terület, hanem egy személy, akiben megjelent a békesség Istene, akinek egész lényét „Isten uralma” határozza meg. (XVI. Benedek)
E világi és e világon túli valóság is egyszerre, mert Isten, aki a teremtett világot végtelenül meghaladja, egészen benne is van.
„Elközelgett az Isten országa” (Mk 1,15); már „eljött hozzátok” (Mt 12,28); „köztetek van” (Lk 17,21)
Helyesebb lenne Isten uralmáról beszélni, ugyanis Jézus Krisztusban elérkezett Isten gyengéd szeretetének uralma! Korunk tragédiája is, hogy „A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.” (Jn 1,10–11)
A hatalmunkban, a tudományunkban, a tapasztalati valóságunkban jobban hiszünk mi keresztények is, mint a kinyilatkoztatásban!
Isten országa, gyengéd szereteturalma pedig titokzatos valóság (Mt 13.). Jelentéktelennek látszó, kicsiny, mint a mustármag, mint a kovász. Mint a vetés, amelyre különféle sors vár, felcsipegetik a madarak, kiszárad a tövisek között, vagy bőséges gyümölcsöt érlel, miközben növekszik. Szántóföldbe elásott kincs, értékes gyöngy, aminek a megtalálója mindent elad, hogy megszerezhesse, és a birtokába juthasson.
Kettős „állampolgárságunk” van, evilági és Isten országa-beli egyszerre. Az egyik elmúlik, a másik örök. Mi lenne, ha ez utóbbi felől néznék azt, ami mulandó? Mindaz, amire vágyunk, amit tervezünk, amit teszünk, hogyan viszonyul az Isten országához, a Krisztussal való kapcsolatunkhoz?
A válaszunktól függ, hogy békességteremtők leszünk-e vagy megosztók!
Mit gondoltok minderről?
8/36
A szívünk békéje
„Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert belőle indul ki az élet.” (Péld 4,23)
A szív lényünk középpontja, Isten „lakóhelye” és titokzatos cselekvésének színtere. A szíved foglalt, azé, aki meghalt érted.
Bennünk él és mi őbenne! – ez a keresztségünk drága ajándéka, a békességünk alapja!
Mit tehetünk a szívünk békéjéért?
Lelkiismeretvizsgálat és bűnbánat – annak felismerése, hogy mi is részesei vagyunk a bennünk és körülöttünk kialakult békétlenségnek.
Bűnbánat és bocsánatkérés – önvád és bűntudat helyett. Amennyiben ő a mi békességünk, akkor kiengesztelődhetünk a bűnös énünkkel is.
Megbocsátás és a kiengesztelődés – az adósságok elengedése – elhatározás, döntés és a másolatok átadása Jézusnak, kiengesztelődés – hajlandó vagyok ott lenni, ahol ő van.
A szívünk betöltése – az evangéliummal és Krisztus személyével, szemlélésével, az ő szeretetével, mert a szív bőségéből szól a száj.
Önmagunk szeretete és elfogadása – elvezethet a békéhez, mert jobban, sőt jól fogjuk érezni magunkat a bőrünkben. (Mustó Péter SJ)
Az összehasonlítgatás felszámolása – többé már nem titulusok, vélemények, szerepek, kapcsolatok vagy összeköttetések mentén határozzuk meg önmagunkat.
„Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által megerősödjetek benső emberré, hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben.”(Ef 3, 16-17)
Utazásra hívlak benneteket, befele
Akik szeretnék felszámolni a bennük és körülöttük lévő békétlenséget, azokat meghívom erre az útra. Nem megy egyszerre, de aki kitart, az megtapasztalja Isten újjáteremtő erejét!
Adjatok időt magatoknak!
Osszátok meg egymással, hogy ti miben látjátok a szív békéjét, és hallgassátok meg egymást!
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
