Ezen a projekten dolgozik Isten (is)

Amiből legtöbbet fogyasztunk, az mások szívéből származik.

Mikor 12 évvel ezelőtt az Úr szeretetre indított, és elkezdtem apró cédulákon megosztani ezt az emberekkel, fogalmam sem volt, milyen kemény fába vág engem. Igazából azt sem tudtam, hogy fejsze vagyok. Azért jelentkeztem postai kézbesítőnek, hogy minél több embert elérjek. Csak ez volt bennem: elérni őket, és megmutatni nekik, hogy szerethetőek. Sok-sok kemény szívnek mentem neki, és – dicsőség Istennek! – megrepedtek nagyon kemény falak.

Százával vannak emberek a városunkban, akikre szeretettel gondolok, és ha találkozunk, őszinte öröm van bennünk – pusztán attól, hogy meglátjuk egymást. Ez Isten tapinthatóan megnyilvánuló szeretete, amit sokan általam tapasztaltak meg először.

Az egyik legnehezebb dolog elhitetni valakivel, hogy ő elfogadott és szeretett ember Isten szemében.

Hogy ez így van, azt onnan tudhatjuk, hogy maga Isten is a világ kezdete óta dolgozik intenzíven az ügyünkön.

„Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk.” (1 Jn 4,7-9)

Évekig voltam intravénás droghasználó, és eleinte úgy „lőttek be”, azaz magam nem tudtam még beadni. Minden ilyen alkalommal hatalmas „szeretet” töltött be azok iránt, akiktől kaptam ezt az érzetet. Megszabadultam a bennem lévő fájdalomtól és feszültségtől, még ha csak ideiglenesen is. Akkor még nem tudtam, hogy amitől a legnagyobb szabadságot és örömet kaphatom, ami minden cselekedetemet motiválja, az teljesen ingyen van, és ott van a polcomon. Ez pedig Isten igéje.

Nekem azonban nem mondta el senki ezt úgy, hogy meghalljam. Vagy az én fülem volt bedugulva, és nem akartam meghallani, de mit számít ez? Mit számít bármekkora trauma az örökkévalóság szeretetéhez képest? Ha valóban elhisszük, hogy leheletnyi életünk összes öröme az igazi valóság, és minden rossz elmúlik, akkor semmit.

„A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást. Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten, és a szeretete tökéletes lesz bennünk.” (1Jn 4,10-12)

A reklámok nagy része hazugság, és ezt tudjuk – annak ellenére hatnak ránk és mozgatják a mindennapjainkat, hogy nem hisszük el őket. A hitető szelleme kemény munkával bír rá minket, hogy érzékeink, vágyaink rabjává váljunk. Bizonyos szavak ismételgetése és folyamatos szemünk előtt tartása befolyásolja a tetteinket.

Ha lecseréljük ezeket a szavakat, kifejezéseket Isten igéjére, akkora azt fogjuk elhinni – ez ennyire egyszerű. Az egész keresztény életünk legfontosabb része a Rómaiaknak írt levelében van:

„és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12,2)

Ha az értelmünket folyamatosan a hírfolyamokkal, pletykákkal, mások dolgainak kibeszélésével, a ránk kimondott hazug, vádló és kárhoztató szavak ismételgetésével, az ördög világban pusztító tevékenységeivel „újítgatjuk”, akkor az eredmény is pusztító lesz: hitetlenség, szorongás, bizonytalanság, és ami a legrosszabb: bizalmatlanság Istenben és az Ő szeretetében. Nem fogunk benne bízni, mert nem az Ő szavait esszük és isszuk, hanem a hazugság atyjának szavait.

Szeretni úgy fogunk megtanulni, hogy attól tanuljuk meg, aki ezt az egészet létrehozta és életre hívta. Ha azokra a szavakra vágyunk, melyek megerősítenek bennünket a saját szerethetőségünkben, akkor Őt kell hallgatnunk, olvasnunk, bizalommal és az iránta való szeretettel. Aki valaha elgondolkodott azon, mit is jelent a szeretet az ő életében, a világban, nem hagyhatja ki Jézus Krisztus tanítását. Ha pedig nem hagyja ki, akkor meg tud róla győződni, hogy nem lehet többet adni és mondani Nála.

„Abból tudjuk, hogy benne élünk, ő meg bennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk. Láttuk és tanúságot teszünk róla, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül. Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban benne marad az Isten, és ő is az Istenben.” (1Jn 4,13-15)

Aki vallja, tehát beszél róla, folyamatosan kimondja nem pusztán azt, hogy Ő az Isten Fia, hanem azt is, amit tett Jézus a világért, és amit személyesen érte tett. Nem arra vagyunk elhívva, hogy egymás szorongását éltessük, és arról beszéljünk, melyik szolgáló mit, mikor csinált rosszul, hogy kik és miért nem jó keresztények, hogy a világ hogyan rossz és kiktől… Kinek van erre ideje? Nincs elég szomjazó, éhező, aki sóvárogva várja Isten fiainak és lányainak megjelenését?

„Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad. Abban teljesedett ki bennünk a szeretet, hogy bizalommal várjuk az ítélet napját, mert ahogyan ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon.” (1 Jn 4,17-19)

Ha Jézus maga azt mondta, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik, akkor hogyan gondoljuk, hogy teli szájjal és szívvel, zabálva a világ mindenféle fertőjét, jól fogunk lakni? Hogy lesz bennünk szeretet, ha mindenből többet fogyasztunk, mint Isten igéjéből? A szeretet nem attól növekszik bennünk, hogy a rosszról beszélünk szüntelenül! Arról beszélünk, ami a szívünkben van. A szív bőségéből szól a száj.

„Igaz ugyan, hogy testben élünk, de harcunkat nem a test szerint vívjuk, mert harci fegyvereink nem földiek, hanem isteni eredetűek, amelyek várakat is lerombolnak. Így megcáfoljuk az ellenérveket és mindazt, ami Isten megismerése elé akadályként tornyosul, minden értelmet hatalmunkba ejtünk, s Krisztus iránt hódolatra kényszerítünk.” (2Kor 10,3-5)

Sokszor szeretnénk jobbra írni a másik embert anélkül, hogy igazán elolvasnánk. Hiszem, hogy minden tettünk egy firka, vagy egy szép vonás életünk pergamenjén. Azért írok, hogy minél többen és minél jobban szeressük egymást elolvasni.