Wettstein Albert: „Az étel érték” 

A Munch üzletek, éttermek, pékségek számára biztosít lehetőséget, hogy kedvezményesen értékesítsék el nem adott vagy közeli lejáratú, de még fogyasztható élelmiszereiket. Ezzel nemcsak a pazarlást csökkentik,  de a vásárlók is kedvezményes áron juthatnak hozzá az ételekhez. Az egyedülálló ételmentő projekt társalapítójával, Wettstein Alberttel beszélgettünk.

– Egyre több étterem, vendéglátóhely, bolt és pékség ajtaján találkozhatunk a zöld Munch matricákkal, de sokak számára még mindig nem egyértelmű, hogy mi is az a Munch.
– Ennek az egyik oka, hogy nincs akkora marketing-költségvetésünk, mint például egy nagy ételrendelő platformnak. Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy nincs is szükségünk akkora reklám-költségvetésre, hiszen az a legjobb csatorna, ha szájról szájra terjed tevékenységünk híre. Végső soron pedig annak örülünk, ha a felhasználók nemcsak egy logója színében zöld applikációként tekintenek ránk, hanem lehetőségként, hogy tudatosabban vásároljanak, jót téve a környezetnek is. Talán még nem tudják mindenhol, hogy mi az a Munch, de számunkra az is elég, hogy sok családanya nagyon is jól ismer minket, hiszen a családok számára ez valós segítség: pénzt spórolhatnak, vagy kihagyhatnak egy-egy főzést, amivel időt is nyernek. Összességében úgy gondolom, hogy jó úton haladunk az országos ismertség felé.

– Hogyan fogadják az éttermek a megkereséseiteket? Szívesen felajánlják a megmaradt ételeket?
– Ez változó. Egyes esetekben akár évekig is eltarthat, mire egy partner csatlakozik. Több mint négy éve indultunk Magyarországon, és vannak olyan partnerek, akikkel már az elején kapcsolatba léptünk, de csak mostanában csatlakoztak. Ugyanakkor vannak olyanok is, akik már az induláskor bizalmat szavaztak nekünk. A legmeglepőbb az volt, amikor először találkoztunk azzal a mentalitással, hogy

„én inkább kidobom az éttermemben készült ételeket, mintsem hogy odaadjam olcsóbban”.

Szerencsére mára ez a hozzáállás sokat változott. Azt is ki merem jelenteni, hogy az ételmentés mára jobban bekerült a köztudatba, és ebben a Munch-nak is fontos szerepe volt, hiszen mostanra egyre több élelmiszerrel foglalkozó vállalkozás számára természetes, hogy rajtunk keresztül értékesítsék a megmaradt ételeiket. Beszédes, hogy jelenleg több ezer partnerünk van Magyarországon.

– De mi volt a kezdetekkor, amikor négy évvel ezelőtt megszületett az ötlet? Hogyan lett egy 23 éves egyetemista ötletéből sikeres ételmentő vállalkozás?
– Az utolsó egyetemi vizsgám előtti éjszakán született meg a gondolat, amikor tanulás közben elkalandoztam. Épp egy cikket olvastam az élelmiszer-pazarlásról, ami szerint az előállított ételek harmadát kidobjuk a kukába. Nagyon

felbosszantott, amikor láttam a képeket, amelyeken halomszám álltak a kidobásra ítélt ételek.

Majd elkezdtem kutatni, hogy lássam, milyen megoldások léteznek a problémára, aztán rájöttem, hogy a globális méretű élelmiszer-pazarlás helyett inkább a helyi problémát kellene orvosolni. Így jött az ötlet. Másnap a vizsgám után elkészítettem az első prototípust, és kitaláltam a nevet. Amikor pedig egy diákszervezeti előadás után megosztottam az ötletet az egyetemi társaimmal, kiderült, hogy a mostanra már társalapítóvá vált Kirillt is foglalkoztatja a kérdés. Innentől nem volt megállás. Az első megbeszélésünk után elmentünk egy étterembe, hogy elmeséljük az ötletet. Pár héttel később elkészítettük a saját weboldalunkat. Azóta több, mint hárommillió adag ételt mentettünk meg globálisan, ezzel pedig több tonna üvegházhatású gáz kibocsátását előztük meg.

– A Munch története ékes példa arra, hogy egy kicsi lépés is nagy változást hozhat. Erről eszembe jut Ferenc pápa buzdítása, amely a teremtésvédelemre ösztönöz. 
– Ferenc pápa az ételt Isten ajándékaként említi. De ugyanígy hangsúlyozza a zsidó és a muszlim vallás is, hogy az étel nem pazarolható.

Az ételmentés tehát egy ökumenikus gondolat, amely túlmutat a vallási különbségeken, és mindenkit arra hív, hogy lépjünk ki a komfortzónánkból, és tegyünk a környezetért.

Mert az étel érték. Hiszek abban, hogy felekezettől vagy világnézettől függetlenül mindenki egyetért ebben. Arról nem is beszélve, hogy az élelmiszer-pazarlás nagyban hozzájárul a klímaváltozáshoz… Mi éppen ezért a Munch működését három fenntarthatósági pillérre építettük. Az első a környezeti fenntarthatóság: célunk, hogy a világot jobb helyen hagyjuk, mint ahogy kaptuk. A második a társadalmi fenntarthatóság, ami arról szól, hogy valódi segítséget nyújtsunk az embereknek. A harmadik az üzleti fenntarthatóság, amely arról szól, hogy az embereket környezetbarát megoldásokra sarkallja.

– Ha ételmentésről beszélünk, meg kell említeni a Magyar Katolikus Karitász élelmiszermentő akcióját, amelynek keretében az élelmiszerláncoknál megmaradt ételeket szétosztják a rászorulók között. Ezzel szemben az általatok megmentett élelmiszerekért fizetni kell.
– Nagyra becsülöm a jótékonysági szervezetek, például a Karitász vagy az Élelmiszerbank munkáját. Ugyanakkor fontos tisztázni, hogy mi más szerepet töltünk be ezen a területen. Ehhez kapcsolódik az élelmiszermentési folyamat, amelyet egyfajta piramisként kell elképzelni. Az első szint, amikor a kereskedők megpróbálják teljes áron értékesíteni az ételeket, hiszen az előállítási költségek, az alapanyagok és a munkaerő díjai ezt indokolják. A második lépés, amikor ez előre nem látható okokból nem sikerül, és az ételek kedvezményes áron elérhetővé válnak, például a Munch platformon. A harmadik lépés az, amikor még így sem sikerül értékesíteni az ételeket. Ekkor következik az adományozás (például a Karitászon vagy az Élelmiszerbankon keresztül). A negyedik,

amikor az adományozás sem megoldható: az ételek állatok számára kerülnek felhasználásra,

végső esetben pedig biogázüzemekben hasznosítják azokat. Tehát az élelmiszermentés egy többlépcsős folyamat, és mindegyik megoldásnak megvan a maga helye. A legrosszabb, ami történhet, ha az étel a szemétbe kerül. Ezt szeretné elkerülni mindegyik szint.

– Amikor három évvel ezelőtt beszéltem veled a Munch indulásáról, azt mondtad, hogy jó lenne, ha kijutnátok a nemzetközi piacra. Ma már négy országban vagytok jelen. Hogyan sikerült?
– Minden egy buszjegy megvásárlásával kezdődött. Eldöntöttük, hogy megnézzük, hogyan működik az ételpazarlás például Csehországban. Mikor kimentünk, láttuk, hogy ott már létezik egy, a miénkhez hasonló kezdeményezés, majd úgy döntöttünk, hogy ahelyett, hogy versenyeznénk, inkább együttműködünk velük. Ezután Szlovákiába már együtt vittük el a Munch nevét, legutóbb pedig Románia felé nyitottunk.

– Más újításról ne is kérdezzelek, igaz?
– Ami azt illeti, hiszek a folyamatos megújulásban, szerintem a változás áldás. Nyugodtan kérdezz új tervekről, mert vannak. Nem olyan régen például arra lettünk figyelmesek, hogy azok az élelmiszergyártók és nagykereskedők, akiknek nincsenek fizikai üzleteik Magyarországon, nem tudják továbbadni a nálunk keletkezett felesleget az ételmentőknek. Ezért kidolgoztunk egy új rendszert: összegyűjtjük ezeket a készleteket, és országos kiszállítást biztosítunk. A projekt a következő hetekben indul, és reményeink szerint a karácsonyi szezonban különösen hasznos lesz, hiszen így különféle, de mindenképpen jó minőségű élelmiszercsomagokat lehet majd rendelni.