Címke: SZ

A nemzetközi geopolitikai kérések az európai kontinenst különösen nagy kihívásokkal szembesítik. Az Európai Unión belül egyre növekszik a szkepticizmus és az ellenállás az egységes Európa iránt. A francia, az olasz, a lengyel és a német püspöki konferencia elnöke először lép közösen a nyilvánosság elé az alábbi felhívással, amelyben arra szólítanak fel, hogy adjunk újra lelket Európának, és ne felejtsük el a földrész keresztény gyökereit.

Az utóbbi időben jó és rossz példákat egyaránt láthattunk arra, hogy papok, lelkészek, püspökök interjút adtak a világi sajtónak. Nyilatkozzunk-e írásban? Hagyjunk-e megválaszolatlanul kérdéseket? És egyáltalán, miként kezeljük az ilyen helyzeteket, hogy minden érintett ‒ a nyilatkozó, az újságíró és az olvasó is ‒ úgy érezze, hiteles, releváns beszélgetés zajlott? A Szemlélek kiskátéja.

„A padológia alternatív kompetenciamérés: kérdés és keresés. (…) Sóhaj és kiáltás egyszerre. Megkerülhetetlen áltudomány. (…) A padológia karikatúra. Ironikus metafora. Vagy egyszerűen csak tükör” – írja Balla Lajos festőművész, középiskolai rajztanár a Deák 17 Galériában látható kiállításának Padológiai kiáltványában. Mihályi Anikó interjúja. 

Ülök a sötétedő moziban, körülöttem jegyzetfüzetek sercenése és visszafogott izgalom: premier előtti vetítés kezdődik. A cím egyszerű és rejtélyes – Csendes barát –, a főszereplő pedig meglepő: egy Ginkgo biloba nevű fa, amely túlél korszakokat, rendszereket és embereket. Enyedi Ildikó filmje arra hív, hogy ne érteni akarjunk, hanem jelen lenni – úgy nézni a világot, ahogyan talán csak gyerekként tudtuk. Mihályi Anikó írása.

Egy fiatal pap „tragikus hirtelenséggel” bekövetkezett halála újra ráirányította a figyelmet egy tabutémára: a lelkipásztorok mentális terheire és a depresszió valóságára. Hodász András személyes tapasztalatból ír kiégésről, magányról, segítségkérésről és arról, miért tévút bűnbakot keresni, amikor inkább törékenységünket kellene felismernünk.

Mi a kiút a politikai kereszténység történelmi zsákutcájából? címmel közölt múlt heti vitaindító írásunkra megérkezett az első, igényes válasz. A protestáns hátterű Molnár Péter vitatja, hogy a kormány „vélt vagy valós visszásságai” ellenére a keresztény szempontokat ki kellene szorítani a közéletből. Írásában az állatvédelmet hozza fel példának, illetve nagy teret szentel a bibliai emberképnek és a gendernek.

Roma locuta – causa finita; a latin mondás szerint ha valamely vitatott teológiai kérdésben Róma megszólal, azzal az ügy lezárul. Hasonló, csak éppen közéleti vonatkozású helyzet állt elő most, amikor a Szentszék helybenhagyta a németországi Trieri Egyházmegye döntését, amely szerint egy AfD-s politikus nem lehet plébániai képviselő-testület tagja. Precedensértékű határozat született a szélsőjobboldali, bevándorlásellenes politikus ügyében?

A nemrég indult Tanárnak lenni jó kampány személyes történeteken keresztül szeretné megmutatni a pedagóguspálya emberi oldalát, és erősíteni a tanári hivatás megbecsültségét. A kezdeményezés nemcsak a gyakorló tanárokat és a pedagógushallgatókat szólítja meg, hanem a szülőket és a diákokat is. A részletekről Nagy Ilonát, a Küldetés – Keresztény Pedagógusok Szövetségének kommunikációs munkatársát kérdeztük.

Inspiráló, amikor valaki nem ragad bele a gondjaiba, hanem mosollyal és bátorsággal lehetőségeket keres, vállalkozik, nekiindul. Még hitelesebb a példa, ha mindezt egy vak ember teszi. Sükösd Csillával Békési Erika készített interjút arról, hogy mi ad neki örömet, és mi nehéz az életállapotában.

A magyar közéletben a kereszténység egyre inkább politikai identitásként és hatalmi eszközként jelenik meg. Az államhatalommal összefonódó „keresztény–nemzeti” ideológia nemcsak a vallás lényegét redukálja jelszavakká, hanem társadalmi megosztottságot és lelki rombolást is okoz. Pedig a keresztény értékek képviselete nem állami feladat, hanem a hívő közösségek felelőssége. Völgyi András vitaindító diagnózisa és javaslatai a helyzet gyógyítására.