Címke: SZ

A kereszténység egyik legnehezebb állítása nem elvont teológiai tétel, hanem nagyon is gyakorlati mondat: nem mindent szabad, amit meg tudunk tenni (1Kor 10,23). Azt jelenti, hogy az erőfölény önmagában nem igazolja egy hatalom törekvéseit. Már a saját életünkben sem mindig könnyű ezt komolyan venni – hát még amikor országok döntései kerülnek mérlegre. Erszény Krisztián írása a venezuelai elnök elrablásáról.

Egy amszterdami templom szilveszteri tűzesete, a párizsi Notre-Dame új üvegablakai körüli vita, valamint a pannonhalmi és a veszprémi templomfelújítások tapasztalatai ugyanarra a dilemmára irányítják a figyelmet: mitől marad élő egy templom a 21. században. Műemlékvédelem, liturgia, közösségi használat és hitbeli érzékenység ütközik ezekben az ügyekben, miközben a legfőbb kérdés: a szakrális terek „halott kövek” maradnak-e, vagy képesek élő közösségek otthonává válni. Völgyi András írása.

A választási év elején minden korábbinál erősebb közleményben ítélte el a közbeszéd eldurvulását a Keresztény Értelmségiek Szövetsége. A kormányközeli szervezet kiállása üdvözlendő, még akkor is, ha valószínűleg – miként az eddigi példák előrevetítik – kevés foganatja lesz. De vajon melyik politikai erő felelőssége nagyobb ezen a téren?

Milyen értékeket képvisel, katolikus lap-e, milyen elvek jegyében foglalkozik a közélettel a Szemlélek? Összeállításunkban azokra a kérdésekre és felvetésekre válaszolunk, amelyeket gyakran feltesznek nekünk barátaink és kritikusaink egyaránt – a világnézeti alapoktól finanszírozásunk hátteréig.

Hálásak vagyunk, hogy 2025-ben havonta átlagosan 150 barátunk támogatta tevékenységünket. Az idén beérkezett 7,2 millió forintnyi adomány jóvoltából közel ötszáz írás jelenhetett meg a Szemlélek hasábjain. Jóleső a tudat, hogy olvasóink mellettünk állnak, és egyre nagyobb mértékben járulnak hozzá önállóságunk megőrzéséhez.

Hogyan jelenik meg Isten nem a magasságban, hanem a mélységben? A kiszolgáltatottságban, a szenvedésben és a peremre szorult emberi sorsokban, például a Szőlő utcai fiatalokéban. Karácsonykor sem szabad elfelejtenünk, hogy Jézus nem palotában, hanem jászolban született. Fabiny Tamás evangélikus püspök írása a Szemlélek és a Telex együttműködésében jött a világra. Az alábbiakban a hírportálon december 24-én megjelent írást szemlézzük.

A karácsony sokszor a meghittség és a csillogás ünnepeként jelenik meg, ám sokkal többről szól. Szembesít minket a fáradtságainkkal, félelmeinkkel és azzal, hogy van-e még hely bennünk Isten számára a rendezetlen valóság közepette. Nem pusztán díszekről és készülődésről van szó, hanem arról, hogy a fény éppen a törékenységben születik meg. Erről elmélkedik most szerzőnk, Erszény Krisztián.

Mit jelent ajándékot adni karácsonykor egy olyan világban, amelyben a jó szándék gyakran túlcsordul tárgyakban, de hiányzik az idő, a figyelem és a jelenlét? A két fillért a perselybe dobó özvegy történetétől a gyerekszobák ajándékhalmain át Radványi Benedek írása arra kérdez rá: képesek vagyunk-e abból adni, amiből nekünk is kevés van – és felismerni, mi az, ami valóban számít az ünnepben.

Artur Drony 24 éves ukrán író, költő, veterán. Oroszország teljeskörű inváziója után önként jelentkezett a hadseregbe, megjárta a frontot, majd megsebesült, és hosszas rehabilitáción esett át. Utóbbi során írta Hemingway nem tud semmit se című könyvét, melyben háborús élményeiről személyes hitén átszűrve mesél. Az Ajtók a hitre című írásból az alábbi részleteket az ő és kiadója engedélyével, a Harkivban élő Győri Boldizsár fordításában közöljük.

Hogyan hat a politikai rendszer az egyénre, a családi, a nemzedéki kapcsolatokra, és hogyan csatol ez vissza a társadalomra? Ezek a kérdések jelennek meg az Örkény István Színház Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza című előadásában. A darabot 2024 februárjában mutatták be, a szöveg eredeti változata a marosvásárhelyi Yorick Stúdió projetjeként készült, majd ezt dolgozták át az Örkény előadóival.