Miközben vízkeresztkor a Miniszterelnökség megszentelése váltott ki vitákat, az érem másik oldalaként kérdés, milyen felelősséget ró a politikára és az egyházra, ha egy közéleti szereplő hivatalos minőségében vesz részt az Eucharisztia ünneplésén. Az Egyházfórum 2024/4-es számában erről ír Csizmadia Zoltán katolikus teológus, az Egyházfórum Alapítvány kuratóriumának elnöke. Az alábbiakban részleteket közlünk a tanulmányból.
Amennyiben vizsgálat tárgyává tesszük a hazai ünnepi istentiszteletekről készült felvételeket és fotódokumentációkat, egyértelműen megfigyelhetjük, hogy a templomok első sorait gyakran a politikai és közéleti szereplők, méltóságok számára tartják fenn; nemzeti és jelentős keresztény ünnepek alkalmával politikai vezetőink – miniszteri vagy államtitkári szinten – részt vesznek az egyházi szertartásokon.
A politikai szereplők részvétele az egyházi eseményeken számos esetben heves társadalmi vitát generál. Egyes vélemények szerint a politikai vezetők vallási környezetben való megjelenése hitelesíti a közösségi értékeket, erősíti a társadalmi kohéziót, valamint pozitív üzenetet közvetít a közéleti és vallási szféra együttműködéséről. Mások azonban élesen kritizálják ezt a gyakorlatot, azzal érvelve, hogy
a politikai jelenlét átpolitizálja a vallást,
veszélyezteti a liturgia szentségét és aláássa az egyház erkölcsi függetlenségét.
Ezen ellentétes álláspontok sok esetben az etika kérdéskörét és az egyház társadalmi, illetve politikai szerepének határait feszegetik. Írásomban arra a kérdésre keresem a választ, helyénvaló-e a politikai képviselet jelenléte a vallási élet legszentebb eseményein, és azt is elemzem, hogy a politikai és közéleti szereplők számára fenntartott kiemelt helyek milyen felelősséget rónak az egyházakra. (…)
A politikai viták légköre – amelyet gyakran heves érzelmek, éles szavak és beteljesületlen ígéretek jellemeznek – éles ellentétben áll a keresztény eucharisztikus ünneplés szellemiségével. A politika lényege nem pusztán a hatalom, a befolyás és az érdekérvényesítés, hanem az emberi együttműködés elősegítése, a közös célok megvalósításának irányítása és a társadalmi harmónia megteremtése is. Bár a verseny és az etikai normák összeütközése gyakran elkerülhetetlen, a politika valódi értelme abban rejlik, hogy a különböző érdekek és értékrendek között olyan párbeszédet alakítson ki, amely az egyéni és közösségi érdekek összehangolását célozza.
Ugyanakkor a választási kampányok dinamikája gyakran rávilágít arra, hogy a hatalom megszerzésére irányuló törekvések miként árnyékolhatják be az értékek és az igazság képviseletét, újra és újra próbára téve a politika eredeti célját. Ezzel szemben
a keresztény eucharisztikus élet az alázat, az igazságosság és a felebaráti szeretet értékein alapul.
Az Eucharisztia a keresztény közösség spirituális és transzcendens dimenzióinak beteljesedése, amely az emberi kapcsolatok és a közösségi élet megújítására hív. Ez az ünneplés emlékeztet bennünket arra, hogy a hatalom és a befolyás célja nem a megosztottság fokozása, hanem az igazság és a szeretet szolgálata. (…)
Orbán Viktor 2019-es tusnádfürdői beszéde kulcsfontosságú momentum a Fidesz által vezetett politikai rezsim és a magyar kereszténység viszonyának meghatározásában. A beszédben Orbán az „illiberális demokrácia” mellett érvelt, és hangsúlyozta a kereszténység központi szerepét a magyar nemzeti identitás és a társadalmi értékek formálásában. (…)
Orbán Viktor politikájában a keresztény értékek központi szerepet játszanak és több különböző aspektust ölelnek fel. A családok támogatása kiemelt szerepet kap benne, amit a családtámogatási rendszer bővítésével és a gyermekvállalást ösztönző programok bevezetésével próbálnak elérni.
A keresztény gyökerekre való hivatkozás szoros összefonódásban áll a magyar nemzeti identitás védelmével,
amelyet Orbán úgy tekint, mint Magyarország történelmi és kulturális örökségének alapját. A migrációs politikában a kormány a keresztény értékek védelmét és a keresztény kultúra megőrzését hangsúlyozza, különösen az iszlám kultúrával szemben. (…)
Az orbáni rendszer viszonya a kereszténységhez, valamint nemzeti identitáspolitikájának ellentmondásai számos társadalmi és vallási feszültséget eredményeznek. A kormány hivatalosan a kereszténység védelmét és az ehhez kapcsolódó értékek képviseletét hirdeti, hangsúlyozva a család védelmét, a nemzeti szuverenitás megőrzését és a keresztény kultúra megóvását. Ezzel párhuzamosan olyan intézkedéseket hoz, amelyek nemcsak hogy ellentmondanak a keresztény tanításoknak, de gyakran még az alapvető keresztény értékeket is figyelmen kívül hagyják.
(…) Bár a kormány a kereszténydemokrácia értékeit képviseli, azok gyakran inkább felszínesen, nem pedig a keresztény tanítások mélyebb, univerzális értékeinek figyelembevételével jelennek meg. Az orbáni politika és a keresztény tanítások közötti ellentmondások ezen értékmegközelítések közötti különbségekből fakadnak. Ezen ellentmondások közepette a vallásos emberek gondolkodása és értékrendje sokszor nem annyira egyházuk tanításaihoz, hanem inkább a politikai és társadalmi környezethez igazodik.
(…) Azt tapasztaljuk, hogy az Orbán-kormány politikai kereszténysége és az evangéliumi kereszténység közötti nyilvánvaló ellentmondásokra
a hazai történelmi egyházak vezetői általában véve nem reagálnak nyilvánosan.
Ennek hátterében számos tényező húzódhat, amelyek alaposabb vizsgálatot igényelnek. Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a keresztény vezetők hallgatása valamilyen politikai, társadalmi vagy gazdasági megfontolásból eredhet, mivel a kormányzati politikával való konfrontálódás bizonyos esetekben súlyos következményekkel járhat a vallási közösségek számára, beleértve a támogatások csökkenését vagy a politikai marginalizációt.
Másrészről lehetséges, hogy a kormány által hozott intézkedések nem ütköznek elég erőteljesen az evangéliumi keresztény tanításokkal ahhoz, hogy azok felkeltsék a vallási vezetők figyelmét. (…) Amennyiben a keresztény egyházak kiemelt helyet biztosítanak a politikai szereplőknek az Eucharisztia ünneplésében, az az Eucharisztia szellemiségéből adódóan különböző kötelezettségeket és felelősséget ró az egyházakra. (…)
Az egyház és a politikai közösség autonóm, és független egymástól, és az egyház nem kívánja helyettesíteni a politikai közösséget, hanem annak lelkiismereteként kíván működni. A keresztények számára tehát nem célja az eucharisztikus missziónak a politikai hatalom megszerzése, hanem alázatos szolgálat, amely mások javát szolgálja, különösen a szegényekét. Az egyház nem akar meghódítani, hanem a társadalmat szeretné átformálni, és ezt az érvelés és a példamutatás erejével kívánja elérni. (…)
Az egyháznak a szeretet és az egység tanújaként kell fellépnie, és ha benne egyfajta politikai narratíva dominál, a kívülállók kevésbé fogják látni, hogy „mennyire szeretik egymást”, és inkább a megosztottságot érzékelhetik. Továbbá az ilyen politikai attitűd gyengíti az egyház prófétai szerepét: ha a papok, presbiterek, lelkészek és püspökök túl közel kerülnek politikai frakciókhoz és funkciókhoz, nehezen tudnak állást foglalni az emberi méltóságot sértő politikai intézkedésekkel szemben.
Végső soron az Eucharisztia arra hívja az egyházat, hogy politikai határokon túl dolgozzon együtt a társadalom átalakításában, a közjó védelmében, valamint az igazságosság és a béke előmozdításában. Az Eucharisztia ezen szellemiségére építve
az egyháznak el kell kerülnie a megosztó politikai kultúrát
és a partizánpolitikát, mivel ezek ellentétesek az egyház küldetésével, és gyengítik annak képességét, hogy valódi átalakulást és megbékélést hirdessen. Az Eucharisztia arra tanít minket, hogy a megosztottság helyett közösséget kell építenünk Isten, egymás és minden ember között, mivel a közösség hitünk és szeretetünk alapja.
Az Eucharisztia arra kötelez minket, hogy a politikai ellenfeleinket is testvéreinknek lássuk, akiknek az Úr életet adott, szeretve őket mindvégig. Az eucharisztikus politika nem ad helyet a megalázásnak, gúnyolódásnak vagy olyan cselekedeteknek, amelyek ellentétesek az Evangélium lelkületével.
*
„A szükséges dolgokban egység, a kétségesekben szabadság, de mindegyikben szeretet”. A Szemlélek a Szent Ágostonnak tulajdonított gondolat jegyében igyekszik fórumot teremteni a legkülönfélébb véleményeknek. Ezért, bár vendégszerzőink publicisztikái nem feltétlenül tükrözik lapunk álláspontját, az építő párbeszéd jegyében szívesen befogadjuk őket.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom