Ferenc pápa reformja nem esztétikai tuning, hanem gyökérkezelés

Az Egyház és Társadalom online folyóirat május 11-i rendezvényén Kamarás István szociológus Ferenc pápáról és az egyházreformról kérdezte vendégeit, Kovács Lajos katolikus teológust és lapigazgatónkat, Gégény Istvánt.

A beszélgetés során Kamarás István idézte a pápának azt a gondolatát, amelyet még Argentínában, bíborosként fogalmazott meg: Jézus kopogtat az egyház ajtaján, és ki akar menni. Szerinte Ferenc pápa tudat alatt ferences, és mindenképpen radikálisan a szegények pártján áll.

Kovács Lajos, aki harminc évig maga is Szent Ignác közösségének tagja volt, úgy látja, hogy Ferenc pápaként is jezsuita, méghozzá a zsinat előtt nevelkedett „régi jezsuita” – hozzátette ugyanakkor, hogy Ignácra nagyon erősen hatott Szent Ferenc lelkisége. Ferenc pápa például jezsuita abban, ahogy improvizál, ahogy érthetően beszél nemcsak a hívek és a klérus számára, hanem a világi média számára is. Ugyanakkor

hit, erkölcs és teológia kérdéseiben hűséges, lényegében nem akar változást, viszont a sok tekintetben középkori intézményi struktúrát a modern világhoz akarja alakítani.

Teszi ezt az alulról jövő kezdeményezéseket és a híveket is meghallgatva – és ez valóban nagyon új.

Gégény István hangsúlyozta, hogy a pápák egyénisége markánsan meghatározza az egyház arculatát, ugyanakkor szerinte a jelenlegi pápa minden egyediségével együtt is folytatja elődeinek munkáját. Ferenc pápa integratív, nem szeretné, hogy bárki lemaradjon, emellett innovatív, azaz belülről megújító és inspiráló, és a kívülállókat is meg tudja szólítani. A Szentatya számára

az, hogy megmosta a menekültek lábát, nem szerep vagy gesztus, hanem evangéliumi cselekedet, amit akkor is felvállal, ha másokkal emiatt konfrontálódnia kell.

Szerinte az első évek meglepően dinamikus indulása után – amikor az új pápa nagyon bátran nyilatkozott, aztán sok megnyilatkozását hetekig magyarázták, értelmezték a Vatikánban – mára „megtanították Ferenc pápát sablonosan viselkedni”, de így is megőrizte közvetlenségét: itt, Budapesten is többször „kiszólt” a megírt szövegeiből.

A szinódusra vonatkozó kérdésre válaszolva Kovács Lajos arról beszélt, hogy a II. Vatikáni Zsinat nagyon jó irányelvei sem valósultak még meg. Bár tudjuk, hogy ideális esetben milyennek kellene lennie  az egyháznak, helyi szinten a valóság mégsem mozdul ebbe az irányba. Idézte Tomas Halik cseh teológus gondolatait a szinodális folyamat prágai kontinentális találkozójáról: az egyház ne annyira mater és magiszter legyen, hanem együttérző testvér vagy tábori kórház, a terápia, a meghallgatás, az elfogadás helye.

A tábori kórház gondolatához kapcsolódva Gégény István megjegyezte, hogy ott lehet fogászat is, gyökérkezelés is, ami fájdalmas, de megtartja a fogat, és nem a felszínnel foglalkozik, hanem a mélységgel. Ebben az értelemben Ferenc pápaságának fókuszában az van, hogy szereti-e önmagát a katolikus egyház, van-e szeretet a rendszerben, van-e vér a testben, vagy az egyház csak egy struktúra?

A jelenleg folyó szinodális folyamatból a Szemlélek lapigazgatója kiemelte, hogy ez a klerikalizmus komplementere: jószerivel a harmadik vatikáni zsinat készül, de mégsem vatikáni, mert a meghallgatás, az együtt haladás, az együtt szenvedés által az egész egyházat, a híveket is bevonja. Ez mindenképp teljesen új. A meghallgatást itt, Budapesten is gyakorolta, megmutatta nekünk a pápa: mindenütt előbb odafigyelt, csak azután beszélt. Nem a katedráról tanít, hanem leül mellénk és megkérdezi: hogy vagy?

Az április végi apostoli látogatáskor Gégény István szerint sokaknak csalódást okozhatott, hogy a Szentatyáról „lepattannak” a pártpolitikai szándékok, hogy „nem szólt be ennek meg annak” – az előzetes képek, elvárások elporladtak, őt nem tudja fölhasználni, instrumentalizálni egyik oldal sem. Viszont

mindenki kapott tőle megerősítést a jó felé vezető útján, nem állította szembe egymással az embereket, de mindenkit inspirált.

Mindenki azt élhette át, hogy Jézus embereként jött, barátként, aki ismer és mégis szeret, és ezzel jó értelemben provokál, kihív engem is: tudok-e én is ebbe az irányba mozdulni, tudom-e vinni a tüzet, ahogyan ő?

„Csoda történt, mert olyan valaki jött hozzánk, aki közel van Istenhez!”

Az alábbi képre kattintva megtekinthetik a beszélgetés felvételét, és további értékes gondolatokat hallhatnak a fórumon jelenlévőktől:

Az Egyház és Társadalom honlapot az Európai Protestáns Szabadegyetem Egyesület és a Magyar Pax Romana együtt működteti, cikkeikben, konferenciáikon és fórumaikon közéleti, társadalmi és hitéleti kérdésekkel foglalkoznak. A Lehet-e? Fórum beszélgetései a világhálón követhetők és visszanézhetők.