Egy nő és egy férfi házassága az igazi progresszió

Anyagilag is előnyös egy társadalom számára, ha minél több jól működő család alkotja, de számos további pozitívumot hordoz az elköteleződés. Herjeczki Kornél orvossal, a Harmat Kiadó vezetőjével, a Házasság Hete Mozgalom hazai vezetőjével beszélgettünk.

– A Valentin-naphoz kapcsolódva hosszú évek óta szerveződik idehaza angol mintára egy programsorozat, amelynek kapcsán adódik a kérdés: a médiában, a nyilvánosság terepein rendre válságosnak, idejétmúltnak bemutatott intézmény kapcsán van-e ok az ünneplésre?
– Ha a médiában megjelenő információkat vesszük alapul, nem nagyon van ünnepelnivalónk. Ha elképzelünk egy társasházat, ahol van 35-40 lakás, ott mindenki tudja, hogy amelyik ajtó mögül sok zaj szűrődik ki, ott baj van. A többi családról viszont, akikkel semmi látványos nem történik – vagyis ha nem is tökéletesen, de normálisan élik az életüket, dolgoznak, nevelik a gyermekeiket –, kevésbé szoktunk beszélni. A házasság hetének pont az az egyik alapvető célkitűzése, hogy a médiában is jelenjenek meg olyan példák, valós történetek, amelyek jól működő házasságokat mutatnak be.

– Évről évre volt is páros „arca” a házasság hetének, egy olyan házaspár, amelynek tagjai médiaszerepléseket vállaltak, tanúságot tettek saját kapcsolatukról. Idén viszont nincs ilyen páros. Mi ennek az oka?
– 16. alkalommal rendezzük meg Magyarországon a házasság hetét, és már tavaly szakítottunk ezzel a hagyománnyal. Egy magánkezdeményezésről beszélünk – ahogy Angliában is önkéntesek szervezik ezt a programsorozatot –, ami úgy maradhat hosszabb távon életképes, ha mozgalommá válik, minél többen kapcsolódnak hozzá. Úgy indultunk neki, hogy felmutattunk olyan programokat, amik szerintünk bárhol megszervezhetők: vitafórum, beszélgetés, előadás, páros kalandtúra, istentisztelet. Ugyanezzel a szándékkal választottunk mindig egy házaspárt, akik a kvázi nagykövetei voltak az adott év programjainak. Azt érzékeljük, hogy

ez a mozgalom elérte a nagykorúság állapotát, így immár a helyi szervezők kérnek fel a saját környezetükben olyan házaspárokat, akik hitelesen képviselhetik a házasság hete üzenetét.

Tehát miközben nincs egyetlen kiemelt páros „arc”, valójában nagyon sok nagykövet-házaspár van jelen országszerte. Örömmel tapasztaltuk, hogy a szervezés utolsó napjaiban sorozatosan küldtek újabb és újabb helyi programokat, hogy azokat is hirdessük meg a rendezvény honlapján.

– Az említett honlapon szerepel egy központi programlista, amely kapcsán örömmel tapasztaltam, hogy az ünnepi hét Miskolcon indul február 12-én, és 19-én a váci püspök fogja lezárni, vagyis nem kizárólag a főváros van a fókuszban. Volt ebben némi tudatosság?
– Nem volt, hanem van, kezdettől fogva. Ha mozgalomban gondolkodunk, akkor nem a magunk szűkös energiáiból kell kiindulni. Az a reményünk, hogy meg tudunk olyan húrokat pendíteni, amikre sokan rezonálnak, és ez végül zenekarrá áll össze.

– A házasság hete ilyen értelemben szimfóniává kíván válni?
– Az a cél, hogy kiegyensúlyozott családok éljenek Magyarországon. Ha valamikor, akkor épp ebben az évben e téren is rendkívüli jelentőséggel bír a házasság hete. Amikor párkapcsolatokra gondolunk, leggyakrabban érzelmekről, elköteleződésről, szeretetről beszélünk, és ez jól is van így. De sokszor elfeledkezünk arról, hogy egy család egyben gazdasági egység is. Amikor anyagilag nehéz helyzetben van egy pár, különösen fontos az összedolgozás. A mozgalom hazájában, Angliában forintosították, pontosabban fontosították, hogy mennyibe kerül a társadalomnak egy család szétesése. Ebből következik, hogy a házasság nem egy-egy házaspár privát ügye, hiszen a társadalom közösségének pénzügyi érdeke fűződik hozzá, hogy a családok jól működjenek, különösen gazdasági nehézségek idején.

– Érdekes, hogy amikor 2017-ben, a világhírű párkapcsolati tanácsadó és író, Gary Chapman magyarországi látogatása kapcsán nyilatkoztál a Szemléleknek, akkor is úgy fogalmaztál: a szeretet a legjobb befektetés. De szeretnék egy személyes dilemmát is megemlíteni, ugyanis sokáig komoly csalódás élt bennem saját házasságom kapcsán. Egészen konkrétan félrevezetve éreztem magam, mert, talán főleg a filmvilág sugalmazása kapcsán, abban a hitben éltem, hogy a házasságkötés egyfajta célba érés, siker, hiszen megtaláltam életem párját. 16 évnyi házasság alapján már tudom, hogy az igazából a kihajózás volt, a közös út pedig tele van konfliktusokkal, kompromisszumokkal. Nyilván nem vagyok egyedül ezzel a csalódásommal. Képes lehet a házasság hete kiigazítani a házasságra készülőkben ezt a téves, idealizált képet?
– Ha nem hinnénk ebben, nem csinálnánk. Hiszünk benne, hogy

ahogy a rossz példák képesek rombolni, úgy sok jó példa felmutatása képes pozitív változásokat előidézni a társadalomban.

Eszembe jut egy ismerősöm vallomása, aki nem akart megházasodni, bár boldog kapcsolatban élt. Kiderült, hogy a szülei nagyon csúnyán váltak el, és nem akarták a párjával ugyanezt átélni. Ez a történet egy korábbi házasság hete során került elő, és ez az ismerősöm az akkori nagykövet-házaspár történetével megismerkedve szembesült azzal, hogy lehet ezt jól is csinálni – ma már ők is házasságban élnek a társával. A helyi rendezvények ezért is különösen fontosak, hogy általuk elérhető közelségbe kerüljön minél több működő házasság, jó példa. Ami az általad is említett csalódást illeti, kétségkívül a fiatalok egy része számára a házasságra való felkészülés az esküvőre való készülődést jelenti. Amikor mi nem az esküvőt, hanem a házasságot ünnepeljük, ez azt jelenti, hogy nem egy eseményre, hanem egy élethosszig tartó kapcsolatra fókuszálunk. Elszomorító, ha némelyek sokkal több időt, energiát, pénzt költenek az esküvőjükre, mint hogy felkészüljenek a házasságra, egymással rendszeresen beszélgessenek, jegyességi felkészítésen vegyenek részt. Két éretlen ember házasságából éretlen kapcsolat lesz, és garantálható, hogy nagy nehézségek árán fog tudni az a kapcsolat megérni. Az egyes médiumok által közvetített idealizált képet azzal próbáljuk ellensúlyozni, hogy hétköznapi történeteket, köztünk élő házaspárok példáit hangosítjuk fel. Minden házasság sorsa alapvetően a hétköznapokban dől el.

– A házasság kifejezése a társadalom tagjainak egy részében ugyanakkor hiányokra is rámutat: van-e üzenetetek az elváltak, a társukat kereső egyedülállók, a magányos emberek számára?
– Az elsődleges célközönségünk a házasságban élők csoportja, szeretnénk segíteni a házasságra készülőknek is, emellett támogatást próbálunk adni azoknak a házasoknak, akik problémákkal küszködnek. Az első kör számára az a fő üzenet, hogy a párkapcsolatok akkor működnek jól, ha ápolják azokat, különben tönkremennek. Nem csupán az egészségügyre igaz, hogy mindig a megelőzés a legjobb, s ha egy problémát későn veszünk észre, sokkal nehezebb segíteni. A társukat keresők számára az önismeretben való fejlődéssel is támogatást igyekszünk nyújtani a házasságkötés felé vezető úton. Azt viszont nem képzeljük magunkról, hogy minden párkapcsolati kérdésre választ tudnánk adni. Akkor lehetünk hatékonyak, ha egy szűkebb körhöz szólunk. A legtöbb egyedül élő ember azért nem él párkapcsolatban, mert meghalt a társa – számukra a házasság témája fájdalmas üzenet lehet. Kaptunk is olyan vádat, mintha érzéketlenek lennénk az özvegyek, vagy azok irányába, akiket elhagytak. Az ilyen létező sebzettségek tudatában, kellő alázattal nem is akarjuk senkinek megmondani, mit kellene az illetőnek csinálnia, viszont a jó példákat, működő kapcsolatokat szívesen felmutatjuk.

– Az én szememben a házasság össznemzeti ügy, ám a házasság hete programsorozata mintha abba a képzeletbeli buborékba terelné a témát, ahová némelyek szerint tartozik. Pedig a házasság nyilvánvalóan nem a keresztények „belügye”.
– Hívő és nem hívő párok házasságában rendkívül sok átfedés van: a konfliktusok jelenléte és megoldása, a szeretetnyelvek megismerése és gyakorlása, a kommunikáció fontossága… A Harmat Kiadó részéről most épp azzal igyekszünk minden egyes párkapcsolatot támogatni, hogy – felismerve az olvasási szokások megváltozását, azt, hogy egyre kevesebb ideje van az embereknek – készítettünk egy beszélgetésindító kártyacsomagot. A már említett Gary Chapman gondolataira építő kérdések célja, hogy párbeszédeket generáljanak a társak között. Ez nagyszerű módja a kapcsolatok ápolásának, de egy elromlott kapcsolat helyrehozatalában is az első lépés az újra-beszélgetés lehet. Nagyon sok megerősítő visszajelzést kaptunk máris, hogy milyen jól tudják a párok használni ezt az apró segítséget. Nincs ebben a pakliban olyan jolly joker, ami minden problémát megold, de sok apró lépés erősítheti a kapcsolatainkat. Ezt az eszközt nem keresztény emberek ugyanúgy használhatják. Személyesen úgy tapasztalom, hogy Isten példát ad számomra a megbocsátásban, a feltétel nélküli szeretetben. Ezzel együtt

meggyőződésem, hogy a házasság emberi intézmény, nem vallási ügy.

– Az idei rendezvénysorozat mottója: „Szeretetbe kapaszkodva”. Mit kívántok ezzel üzenni?
– Amikor kirándulás közben olyan helyre érkezünk, ahol könnyen megcsúszhatunk, aki azon a szakaszon már végigment, tudja, hogy oda érdemes egy kapaszkodót tenni. Amilyen állapotban van most az ország és a világ, abszolút indokolja, hogy megerősítsük a párkapcsolatokat, és ezt gazdaságilag is értem, hiszen tudjuk, hogy a válások egyik fő oka az anyagiak terén való elcsúszás. Ha tudjuk, hogy nehéz helyzet vesz körül bennünket, bölcs dolog felkészülni, megerősödni, belekapaszkodni a másik szeretetébe, hogy a nehezebb útszakasz, az erősebb szél ne szakítson szét bennünket.

– Folyamatosan zajlik idehaza és a világban egyaránt egy olyan kísérlet, ami a házasság újradefiniálására törekszik. Van-e üzenete a házasság hetének a szivárványcsaládok, a mozaikcsaládok és az egyéb formációk hívei számára?
– Mi egy férfi és egy nő életre szóló elkötelezettségét tartjuk nem is hagyományos, hanem igazán progresszív mintának, ami a személyes kapcsolatokon túl generációkat is képes összekötni. A házasságban élő pároknak több gyermekük születik, mint azoknak, akik elköteleződés nélkül élnek együtt. Ez persze statisztika, és léteznek kivételek, de a számok is üzenik, hogy ahol nagyobb az elköteleződés, ott több gyermeket vállalnak, és a házasságkötés nélkül együtt élők rövidebb ideig is maradnak egymás mellett. Van tehát egy konkrét üzenetünk, és nem szeretnénk vitába szállni azokkal, akik másként gondolkodnak.

– Szerinted milyen a jó házasság?
– Szerelem és hűség együtt. Állandóság és lobogás. Két ember mindig két külön világ, de amikor együtt képesek új minőséget alkotni, az egy jó házasság. Abban dinamizmus, fejlődés van. A feleségemmel abban hiszünk, azért imádkoztunk a házasságunk kezdetén, hogy évről-évre jobban szeressük egymást. Olyan ez, mint amikor elkezdünk az óceánban úszni: az eleje sekélyebb, idővel mélyül, de nincs vége.

A szeretetnek nem lehet a végére jutni. Aki a legközelebb áll hozzád, mindig hordoz olyan titkot, amitől a házasság örökké izgalmas kaland lehet.

A jó szex is fontos, hiszen az teszi egyedivé a házasságot. Sokféle kapcsolatban lehetek bárki mással, de az én értelmezésemben a szexualitás teszi a házasságot kizárólagos párkapcsolattá.

– Amikor véget ér a házasság hete, hogyan folytatódik az említett mozgalom tevékenysége?
– 16 év alatt kialakult az a rutinunk, hogy a programsorozat végén összejön a szervezőbizottság, kielemezzük a tapasztalatokat, kérdőíves visszacsatolással szoktunk élni, mindezzel igazából el is kezdjük szervezni a következő év programjait. Mozgalmi megközelítésből a házasság hete olyan időszak, amikor szinkronba hozzuk azt a sok kezdeményezést, amelyek év közben is léteznek, működnek országszerte. Február 20-án tehát nem ér véget a házasságok támogatása, hanem mindenki folytatja tovább helyi szinten, amit a házasság hete előtt is végzett ebben a misszióban. Mi itt, a Harmat Kiadónál hosszú évek óta jelentetünk meg párkapcsolatokat segítő könyveket, negyedévente kiadjuk a Family magazint, de vannak, akik tréningeket tartanak, terápiás segítséget nyújtanak folyamatosan. A problémák megoldása általában hosszabb időt igényel, de megbocsátani, vagy kimondani, hogy én változtatni akarok a kapcsolatomon, ahhoz elég egyetlen pillanat.

* * *

MINDKETTEN NYERTESEK

Amikor az Amerikában élő Gary Chapman világhírű párkapcsolati tanácsadó, író 2017-ben Magyarországon járt, rövid interjút adott a Szemléleknek. Az alábbi angol nyelvű videóhoz magyar felirat is készült.