„Iránymutató fény a morális homályban” – Ti mondtátok a Szemlélekről

Forráshiány miatt kénytelenek voltunk őrlángra tenni magazinunk működését – van, aki örül ennek, ám leginkább támogató, erőt adó hozzászólások születtek az elmúlt napokban. A friss olvasói visszajelzésekből gyűjtöttünk össze egy gazdag véleménycsokrot.

 A SZEMLÉLEK JELENLEG ŐRLÁNGON MŰKÖDIK

Szeretnénk folytatni a küldetésünket, ám ehhez olvasóink, a missziónkkal egyetértők támogatására is szükség van. Ebben az átmeneti időszakban ritkábban tudunk közzétenni tartalmakat, de reméljük, hamarosan újra lendületesen működhet a Szemlélek.

Ebben te is segíthetsz: ide kattintva támogathatod a békés párbeszédet, az értékalapú médiát.

Köszönjük, ha akár kisebb összeggel is, de rendszeresen támogatod a Szemléleket!

Elhalkul a Szemlélek

Szemlélek támogatás
unsplash.com

„(…) tudod mi a gusztustalan (…)? 130 milliárdot költeni az adófizetők pénzéből a legalja, Rákosi korszaknál durvábban propagandát sugárzó közmédiára, illetve közpénzből finanszírozni hazugsággyárakat (Megafon, stb.). Ezen felül még állami hirdetéseken keresztül is finanszírozni a kormánymédiát. Ez amúgy nem csupán gusztustalan, hanem bűnügyi kategória: korrupció, közpénzzel való visszaélés. Egy normális országban a média szereplői egyrészt valódi pályázati alapon részesedhetnének állami támogatásban, lenne egy normális hirdetési piac. Azt már csak zárójelben írom ide, hogy konkrétan

a Szemléleket a keresztény egyházaknak kellene támogatni, mert az ő médiafeladataikat is ellátja.”

„Tudod egy egészséges, épeszű, felnőtt társadalomban az lenne a teljesen természetes, hogy az emberek maguktól támogatják a sajtót. De mivel ez egy óvodás, társadalomnak nehezen nevezhető nemzet, itt sajnos kérni kell.”

„Egy normális társadalomban az alapvető szükségleteket és a sokszínűséget biztosító dolgokra jut az adónkból, ha valaki elkötelezett valami mellett, akkor persze támogathat társadalmilag kevésbé lényeges, de számára fontos dolgokat, de nem kell minden médiumnak kunyerálnia, hogy egyáltalán létezni tudjon. (…)”

„(…) Mivel a mindenkori hatalom diszponál az adó újraelosztása felett, így erős kontroll hiányában sosem lehet a közmédia független. Egy médium függetlenségének megőrzése a mikrobevételekkel szavatolható. Pl. Nagy-Britanniában az embereknek az egy alapvetés, hogy egyes médiatermékekre előfizetnek, esetleg adományt juttatnak neki. A médiáról alkotott közfelfogás olyan ott, hogy tisztában vannak azzal, hogy nem lehet egy nagy pénzcsapra bízni, mert akkor óhatatlanul a pénzcsap beleszólhatna abba, hogy milyen hírek jelenjenek meg és milyen tálalásban. Erre példának nálunk ugye nem kell messzire menni, ilyen az M1, meg az összes KESMA-ba tartozó nyomtatott és online felület.”

„Sajnálom. A legjobb volt. Mindig ezek lehetetlenednek el…”

„(…) reméljük, nem „volt”.

Mi kerül pénzbe egy online magazinon?

Szemlélek adomány

„Csak összehasonlításképp: a megafonos hazugsággyárra már legalább annyi közpénz ment el, amennyiből a Szemlélek 50-100 évig is működhetne.”

Hiányozna a Szemlélek, ha nem létezne?

Szemlélek magazin

„eleve fel kell tételeznünk, hogy minden jó kereszténynek készebbnek kell lennie arra, hogy felebarátja állítását megmentse, hogysem elítélje. Ha nem tudja azt megmenteni, kérdezze meg őt magát, hogyan érti állítását. Ha helytelenül, javítsa ki Őt szeretettel. Ha pedig ez nem elég, használjon fel minden alkalmas eszközt, hogy felebarátja helyes értelmet adjon annak és megmeneküljön. ’Ti. a tévedéstől. ” – Szent Ignác nem ok nélkül állítja ezt a Saját életéből fakadó, de jelentőségében azon messze túlmutató „Megjegyzést” a Lelkigyakorlatok elejére. Nem a hit területéről, hanem a mindennapi életből vett példával mutatja be:

minden dialógusnak elengedhetetlen feltétele, hogy eleve meglegyen bennünk a másik ember felé való nyitottság, odahallgatni tudás.”

„Igen. Hit, tisztesség, értelem. Hálás vagyok, hogy vannak.”

„Igen, hiányozna, sajnos egyáltalán nem olyan színes és sokoldalú a keresztény alapú nyilvánosság, mint kellene. Ezért minden értékes műhely eltűnése veszteség. Remélem, nem kerül erre sor. (…)”

„(…) van egy nagyobb médiahelyzet, aminek a Szemlélek egy darabja. Azt látom, hogy a pozitív hírek, jó példák, dicséretek könnyen kapnak máshol is nyilvánosságot a fővonalú keresztény médiában. A kritikus megszólalások meg kevéssé vagy egyáltalán nem (ha csak nem pont a Szemlélekkel kapcsolatosak ?). Sajnos, a Szemlélek azért is hiányt pótló mert itt megjelenhetnek, megjelennek ezek.
Egy normális, kiegyensúlyozott médiahelyzetben ez nem lenne feladata, vállalása, de itt és most pont ebben tudja sokszínűbbé tenni a keresztény megközelítésű nyilvánosságot.
Ha úgy teszünk, mintha a Szemlélek lenne az egyetlen keresztény lap, akkor cikkeiben valóban túlteng a kritikus elem, a problémák felvetése, megnevezése. Ha viszont a keresztény nyilvánosság nagy képét nézzük, akkor meg ettől lesz az sokszínűbb, változatosabb.
Nem hiszem, hogy a Szemlélek arra vállalkozna, hogy ez legyen egy keresztény számára az egyetlen(!!!) tájékozódási pont, ne is olvasson mást, mert itt megkap mindent. Pont fordítva gondolkodik, arra koncentrál, hogy azt kapják meg az olvasói, amit máshol nem.”

„(…) Az, hogy anyagi nehézségekkel küzd a Szemlélek, az számomra pont azt mutatja, hogy próbál függetlenként fennmaradni és nem eladni magát.

Merthogy van abban jócskán igazság és nyilván saját tapasztalat is, amit Orbán Viktor miniszterelnök mondott az anyagi támogatások mibenlétéről: „Ha adnak pénzt, akkor azért kérnek valamit cserébe. Ez egy régi dolog, ezt minden magyar ember tudja, hogy aki a zenészt fizeti, az rendeli a nótát. Az a kérdés, hogy honnan rendelték a nótát, ki fizetett érte, és mit kellett teljesíteni.”

„(…) a Szemlélek támogatása helyett inkább veszek virágot a templomjaimba, és meghívok néhány, a végeken szolgáló atyát egy ebédre…”

„Mindez nagyon mély érzésről, jóindulatról tanúskodik és nagyon jó, ha megteszi. Ha nem is támogatja a Szemléleket anyagilag, lehet hasonló jóindulattal hozzáállni próbálkozásaikhoz.”

„Számomra a Szemlélek azt a megnyugvást hozza, hogy nem okvetlen bennem van a hiba, amikor hívőként nem tetszik minden, ami az egyházban történik. Volt korábban egy olyan érzésem, hogy nem lenne szabad kritikusan néznem némely dolgot, de saját környezetemben nem tudtam segítséget kapni, hogy mit vegyek komolyan, és mit próbálhatok meg értelmezni saját lelkiismeretem szerint. Úgy érzem, a Szemlélekben olvasható vélemények ebben segítettek, és remélem, hogy fognak is segíteni.”

„Hiányozna, mert egyre kevesebb az a médium amely nem prostituálódott, vagy kényszeresen igazodik a hatalomhoz.”

„Erős kapaszkodó, útmutató a bátor, önkritikus, hívő igazságkeresőknek.”

„Igen, hiányozna! Egy tiszta hang a sötétben, mely reményt ad… Isten adjon erőt a folytatáshoz, és munkatársakat ezen az úton…”

„Őszintén sajnálnám, ha ellehetetlenülne a lap!
Nagyon nagy szükség van egy olyan médiumra, mely fontosnak tartja az őszinte beszédet, a kritikus látásmódot az életünket érintő problémák kapcsán, s ezáltal gondolkodásra ösztönzi az olvasót.
A Szemlélelek ilyen.
Nagyon fontos, hogy legyen egy ilyen hang/fórum egy olyan világban, ahol az állami támogatást élvező média hamis, agymosó propagandája a gondolkodásmentes vak hitre alapoz, s ahol az egyházakat a hatalom politikai eszköznek tekinti, az állami indoktrináció egyik fontos csatornájának, s ennek teret engedve „megszolgálhatják” a bőkezűen osztott támogatásokat.
Fontos elvárás velük szemben a HALLGATÁS is.”

„Hiányoza. Olyan világot élünk, ahol egyre nehezebb keresztyénként élni, megmaradni, hiszen egyházaink sem tudnak/mernek a világi harcoktól és hatalmasságoktól függetlenül, de Krisztus útján járni. Kell, hogy tudjuk, érezzük, nem mi bolondultunk meg, hanem a világ. Nem mi vagyunk erkölcsi válságban, hanem a magyar társadalom annak értelmiségével és egyházaival. Persze, senki se tökéletes és bűntelen, de hogy mikor és milyen körülmények között adja fel Krisztus követését, az egy szilárdságot mutat. Ezt a szilárdságot növeli a Szemlélek. Hála érte, hála Nektek.”

„A Szemlélek egy hiánypótló lap, amelyre ma a legnagyobb szükség van. A ’90-es években és még a 2000-es években is volt egyfajta szellemi pezsgés Magyarországon, a közélettel való foglalkozás társadalmi igény volt. Aztán a 2010-es évektől ez fokozatosan elhalványult, a közélettel való foglalkozás pedig vulgaritásba csapott át, rendkívül alacsony szintre süllyedt. Úgy gondolom, hogy a Szemlélek jóformán az egyetlen olyan sajtóorgánum, amely képes felülemelkedni a szekértáboros logikán és a rendkívül türelmetlen, egymásnak rontó közéleti acsarkodás közepette képes a csendes figyelmet megragadni és szeretettel és tisztelettel fordulni mások egymástól eltérő véleménye iránt, teret adni bármilyen kulturált vitának, bármely fontos témában. Szerény anyagi lehetőségeim mellett imával tudom segíteni a munkájukat, amihez kitartást kívánok.”

„Az utóbbi időben figyeltem fel portáljukra, a 8 évet értékelő főszerkesztői beszélgetésüket látva, azóta

elsőrangú hivatkozási alapnak tekintem Önöket! (tegnap óta, a havonta támogatók közé tartozom)”

„Gondolkodáspezsdítő oázis a keresztény dogmák kősivatagában.”

„(…) Számomra a Szemlélek tevékenysége lelki támasz, iránymutató fény az egyre sötétedő mentális, morális homályban – elsősorban tisztessége, igényes, elemző gondolkodása, békeszerző párbeszédei révén. Köszönöm az eddigi tevékenységeteket, és sok erőt a folytatáshoz!”