Varga László atya most is arra biztat, hogy engedjük magunkat szeretni, engedjük el a duzzogásainkat, engedjük el a félelmeinket, engedjük el magunkat Isten karjaiban, akit Jézussal mi is Abbának, Apácskánknak szólíthatunk!
Indulj el, az Irgalom ma is hazavár, kész ünnepet ülni veled, hogy elhidd, nem kell kiérdemelni, csak elfogadni a szeretetét.
Jézus utánad is elindul, amikor haragodban „kivonulsz”, ha kell hetvenszer hétszer, hogy meg tudj bocsátani végre, végleg.
A morgásod, elégedetlenséged, ítélkezésed, vádaskodásod mutatja, hogy nem vagy jobb azoknál, akikre kiakadsz, a „tékozló fiúknál”.
Jézus érted is tűvé teszi a „házat”, hogy ne szigetelődj el, és vállalj közösséget másokkal.
A farizeusi lelkületű lenézi, megveti a bűnöst, a jézusi lelkületű pedig együttérez a lenézettel és szereti a bűnöst is.
Küldetésünk az Élet evangéliumát hirdetni a halál kultúrájában. Ne féljetek! Az utolsó szó mindig a Feltámadotté.
Gyakoroljátok a szolidaritást! Úgy tűnik, hogy nagy szükség lesz rá.
