Mi történt velünk?

Kepes András Szemlélek
Fotó: kreativ.hu

Kepes András gondolatai a régi-új Szemlélek küldetéséről.

Amikor egy emberöltővel ezelőtt Desszert című műsoromat kezdtem a tévében, abból indultam ki, hogy eltérő értékrendű, különböző társadalmi helyzetű, műveltségű és világképű emberek is képesek szót érteni egymással.

A műsor ötlete némiképp szembement a hagyományokkal, ahol a kerekasztal-beszélgetésekben korábban a résztvevők vagy körömszakadtáig vitatkoztak egymással, vagy kánonban ugyanazt a propaganda szöveget fújták. És mindenki meglepetésére, miközben a desszertet fogyasztottuk, kulturált módon beszélgetett egymással őskonzervatív keresztény író és liberális pszichológus, egymásra csodálkozott szabadelvű szociológus és katolikus kanonok, miniszter és kukás, konzervatív építész és szabadelvű fuvolaművésznő. A vendégeim között ott volt Makovecz Imre, Orbán Viktor, Popper Péter, Hankiss Elemér, Tabódy kanonok, Kuncze Gábor, B. Élthes Eszter, hogy csak néhány nevet említsek a hosszú listából.

Sok mindenben nem értettek egyet egymással, de volt egy közös metszéspont: a humanizmus, a másik ember tisztelete,

és hogy hajlandók voltak odafigyelni egymás véleményére, még akkor is, ha végül nem tudták meggyőzni egymást.

Erős kétségeim vannak, tudnék-e ma hasonló beszélgetéseket készíteni.

Mi történt velünk?

Ez jutott most eszembe, amikor a Szemléleket olvastam. És örömmel láttam, hogy a cél hasonló, mint amit én annak idején kitűztem magamnak.

Egy olyan országban, ahol még mindig nem létezik a klasszikus értelemben vett öntudatos polgárság, ahol a történelem során a mai napig botladozva tanuljuk a demokráciát, ahol kificamodtak a szavak, úgy hiszem, nincs fontosabb, mint megtanulni tisztelni az eltérő véleményt és megérteni a másik mozgatórugóját. Elfogadni, hogy a termékeny vita hasznosabb a zsigeri gyűlölködésnél, mert

a társadalmat nem a megosztottság viszi előre, hanem ha képesek vagyunk közös történetet teremteni.

Sok olyan véleményt olvasok a Szemléleken, amire buzgón bólogatok, másokkal nem, vagy csak részben értek egyet – ezek a legizgalmasabbak, mert gondolatot ébresztenek, és tudom, tanulok belőlük.

Kepes András