Mit kéne látnunk 2023-ban?

Talán más is gondolkodik azon, hogyan tudna jobb ember lenni az új évben, és mely gyengeségeivel van még dolga.

Istennek hála, végre eljött az első olyan évem, amikor már  szikrányit sem gondolom, hogy egyedül fogok tudni magamon változtatni. A természetünk feletti győzelmet sosem érhetjük el a természetfeletti nélkül. A legnagyobb ajándékunk, hogy van egy teljesen világos és egyszerű utunk az önmagunk feletti győzelemhez.

„Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam. Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt.” (Jn 14,6-7)

Hitünkkel, jövőnkkel, önmagunkkal vagy a másik emberrel az a legnagyobb gondunk, hogy nem ismerjük. Magabiztosan megállapítjuk egy növényről, hogy milyen, vagy a kávénkról, amit iszunk, hogy mi kell bele, de bizonytalanok vagyunk mindenben, ami ismeretlen számunkra.

Saját magunkból is nagyjából annyit látunk, amennyit mások láttattak velünk, az pedig olykor kegyetlen. A világ ugyanis abban mér minket, hogy mennyit tudunk fogyasztani, és milyen reakciókat adunk a minket érő ingerekre. Mikor elhangzik, sokszor családon belül is, hogy ismerlek… legtöbbször az sem szól másról, minthogy „tudom, hogy hogyan lehet bántani téged, tudom, hogy milyen rossz szokásaid vannak.”

Önmagunk vagy egy másik ember megismeréséhez és megszeretéséhez először is akarat szükséges. A megismerés vágya velünk született, viszont gyorsan keserű tapasztalatot szerzünk: amikor valami vagy valaki felé nyújtjuk a lényünket, elutasításba ütközünk.

Bántanak minket.

És minél többször “csaptak ránk”, és ezt meg sem indokolták, annál bátortalanabbak lettünk a megismerésben.

Amíg sötétségben élünk, és a másik embert és saját magunkat a felhasználhatóság szerint mérjük, addig nem lesz köztünk kapcsolat, és elvétjük a célt. Elképzelhető, hogy lesznek közös témáink, közös érdeklődéseink, és párkapcsolatban egymás testét is használni fogjuk, de nem lesz valódi “együtt”, nem lesz valódi “légy-ott”. Mert nem leszünk ott.

Miért nem?

Mert azt sem tudjuk, hol kéne lennünk!

Az “együtt” ugyanis az a hely, amit Isten Országának hívunk. Egy hely, ami közöttünk van, és egyes fordítások szerint bennünk is, de az Öröm híre az, hogy elközelített. Itt van, többé nem megy sehova. Megismerhető, felismerhető, megtapasztalható, tapintható.

Érezzük a szükségét a szabadság utáni mérhetetlen vágyunkban: a hétvégére, a szabadidőre sóvárgásban, a baráti együttlétekben, az erdei sétákban, sportoláskor. Ott van akkor is, mikor magunkról megfeledkezve tevékenykedünk, akár egyedül, akár közösségben.

Az Isten Országa a valóság helye. Ahová mind vágyunk.

Az általunk ismert világba egyetlen út vezet: a születés. Senki nem született még csak úgy, hogy kipattant valakinek a mellkasából, vagy füléből, orrából. A fogantatásnak és a születésnek van törvényszerűsége, megvan a módja: nem lesz máshogy új emberi lény. Bármit akarhat a tudomány, bármennyire is szeretné megkerülni Istent – ez sosem fog menni. Lehetetlen.

És nem lesz máshogy szeretetteljes az ember, csak akkor, ha újjászületik. Nem tudunk másképpen győzni az önző, sötét természetünk felett, a gyarlóságaink, a gyengeségeink felett.

„Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.” (Jn 3,3)

Arra a képre kell néznünk, amelyet Isten készített nekünk, rólunk. Amilyennek Ő teremtett minket.

Isten „nemcsak” Szeretet, hanem az akarata, a célja is a szeretet.

Az Ige a szeretet cselekvése, a szeretet növelése, az erre való bíztatás, az ebben való megnyugvás. Békesség, nyugalom, szeretet, önmegtartóztatás, mértékletesség is csak a Szeretetben van, másban nincs. Nem találunk életünkre vonatkozó jobb receptet és jobb megoldást. Bárhol kereshetünk, bárhova mehetünk – nem lelünk nyugalomra.

Jézus nem azt mondta, hogy én vagyok az egyik legjobb lehetőség, sem azt, hogy velem kicsit könnyebb lehet az élet. Nem azt mondta, hogy desszertnek jó lesz, vagy ha más nincs, jó lesz ő is.

Azt mondta, hogy „én vagyok az út”, nem mellékút, nem alárendelt út, sem erdei ösvény. Azt mondta, hogy “én vagyok az igazság”, tehát nem a tudomány, az emberi tapasztalat vagy a felekezetek hagyományai. Azt mondta, “én vagyok az élet”, tehát nem a vitaminok és a sportolás, a pozitív gondolkodás, a fantasztikus szupertáplálékok és a tudományosan kiművelt életgyakorlatok.

És vajon miért mondta?

Nem gőgből, nem kevélységből, sem hogy sok milliárd ember térden állva könyörögjön Hozzá!

Értünk van a világosság, értünk van a legegyszerűbb út, értünk van az igazság, és értünk van az élet. Azért, hogy élvezzük egymás társaságát, a létezés és az együttlét csodáit végtelen módon és örökké úgy, hogy ne bonyolítsuk ezt különféle módszerekkel, szabályokkal, kifogásokkal, folytonos ki- és belemagyarázásokkal.

Higgyük már el, hogy Isten tényleg a legjobbat akarja nekünk!

Aki megkülönböztet, aki megvakít, aki homályban és gyűlöletben, sötétségben akar tartani minket, az nem Ő!

Hogyan leszünk egységes család, baráti közösség, város, ország, nemzet, kontinens, világ, ha nem látjuk meg egymást?

Mit kéne látnunk 2023-ban?

Amit eddig nem. Önmagunkat és a másik embert, szeretetben. Az ön-magunk pedig Isten képmása. Ennek a képmásnak a kerete Jézus Krisztus. Nem fogjuk látni egymást a világosság nélkül. Ezt a világosságot meg kizárólag az evangéliumokon keresztül ismerhetjük meg. Ha lenne más, vagy jobb, Isten azt adta volna!

„Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek.” (Jn 14,1-4)

“Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.” (Jel 1,7)