A Válasz Online podcast-sorozatában Borbás Barna és Vörös Szabolcs ezúttal Gundel Takács Gábort kérdezték társadalmi kérdésekről, többek között a Szemlélek újraindulásának apropójából.
A műsorvezető felidézte, hogy a Szemlélek első megjelenő cikkei között volt Gundel Takács Gábor „Nem félek” című írása. Kérdésére, hogy „Mi ihlette?”, Gundel személyes tapasztalata volt a válasz: az, hogy többször is feltették neki a kérdést, ha kiállt egy barátja mellett, vagy állást foglalt kényes társadalmi ügyek kapcsán, hogy „nem fél-e”. Szerinte ijesztő, hogy egyáltalán a kérdés felvetődik, mert ezek szerint ez benne van a pakliban? Félni kellene?
Úgy látja, sok olvasó visszaigazolást keres a cikkekben, sokan pedig minden írást megpróbálnak elhelyezni a mai pártpolitikai helyzetben.
Állítja, mindenkinek nem tud megfelelni, de nem is kell. Arany János szavaival tudja leginkább kifejezni, mi vezeti. „Van hallgatód? Nincsen? Te mondd, ahogy Isten adta mondanod!”
Vallja, amíg indulatmentesen tudunk beszélgetni, addig beszélgetni kell! Közéleti kérdésekről, társadalmi szinten sok mindent meg kéne vitatni.
A Szemlélekben szerinte kialakult egy keresztény alapú értékközösség,
melyben alapvető értékek az indulatmentesség, a párbeszéd, a problémafelvetés, a gondolkodásra késztetés. „Ezek mindannyiunkban közösek.” Úgy érzi, a Szemlélek egyfajta normalitást sugároz.
„Egy jó beszélgetés után úgy állunk fel, hogy egy picit bölcsebbek vagyunk, egy picit árnyaltabban látjuk a dolgokat és egy picit jobban értjük a másik gondolatiságát.” Apránként ezzel nagyon messzire el lehet jutni. „Ebben nagyon egységesek vagyunk.”
Szóba került még Gulácsi Péter, Petry Zsolt, Hrutka János ügye, hogy a család az család-e és hogy vajon hol a határ a közszereplők, a sportolók társadalmi kérdésekben való megnyilvánulásaiban.
A teljes beszélgetés meghallgatható itt.
