Az önkéntességnek közösségteremtő ereje van

Október 10-13. között ismét megrendezték a „72 óra kompromisszum nélkül” ifjúsági önkéntes akciót. A kezdeményezés évről évre egyre nagyobb sikert arat, és célja, hogy a fiatalok közös erővel, szívvel-lélekkel segítsenek ott, ahol szükség van a segítségre. Mindezt úgy, hogy időt, energiát és szeretetet adnak önkéntesen, kompromisszumok nélkül.

A háromnapos ifjúsági program alatt a fiatalok különféle társadalmi és közösségi projekteken dolgoztak országszerte pro bono. A projekt lényege abban áll, hogy a résztvevők saját idejüket szánják mások megsegítésére – legyen szó játszótér-felújításról, faültetésről, idősek otthonának látogatásáról vagy hátrányos helyzetű társaink támogatásáról. Az már csak hab a tortán, hogy a „72 óra kompromisszum nélkül” szervezői között a három nagy történelmi egyház (a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház) képviselteti magát.

A különböző felekezetek együtt hívták munkára a fiatalokat, hogy  hozzájáruljanak a társadalom jobbá tételéhez.

Erre mondhatnánk azt, hogy hiszen ezt bárhol, bármikor megtehetik, de a „72 óra kompromisszum nélkül” mégis más, és aki legalább egyszer – ha csak néhány órára is – részt vett benne, tudja, hogy ilyenkor valóban más érzés adni a szabadidőnkből. Hogyan lehetséges ez? A válasz egyszerű. Amikor az ember megtapasztalja, hogy nincs egyedül, mi több, egyszerre több tucat társa segít vele együtt szabadidejében, és tudja, hogy ezen kívül még sok-sok kortársa tesz hasonlóképpen ugyanabban az időben, akkor megéli az összefogás élményét. A program nem titkolt célja, hogy ez a közös élmény lehetőséget teremtsen a fiatalok számára, hogy megtapasztalják az önkéntes munka örömét és értelmét, és közösségeikben maradandó nyomot hagyjanak. Ahogy a program mottója is szól: „Nincs más dolgunk, mint megkeresni, hol és kinek segíthetünk, összeszedni a barátainkat, és az időnket másokra szánni, kompromisszumok nélkül.” Idén pedig még többen megtapasztalhatták ezt az építő élményt.

A jó megsokszorozódik

A projekt 2006-os indulása óta minden évben egyre többen csatlakoznak, és a szervezők idén is rekordszámú résztvevőt számoltak. Országszerte több mint 150 településen zajlottak különböző közösségi munkák, amelyek során a fiatalok együtt építették közösségeiket. Tehát a városi csoportokon kívül a kistelepülések és falvak fiataljai is bekapcsolódtak a segítségnyújtásba. A kompromisszummentes segítés tehát idén még több helyen megvalósult, az októberi akció kiemelt helyszíne azonban Miskolc volt, ahol több száz fiatal állt össze, hogy megkönnyítsék a rászoruló emberek mindennapjait, miközben közösségi tereket is felújítottak. Ugyanakkor érdemes kiemelni a budapesti projekteket is, ahol

a közterek megtisztításától kezdve a karitatív segélycsomagok kiosztásáig

több mindenbe bekapcsolódtak a fiatalok és a felnőttek is. A Szent Gellért-plébánián például több generáció is csatlakozott, ahol a program keretei között a plébánia külső területét gondozták. Ami pedig a szociális segítséget illeti, több helyszínen, köztük Miskolcon és Pécsen is beigazolódott, hogy a „72 óra kompromisszum nélkül” képes hidat verni a különböző társadalmi rétegek közötti szakadékok felett, hiszen így a fiatalok olyan emberekkel is találkozhatnak, akikkel a mindennapi életben talán soha nem lenne alkalmuk beszélgetni. „Az önkéntes munka során nemcsak mi adunk, hanem rengeteget kapunk is. Olyan találkozásokban lehet részünk, amelyek megváltoztatják a szemléletünket és új értékeket adnak hozzá az életünkhöz” – mondta Kovács-Czopf Ágnes, a 72 óra program országos főkoordinátora.

Növekedni a segítésben

Idén a közösségi média és a helyi egyházak nagy szerepet játszottak abban, hogy minél több fiatal értesüljön a lehetőségről, és kedvet kapjon a részvételhez. Több plébániai hirdetésben is hangot adtak a projektnek, míg máshol különböző posztokban hirdették az eseményt. De a „72 óra kompromisszum nélkül” nemcsak erről a három októberi napról szólt; a szervezők reményei szerint a fiatalok az önkéntes munka által megtanulták, hogyan lehet a mindennapokban is elkötelezetten segíteni, és az életük részévé tenni az önzetlenséget. A koordinátorok szerint az esemény

hosszú távon formálja a résztvevők személyiségét és világképét,

hiszen az önkéntesség nemcsak másoknak ad, hanem az önkéntes is formálódik. Tizennyolc év elteltével újból beigazolódott, amit őszről őszre hangsúlyoznak a szervezők: a közösségi szolgálat több, mint egy napi feladat, ez egy módja annak, hogy a fiatalok a maguk eszközeivel jobbá tegyék a világot – kompromisszumok nélkül. Ahogy II. János Pál pápa mondta az Ifjúsági Világtalálkozón (World Youth Day): „A szeretet tettekben valósul meg. Az önkéntes munka lehetőséget ad arra, hogy a fiatalok megtapasztalják, mit jelent a felebaráti szeretet. Ez a szolgálat pedig nem csupán segítség másoknak, hanem a saját lelkük építése is.”

Az önkéntesség lélektana

Végül a „72 óra kompromisszum nélkül” akció kapcsán érdemes megvizsgálni a segítségnyújtás pszichológiai hátterét is. Mert bár az önkéntesség vagy altruizmus látszólag tisztán önzetlen cselekedet, a pszichológia szerint ennél is több. Ennek oka, hogy az altruizmus, vagyis az önzetlen segítségnyújtás gyakran társul az önbecsülés és az empátia érzésével. Azonban, ahogy azt az evolúciópszichológia is tanítja, teljesen önzetlen segítség nem létezik, mivel minden segítő cselekedetünk mögött egy bizonyos fokú személyes motiváció is rejlik. Ez nem feltétlenül jelent önérdeket, de a cselekedeteink hatása ránk is visszahat. Ezért amikor fiatalok részt vesznek egy olyan programban, mint a „72 óra kompromisszum nélkül,” a közösségi munka során nemcsak másoknak segítenek, hanem egyúttal maguk is fejlődnek. Dr. Lantos Nóra Anna szociálpszichológus szerint

a segítségnyújtás egyik alapvető mozgatórugója a közösségi kötelékek erősítése,

és az a vágy, hogy saját helyünket megtaláljuk a társadalomban. Többek között ezért is olyan fontos az ifjúsági önkéntes akcióban való részvétel, hiszen garantáltan lehetőséget ad a fiataloknak, hogy közösségi élményeket szerezzenek, miközben empátiájuk és önbecsülésük is fejlődik. Mert az empátia fejlesztése kulcsfontosságú az altruista viselkedéshez. „Az önkéntes munkában való részvétel arra tanít, hogy felismerjük mások szükségleteit és reagáljunk rájuk. Egyes kutatások szerint azok, akik rendszeresen segítenek másokon, jobb önbecsüléssel rendelkeznek, és képesek nagyobb felelősséget vállalni környezetükért” – mondta Dr. Lantos Nóra Anna szociálpszichológus a kollektív segítségnyújtás kapcsán. Vagyis az önkéntesség egyenlő önmagunk segítésével, és erre mutatott rá idén is a „72 óra kompromisszum nélkül,” amelyben több száz fiatal segített másoknak és magának.