Rácz Attila István: Élhetőbb volna a bolygónk, ha mindenkinek lenne kertje

Pannon-Víz

Hogyan gyógyítja magát a természet? Miként változik a Föld vízkészlete, és hogyan változik az emberiség vízhez való viszonya? Meglepő kijelentésekben gazdag interjút adott a Szemléleknek a győri székhelyű Pannon-Víz Zrt. elnök-vezérigazgatója.

– Immár klasszikusnak mondható időjárási helyzetben ültünk le beszélgetni: hosszú időn át száraz napok követték egymást, majd egyszerre lezúdult annyi csapadék, amennyi szépen elosztva jól jött volna az elmúlt hetekben. Mit üzen ez a jelenség egy vízgazdálkodással foglalkozó szakembernek?
– Ha csak az előbb elmondottakat nézzük is, a bőrünkön érezhetjük a klímaváltozás tényét. Persze mondhatnánk, ilyen rövidtávú megfigyelésekből nem lehet tudományos igényű összefüggéseket levonni, de azt már senki sem vitatja, hogy cselekedni kell.

– Ön az itt töltött idő alatt is arról lett ismert, hogy amolyan „cselekvő ember”.
– A Pannon-Víznél és korábbi munkahelyeimen is arra törekedtem, hogy érdemi, átfogó megoldást keressek a kihívásokra. Az időjárás ilyen rövid idejű megváltozása miatt is, nekem nem az a feladatom, hogy azt nézzem, mi lesz holnap, hanem mi lesz egy év múlva, évek múlva. Megváltozott a klíma, de emellett megváltozott a bennünket körülvevő elemi környezet is. Amikor Győr jelenlegi vízhálózatát 30-40 éve megépítették, az akkori lakosságszámhoz, az akkori ipari adottságokhoz, a vízfogyasztási szokásokhoz és éghajlati adottságokhoz méretezték a rendszert. Mára minden előbb sorolt tényező radikálisan megváltozott. Ráadásul

évtizedekkel ezelőtt zöld felületek jellemezték a városi környezetet, a méretes kertvárosi telkeket lakóparkok, lakótelepek váltják le, minden létező felületet beépítünk, leburkolunk.

Győr mellett az agglomeráció is megváltozott: van olyan település, amelynek lakossága egyetlen évtized alatt hatszorosára nőtt. Hol vannak már azok az idők, amikor a sarki kútról a gyerekek kannában hordták haza a vizet, amit aztán fazékban melegítettek, lavórban, esetleg kádban fürödtek, és a vizet nyugodtan a fűre önthették, mert nem volt benne annyi vegyszer? Félreértés ne legyen: nem visszasírom ezeket az időket, de azt sajnálom, hogy elértéktelenedett a vizünk, nincs értéke annak, amihez könnyen hozzájutunk. Ma egész nap megy a mosógép, mosogatógép, órákat állunk a zuhany alatt, nem is beszélve a családi ház kötelező kellékeiről: az automata öntözőről, a legalább 30 köbméteres medencéről, a díszburkolatról, a törődést nem igénylő műfűről. A mindent leburkolás szemlélete miatt a korábbi természetes szikkasztás mostanra minimálisra csökkent. Víziközmű-szolgáltatóként ez azt jelenti, hogy egy borzasztóan túlterhelt, elöregedett hálózatunk van, amelynek a megnövekedett ipari igényeket és a megváltozott éghajlati viszonyokat is ki kellene szolgálnia.

– Némi képzavarral élve a csapból is a klímaváltozás témája folyik, mégis kétséges, hogy érzi-e az egyén a felelősségét, tudja-e a dolgát az egyszeri állampolgár.
– Egy kínai mondás szerint a leghosszabb út is egy lépésekkel kezdődik. Sorolhatnám itt a sokak által ismert frázisokat – a lényeg az, hogy ezeket meg is kell tennünk! Eleve úgy alakítottam ki a házamat, hogy van csapadékvízgyűjtőm, abból locsolom a növényeket. A ciszterna ára régen megtérült, nem terhelem a szennyvízhálózatot, és a növények is sokkal szebben nőnek az esővíztől. Emellett komposztálok, ahová lehet biciklivel megyünk. Amiről sokan csak beszélnek, azt én ténylegesen meg is csinálom.

– Talán egyre többen állnak át erre a tudatosabb életmódra, miután most már nem csupán a hírekben halljuk, hogy mennyi problémát okoz máshol az éghajlat módosulása, hanem nekem is kiég a paradicsomom, hazai településeken is hatalmas tócsák, mini villámárvizek keletkeznek egy tartósabb égszakadás után. Hogyan hat a vízgazdálkodásra a klímaváltozás, és mit tehetünk, hogy megóvjuk ezt a természeti kincsünket?
– A víz mennyisége a Földön gyakorlatilag állandó. Nem az a kérdés, hogy mennyi víz áll rendelkezésünkre, hanem hogy hol található és milyen minőségű! A Földünk felszíne, éghajlata folyamatosan változik, melynek jelentős része az embertől független fizikai adottság, ám egyre jelentősebb része az emberi tevékenység eredménye. Persze a természet erejéhez képest az emberé eltörpül. A Kratakau vulkán 1883-as kitörése által előidézett sok hullám hétszer kerülte meg a Földet, a robbanás ereje többszöröse volt a hirosimai atombomba energiájának. A francia forradalom kitöréséhez egy izlandi vulkán kitörése is hozzájárult, előidézve az élelmiszerek minőségének romlását, növelve az emberek elégedetlenségét. Mire utalnak ezek a példák? Arra, hogy a természetnek van egy sajátos önbefolyásoló, öngyógyító képessége. Ha évekig nem lakunk egy házat, azt a telket, épületet is fokozatosan visszafoglalja a természet. De nem szabad, hogy elbagatellizáljuk a szerepünket, legalább odáig el kellene jussunk, hogy ne okozzunk további károkat!

Pannon-Víz
Pannon-Víz road show

– A klímaváltozásról tehát részben mi is tehetünk, de megállítani aligha tudjuk. Van okunk kétségbeesni?
– Van. A természet saját folyamatait ugyanis sajnálatosan negatívan befolyásolja az emberiség. Rablógazdálkodást folytatunk. Elvesszük, amit a természet ad nekünk, és amit visszaadunk, az koszos, szennyezett. Nem várok egyik napról a másikra csodát, de már akkor is előrébb lennénk, ha elmondhatnánk, hogy személyesen mindent megtettünk a pozitív irányba történő befolyásolásért. És erre egymást is figyelmeztethetjük. A Pannon-Víznél mi nem csupán szolgáltatunk, hanem van egy komplett road show programunk, amivel járjuk a környéket – szinte minden hétvégén kitelepülünk, játékos formában igyekszünk környezettudatosabb szemléletre nevelni az embereket. Az életmód megváltozása, az iparosodás jelentős mértékben átrendezte a felhasználható édesvízkészlet hasznosulásának a helyét, és lényegesen romlott a minősége. Itt is érvényes a Pareto-elv, vagyis

a világ hasznos vízkészletének 80 százalékát a világ lakosságának 20 százaléka használja. A harmadik világ népessége 2050-re megduplázódik, miközben az afrikai kontinens sivatagi területe folyamatosan nő, a lakosság – számtalan más ok mellett – menekül a szomjhalál elől.

Eközben nálunk, ahol egy köbméter, azaz 1000 liter víz 200 forintért ott folyik a lakásban, a boltban akár 1000 forintot is adunk egy liter ásványvízért, és a polcon további 38-ból választhatunk. Borzasztó rossz a vízhez való viszonyulásunk: túlzottan bőkezűek, felelőtlenek vagyunk, rossz gazdái vagyunk a bolygónk – és mivel úgy tűnik, hogy érdemi vízkészlet csak a Földünkön fellelhető, könnyen lehet, hogy az egész világ – vízkészletének. Jelentős strukturális változásokra lenne szükség.

– Mindaz, amiről eddig beszéltünk, azt üzeni számomra, hogy egyetlen ember, egyik átlagpolgár sem engedheti meg magának, hogy ne összefüggésekben, rendszerben gondolkodjon – egy olyan döntési közösségben, amelybe ő is beletartozik. Olvastam, hogy PhD kutatási területe a döntéselmélet. Hogyan látja ezt nem vízmű szakemberként, hanem kutatóként?
– Egy összetett világban sokkal több döntést kell meghoznunk, mint egy egyszerűbb világban. Aki képes összefüggésekben gondolkodni, az képes az egyes egyén szintjén túl a közösség érdekében dönteni és cselekedni. De ez is komplex kérdés. Mint ahogy a tehetős embernek könnyebb takarékoskodni, mint a túlélésért küzdőnek, az sem környezettudatosság, ha valaki azért nem dobálja el a mekiszacskót, mert életében nem volt mekiben.

– Az összefüggésekben gondolkodásnak abban is mérhető az eredménye, ha a beszélgetésünk kezdetén említett özönvizek után nem alakulnak ki, avagy hamar eltűnnek a méretes tócsák, alkalmi belvárosi tavak. Hogyan áll ezen a fronton jelenleg Győr?
– Meggyőződésem, hogy Győrön belül több kisebb csapadékvíz-tározót kellene kialakítani, amik által nagyobb égszakadás esetén pufferelhetnénk a vízmennyiséget, így nem egyszerre érné óriási terhelés a rendszert. Mivel a győri vízhálózat rendszerét folyamatosan tisztítjuk, a nagy mennyiségben lezúduló eső miatt keletkezett, korábban akár napokig megmaradó 5-10 centiméteres vízmennyiség most pár óra alatt eltűnik az aszfaltról. Ez egy kemény, tudatos munka eredménye, ráadásul “békeidőben”, szárazságban is dolgoznak a kollégáink, nem akkor kapkodunk, amikor beborul az ég. Ez amolyan „viharvadászat”. Ott a kocsim csomagtartójában a gumicsizma, mert vannak olyan problémák, amikre a helyszínen lehet a leghamarabb megoldást találni.

Amikor ömlik az eső, és mindenki fedél alá menekül, na, én akkor indulok és nézem a lefolyókat, mérem a vízoszlopot, és figyelem, merre keres magának utat a víz.

– A terepjáró lábbeli egy korábbi interjúmban is előkerült, akkor épp Győr polgármesterével beszélgettem. Milyen a kapcsolata a sajátos városvezetési stílusa miatt rövid idő alatt országosan ismertté vált Dézsi Csaba Andrással?
– Amikor polgármester úr megkeresett, hogy vállalnám-e a Pannon-Víz vezetését, egy pillanat alatt átjött, hogy A városvezetővel beszélgetek. Azzal A polgármesterrel, akinek tervei vannak, aki hosszú távon gondolkodik. Elszántságot éreztem, rendíthetetlen hitet abban, hogy amit eltervezett, azt véghez is viszi. Nem kellett meggyőznünk egymást. Mindketten tudtuk, mi a feladat, és hogy meg tudjuk, és meg is fogjuk csinálni. Utólag belegondolva úgy mondtam igent, hogy szóba sem kerültek az anyagiak. Elnézést kérek, de én már nem a több fizetésért megyek valahova dolgozni, hanem azért, hogy eredményt érjek el. Kifogások, kibúvók kreálása helyett hosszú távú víziókra épülő cselekvés – ez motivál. Amikor a polgármesterrel egyeztetek, nem arról beszélünk, hogy mit miért nem lehet, hanem hogy hogyan igen. Rövid megbeszéléseink vannak arról, hogy mit kell tennünk egy-egy helyzet megoldásáért. Ezek a beszélgetések azért hatékonyak, mert a célt a legelején tisztáztuk: építjük Győrt, és minden lépésünk ezt a célt szolgálja.

Pannon-Víz
Csőtörés után a polgármesterrel és a kollégákkal

– Vízzel, időjárással összefüggő témákról szólt ez az interjú, mégis valahogy folyamatosan a társadalmi párbeszéd szükségessége került előtérbe – ennek elősegítése kiemelt küldetése a Szemléleknek. Mit üzenne az olvasóknak, mit tehetnek azért, hogy jobb legyen körülöttünk a világ?
– Kevés vagyok ahhoz, hogy nagy bölcsességet mondjak másoknak. Azt szoktam mondani, hogy mindenki abban legyen a legjobb, amit csinál. A Pannon-Víz Zrt. Magyarország legjobb gazdasági mutatókkal rendelkező cége. Az év minden napján 125 településen, 24 órában teljesítünk szolgálatot, és egy a rendkívül kritikus polgármesterek körében végzett felmérés szerint minket tartanak a legjobb szolgáltatónak. Közvetlenül 650 kolléga, közvetve több ezer ember folyamatosan dolgozik azért, hogy félmillió embert folyamatosan ellássunk egészséges ivóvízzel, elvezessük a szennyvizet, a csapadékvizet, és kiszolgáljuk az ország legerősebb ipari bázisait. Ez a feladat, amihez mindenkinek minden nap a legjobbnak kell lennie a saját területén. Büszke vagyok arra, hogy egy ilyen céget vezetek. Ha mindenképpen üzennem kell valamit, akkor talán annyit, hogy

mindig legyenek céljaink, és mindent tegyünk meg azért, hogy elérjük őket! Az, hogy mi lesz velünk, rajtunk múlik.

Jónak tartanám, ha minden családnak lenne egy pár száz négyzetméteres saját kis kertje, nem több. Így mindenki közelebb kerülne a természethez, a világ valós rendjéhez. Napi szinten megtapasztalná, hogy gondozni kell a palántát ahhoz, hogy a paradicsom szépen megteremjen, és ha apa nincs otthon, akkor a gyerek fogja a kis kannáját, és megy locsolni, mert felelősek vagyunk a növényért, egymásért, a világért. Szerintem jót tenne a Földnek, ha minden ember minden reggel látná hogyan lesz a növényből termés a gondoskodása nyomán! Nagy ajándékot adunk a jövőnek, ha ilyen szemléletre neveljük a gyermekeinket.

Ez az interjú a Pannon-Víz Zrt. és a Szemlélek Alapítvány közötti együttműködés keretében készült. (x)

Szabadon elkötelezett - ez a két szó fejezi ki legjobban mindazt, aki vagyok, ahogyan gondolkodom. A párbeszéd a lételemem: rengeteget tanulok a másokkal való dialógusokból. Hiszek benne, hogy mindenkit gazdagabbá tesz, ha kevesebbet ítélkezünk és többet kérdezünk.