Miközben Európa lassacskán elherdálja az alapító atyák örökségét, Róma várhatólag még a nyáron deklarálja Robert Schuman életszentségét.
A két világháború rémségei, a holokauszt borzalma nyomán a világ szinte egyként fogadkozott: „Soha többé háborút!”. Ez a kijózanodás, ez a békességóhajtás tette lehetővé, hogy a franciák és a németek történelmi összefogásával megszülessen előbb az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK), majd az Európai Gazdasági Közösség és később az EU. 1958-ban az Európai Parlamenti Közgyűlés elnökévé a francia külügyminisztert, Robert Schumant választják.
Schuman édesapja francia, édesanyja luxemburgi, az annexió következtében ő maga a német birodalom polgáraként született, az I. Világháború után azonban ez a terület ismét Franciaország része lett. Jogász végzettsége mellett filozófiát és gazdaságtudományt is tanult, ügyvédként dolgozott, később politikai pályára lépett, előbb helyi képviselő, majd a francia nemzetgyűlés tagja lett. A II. Világháború idején aktívaz részt vett az ellenállásnak, elfogták és Dachauba vitték, de sikerült megszöknie és illegalitásba vonult. A háború után volt pénzügyminiszter, rövid ideig miniszterelnök, 1948-52-ig pedig külügyminiszter, majd igazságügyminiszter. A háború befejezésének ötödik évfordulóján tartott beszédében hirdette meg a Jean Monnet-val közösen kidolgozott tervét a szén és acél termelés német-francia közös ellenőrzéséről, mivel ezek a fegyveripar alapanyagai, tehát ezek kontrollján keresztül megakadályozható egy új háború. Voltaképp ez a nap, 1950. május 9-e az Unió születésnapja.
Tervét a német kancellár, Konrad Adenauer örömmel fogadta, felismerte benne a békés Európa megteremtésének lehetőségét. Hamarosan csatlakozott Olaszország, és a Benelux államok, így 1951. áprilisában hat állam írta alá Párizsban a szerződést a szén- és acélközösségről.
Schuman és Adenauer a békességet keresték és felismerték, hogy ennek alapja Európában a franciák és németek közti kiengesztelődés, az évszázados ellentét megszüntetése.
A katolikus Schuman szerint a demokrácia mélyen a kereszténységben gyökerezik, létét a kereszténységnek köszönheti.
„A demokrácia azon a napon született, amikor az ember meghívást kapott, hogy földi életében megvalósítsa az emberi személy méltóságát, egyéni szabadsága, minden egyes ember jogainak tiszteletben tartása és az egymás iránti testvéri szeretet gyakorlása útján. A Krisztus előtti időben ilyen gondolatokat még soha nem fogalmaztak meg. A demokrácia tehát doktrínaként és időbeli fejlődésében a kereszténységhez kötődik, … amely minden embernek, mint egyazon Isten gyermekeinek, természet szerinti egyenlőségét hirdeti.” Schuman szerint a kereszténységnek köszönhető, hogy felismertük a munka méltóságát és az embert nemesítő benső értékek elsőbbségét.
Különösen érdekes, hogyan képzelte az „Európai Unió atyja” az egységet: „Nem arról van szó, hogy egybeolvasszuk az államokat és egy szuperállamot hozzunk létre. Európai államaink egy létező történelmi valóság; lélektani lehetetlenség volna eltüntetni őket.
Különbözőségük sokkal inkább szerencsés adottság, nem akarjuk sem nivellálni, sem egyformává tenni őket. Szükségünk van azonban egy unióra, egy kohézióra, koordinációra. …
Politikai szempontból a különböző országok közti tartós, szerves egyetértés hozhat békességet ezen a megosztott kontinensen. Célunk az együttműködés és jólét, ezek a legjobb eszközök, amelyekkel megteremthető a szomszédos országok között az egyetértés.
Ennek az új politikának alapja a szolidaritás és a növekvő bizalom. Ez a hit lépése … hit a népek józan értelmében, akik végre meggyőződtek arról, hogy a jósorsuk az egyetértésben és egy ilyen szilárd együttműködésben van és hit abban, hogy ez alól egyetlen kormány sem vonhatja már ki magát. Mostantól a kiengesztelődött, egyesült és erős Európa gondolata legyen az új nemzedékek mottója, akik végre a gyűlölettől és a félelemtől megszabadult emberiséget akarják szolgálni, amely a hosszú csatározások után újra tanulja a keresztény testvériséget.
Europának szüksége van rá, hogy lelket teremtsen önmagának. Európának újra az emberiség iránymutatójának kell lennie. Európa nincs senki ellen. Az egyesült Európa a jövő mindent és mindenkit átfogó szolidaritásának jelképe. Mielőtt Európa katonai szövetség vagy gazdasági egység lenne, előbb kulturális egységgé kell válnia a szó legnemesebb, legmagasztosabb értelmében.”
Az idézetek forrása: Robert Schuman – Lothringer – Europäer – Christ, hrsg. von Karl Heinz Debus. Pilger-Verlag Speyer 1995
