Egy konzervatív újságíró és egy tényellenőrző portál főszerkesztője volt a Szemlélek Társalgó újabb vendégpárosa, akikkel arról beszélgettünk, hogy érdekel-e még valakit az igazság.
A forró kását nem kerülgető, ám békés beszélgetést hozott harmadik podcastunk. A félelem leküzdéséről és a párbeszéd kihívásairól szóló társalgás után ezúttal az igazság állt a középpontban.
A közös gondolkodásban Szőnyi Szilárd konzervatív újságíró, az egykori Heti Válasz hetilap főszerkesztő-helyettese, jelenleg kommunikációs vezető, és Zöldi Blanka, a Lakmusz tényellenőrzéssel foglalkozó portál főszerkesztője volt segítségünkre. A mostani adást Sáhó Eszter, a Szemlélek főszerkesztője vezette, a negyedik résztvevő Gégény István lapigazgató volt.
Néhány részlet a társalgásból
Zöldi Blanka: „Minden egyes állítást pontosan ugyanazzal a módszertannal végzünk, teljesen függetlenül attól, hogy ki mondta azt az adott állítást. Nekünk valójában tök mindegy, hogy a miniszterelnök-jelöltek közül melyik oldalon álló tette az adott állítást. (…) Amikor Orbán Viktorral kapcsolatban csináltunk egy fact-checket, akkor megkaptuk, hogy hát persze, mert mi baloldali újságírók vagyunk, és az ellenzéket támogatjuk, amikor pedig Márki-Zay Péternek a kijelentését ellenőriztük, akkor meg azt kaptuk meg, hogy ezt biztosan a Rogán minisztériuma fizette.”
Szőnyi Szilárd: „Egyik kedvenc olvasói levelem így szól: «Ma is megkaptam kedvenc újságomat. A cikkek harminc százalékával ma sem értettem egyet. Folytassák a kiváló munkát!»”
Zöldi Blanka: „Van, aki újságírással foglalkozik, és vannak politikai kommunikációval foglalkozó emberek, politikai üzeneteket gyártó emberek. Az egy másik szakma.”
Gégény István: „Legalább borzadjunk már el azon, hogy március 15-én a kormánypárt vezetője, egyben kormányfő, pártelnök tart egy beszédet, majd 24 órán belül azt a közmédia kilencszer sugározza egymás után, míg választások elé készülve az ellenzék kormányfő-jelöltje 5, azaz öt percet kap. Mi köze ennek a közmédiához?”
Szőnyi Szilárd: „Nagyon nehéz higgadtan beszélni a közmédia állapotáról egy újságírónak. (…)
Ha felkelek bármelyik random reggel és kinyitom a közmédia bármelyik hírműsorát, szerintem 6-8 éve folyamatosan minden nap a hatalommal való visszaélések eklatáns példáit hallom és látom.
(…) Én ezt konzervatív emberként (…) kikérem magamnak.”
Zöldi Blanka: „Sok mindenkivel beszélgettünk, más nemzetközi tényellenőrző szervezetekkel, és ők nagyon sokat beszéltek arról, hogy hol lehet álhíreket találni, az interneten, Facebookon, különböző csoportokban, meg Telegram-csatornákon, hogy ezeket hogyan lehet detektálni, megcáfolni. És azt látjuk, hogy Magyarországon egyáltalán nem kell az ilyen Fringe, meg különböző, határszéleken mozgó Facebook-csoportokba menni, hanem az álhíreknek az egyik legnagyobb terjesztője az maga a közmédia.”
Gégény István: „A köz pénzéből, tehát akik itt ülünk az asztalnál, és adófizetők vagyunk,
mi befizetjük a pénzt, amivel cserébe megnyomorítják a szellemi környezetet, amiben élünk, az óriásplakátokon, a videókban, a mindenféle csatornákon.
(…) Maga a módszertan az szerintem égbekiáltó bűn.”
Sáhó Eszter: „Lehet, hogy mi is tehetünk erről, nem csak a politika, merthogy nem jelzünk eléggé vissza. Valami nem működik társadalmilag, hogy ide juthatott a média világa. (…) Nagyon sok médiumot végig kell nézni egyetlen hír kapcsán, hogy valami derengjen az igazságból, de még az sem lesz biztos.”
Szőnyi Szilárd: „Egy újság jó esetben egy élénk organizmus, egy szellemi műhely. Ahol, ha a szabadságnak nincs meg a szikrája sem, akkor abból nem lesz semmi.”
Zöldi Blanka: „Ha a nagy rendszert nézzük, akkor mi a cél? Akkor
efelé megyünk, hogy kritikus embereket neveljünk a középiskolákban? Vagy inkább az a cél, hogy azt is – központi irányítással –, amennyire lehet, a kritikus hangokat elhallgattatva oldjuk meg valahogy?
Én sajnos azt látom, hogy az utóbbi felé megyünk.”
Sáhó Eszter: „Kifejezetten keresem azokat az alkalmakat az ismeretségi körömben, akikről tudom, hogy nem értünk egyet nagyon sok mindenben, akár politikailag sem, hogy velük leüljek beszélgetni. Szerintem ez már egy óriási lépcső, és nem úgy állunk fel, hogy ordibálunk egymással.”
