Szemlélek-exkluzív: részleteket közlünk a Háy János-passióból

Húsvétkor jelenik meg a Poket zsebkönyvek sorozatban – Beteljesedés alcímmel – Háy János Passiója. A jézusi szenvedéstörténet kortárs feldolgozását május 3-án mutatják be az Újpesti Rendezvénytérben. Tegnap Mihályi Anikó beszélgetését közöltük az íróval, most pedig a szerző jóvoltából részleteket teszünk közzé a műből.

NYITÓKÓRUS

Kezdetben vala, ami mindig is volt,
belőle lett, ami korábban nem volt.
Belőle lett, de ő az maradt, aki volt.
Egész maradt, mert egész volt,
Teljes maradt, mert teljes volt.
Ám amit teremtett, közben haladt,
napra nap és évre év,
időt sodort az égi szél,
és még mindig nem látszott a cél!
Végül eljött a pillanat,
és meghasadt az égbolt,
meghasadt a sötét.
Kicsi morzsa lett ott a fény,
aztán egy folt,
s végül megjelent, aki lett,
aki korábban nem volt.
Része lett a teremtésnek,
a kezdetnek és a végnek,
mióta lett, a világ
sarkaiban jelzőtüzek égnek,
hogy mindenki tudja,
merre tart az élet.

Atya
Íme, hát meglelted
fiamban atyádat.
E kietlen földön,
végre a hazádat.
Föld, ég és tenger,
fönt, lent, semmi és minden,
őáltala és ővele
örök életet kap az ember.

JÉZUS JAJ-BESZÉDE A ZSINAGÓGÁBAN
(2. jelenet)

Jézus
Főpapok, írástudók, hát nekik hisztek,
hódoltok nekik és ajándékot visztek?
Holott ők a baj, bennük lakik az örök jaj.
Mert jaj a képmutatóknak, jaj a hamisaknak,
jaj azoknak, akik hazudnak.
Jaj azoknak, akik a templomot váltották aranyra,
jaj azoknak, akik a szellemet váltották anyagra!
Jaj nektek, akik a népben ébresztitek a vágyat,
hogy tárgyakat akarjanak és ne atyámat!
Jaj nektek, kik vagyont gyűjtötök evilágban,
mert keserű napjaitok lesznek majd a másvilágban!
Jaj azoknak, akik elszedik a szegények pénzét,
jaj azoknak, akik veszélyben tartják mások létét,
jaj, akik ártatlanokat ütnek, vernek,
jaj, akik az életbe mérget kevernek!
Jaj azoknak, akik tétlen hevernek!
Jaj, képmutatók, mert csak a hatalmat akarjátok!
Jaj, hatalmasok, mert véges a hatalmatok!
Jaj, hazugok, mert csak a magatok igazát akarjátok,
jaj, hamisak, mert az igazságot eltitkoljátok!
Jaj az igen és jaj a nem,
ha a világ marad istentelen!
Én vagyok a valóság, én vagyok az élet,
aki nem hisz bennem, akinek semmit nem érek,
annak nem ér semmit az igazság és az élet.

Írástudók
Ez a bűnöző rólunk beszél,
de amit mond, semmit sem ér,
kezünkben van a hatalom.

Kajafás
Meghal, ha úgy akarom,
és nem marad belőle, csak egy
élettelen halom.

PÉTER ÁRULÁSA
(6. jelenet)

Lány
Te is közülük való vagy, láttalak.

Péter
Én nem vagyok senkik közül való,
azok közül meg pláne nem.

Lány
De láttalak vele!

Hirdetés

Péter
Ki az a Vele, az kinek a neve?

Lány
Gyanús vagy nekem, kis huncut,
neked mindig hazudnod kell?

Péter
Én nem, nem, nem, én hazudni sohasem.

Kakaskukorékolás. Szolgák érkeznek

Szolga
Te, ez a fószer nem volt ott a hegyen?

Másik szolga
De, tényleg pont úgy néz ki, emlékszem.

Péter
Hogy emlékeznél, sötét volt,
hogy tudnád, hogy azon a hegyen ki volt?

Szolga
Honnét tudod, hogy sötét volt?

Másik szolga
Meg hogy a hegyen volt?

Péter
Mert pont te mondtad a hegyet, amúgy meg
este sötét van, érted!

Másik szolga
Gyanús vagy nekem, Péter!

Péter
Te is gyanús vagy nekem,
mindenki gyanús, ha nem ismerem.
Amúgy meg honnan tudod a nevem?

Másik szolga
Akkor mégis te vagy, jól emlékszem,
te vagy a tanítványa, Péter!

Péter
Én nem is értem,
mért hívnának engem úgy, hogy Péter?

Szolga
Attól a bűnözőtől, láttam,
nem választott el, csak néhány centiméter.

Másik szolga
Mi a neved, akkor azt kérdem.

Péter
Annyi biztos, hogy nem Péter!

Félre

Fú, na, végre, már annyira féltem,
de jobban hazudok, mint reméltem!

Katonák érnek mellé

Katona
Te, figyelj már, ez nem a Názáreti haverja?

Másik katona
Dehogynem, a tanítvány, Péter, a szikla.

Péter
Nekem sziklaszilárd az alibim,
amúgy, ki az a ná-zá, ná-zá, mit is mondtatok.

Másik katona
A Názáreti.

Péter
Názáreti, az micsoda, Názáreti, nem is tudom kimondani,
Ná zá re ti. Én ezt a szót még soha nem hallottam.
Ez egy város?

Katona
Ez nem egy tudáspróba, pláne nem barkóba!
Láttalak ott a hegyen mellette.

Péter
Engem biztosan nem,
tudod, milyen fájós a lábam,
én hegyre fel, sohasem,
nekem a hegy az ellenségem,
meg az emelet.

A kakas újra kukorékol

Másik katona
Ez a kurva kakas az idegeimre megy,
már másodszor rikácsol bele a sötétbe.

Katona
Talán azért, mert itt a hajnal,
az éjszaka vége.

Péter magának
És nekem az volt rendelve,
hogy háromszor leszek áruló,
mire ő másodszor ad hangot,
mire végül a nap felkel.
Úristen, milyen vagyok,
milyen gyenge ember,
és még sírnom is kell!

Jézus hangja
Elhagytál, de én nem engedlek el,
amit az Atya kíván, azt kell tennem,
bebocsáttatik minden ember,
aki a mennyek ajtaján kopogtatni mer,
ne aggódj, téged is várnak ott, Péter.

PILÁTUS ÍTÉLETET HOZ
(9. jelenet)

Verik Jézust

Tömeg
Üsd, vágd, nem apád!
Üsd vágd, üsd, vágd!

Jézus (a megszólalás alatt megy halkan az üsd, vágd)
Isten vagyok és mégis ember,
minden ütésnél sajog a testem.
Isten vagyok, aki szenved,
de utamon végig kell mennem.

Pilátus
Megkapta a büntetést,
neki ennyi épp elég.
A törvény szerint ma
valakit elengedhetek.
A döntésem, hogy ő legyen!

Tömeg
Hogy ő legyen?
Ennek elment az esze!
Minden római ilyen hülye?
Ba-ra-bást, Ba-ra-bást!
Nem akarunk senki mást!
Ba-ra-bást, Ba-ra-bást!
Nem akarunk senki mást!

Pilátus
Egy gyilkost engedjek el,
aki halált érdemel,
és még véletlen
sem az életet?

Tömeg
Barabás, Barabás!

Kajafás
Pilátus, ha fellázad ellened a nép,
dicső karriered véget ér.
Te maradsz nálunk a helytartó,
ha eltűnik innen a rendbontó.
Azt tanácsolom, gondold ezt végig,
hatalmad véges, nem ér az égig.
Mit fog szólni a feleséged,
ha megszűnik a luxusélet,
ha a császár elűz valahová vidékre!

Tömeg
Feszítsd meg, keresztre vele.
Örökre legyen eltörölve a neve!

Pilátus
Ez az egész a zsidók ügye,
hogy keveredek én ebbe bele?
Vigyétek és tegyétek,
amit én nem tennék meg,
amit a zsidók kérnek!

Kajafás
A te kezedben az ítélet,
te vagy a helytartó,
most sem tehetsz kivételt.

Pilátus
Jól van, teszem, amit tennem kell!
Íme az ember, íme a megváltó,
aki nem óvja magát a haláltól:
vigyétek! Vigyétek előlem!

KERESZTÚT
(10. jelenet)

Jézus
Megyek az úton,
kereszt a háton,
nincs már barátom,
nincs tanítványom,
semmit se várok,
csak a halálom.
Ahogy az írás,
mondja, hogy lesz majd,
úgy élem meg azt,
ami vár még rám,
hogy megtalálom
majd a hazám.
Nevettek rajtam,
hogy milyen fajta
Isten, ki hagyja,
hogy ez legyen a
kisfia sorsa.
Megyek az úton,
értetek húzom
ezt a keresztet.
Hogy ne legyetek,
többé üresek,
hogy ne vegyenek
el tőletek minden
órát és percet.
Hogy ne egyenek
meg titeket
a legyek s a férgek,
hogy ne legyen
nektek az élet
halálos méreg!
Most még nem érted,
de majd megérted.
A test és a lélek,
az örök élet,
ez nem ígéret,
ez a valóság,
ezt nem állítja
meg a hatóság,
mert Atyámtól kértem!

MÁRIA BÚCSÚJA
(12. jelenet)

Mária

Jaj, óvatosan vegyétek le,
nehogy összetörje testét a kezetek.
Milyen kicsike volt, amikor megszületett.
Milyen kicsi, mikor szopott, mikor játszott,
mikor ágyacskájában alig látszott.
Adjátok, hadd ölelem utoljára,
aztán engedem, hogy menjen útjára.

Világnak világa,
anyának virága!
A szívem meghasad,
a lelkem szétszakad.

Ó, én édes uram,
egyetlen kis fiam,
a véred hullása,
életem múlása.

Jaj, minden örömem
e percben veszik el.
Szememből könny árad,
szívem bútól fárad.

Vajon kik kínoznak,
büntetést hogy kapnak?
Ütnek és megvernek,
keresztre szögelnek.

Tőled most válnom kell,
halálod látnom kell.
Bárcsak most én halnék,
e földtől megválnék.

Megnyílnak mindenek,
földek és tengerek,
Nincs nagyobb fájdalom,
látni, hogy elhagyott.

Látni, hogy szenvedett
az édes gyermeked.
Vére hullt, mint a víz,
arcomon sós az íz.

Anya, aki temet,
boldog már nem lehet,
ó, én egyetlenem,
halálod végzetem.
Ha elpusztulsz, szívem,
pusztul az én szívem.

A Háy Jánossal készült interjú ezen a linken olvasható.