Mi történik, ha a hit olyannyira lángolóvá válik, hogy sem a józan ész, sem az etika határai nem állíthatják meg? A misszió című dokumentumfilm John Allen Chau tragikus sorsán keresztül mutatja meg a keresztény mártíromság összetettségét – és azt, hogy néha mennyire nehéz különbséget tenni hit és fanatizmus között. Gőbel Ágoston írása.
Sajnos nincs olyan mázlim, hogy kiderüljön, ez a srác egyszerűen csak egy szent bolond volt. Így története az én hitemet is keményen próbára teszi. Lángoló lelkű keresztényként John Allen Chau egyszerre áll közel hozzám, de a mártíromsága valahogy mégis távoli.
Amikor a 2025-ös év mozis bemutatóit nézegetem, mindig megakad a szemem az októberben várható Last Days című alkotáson, mely John életét dolgozza fel élőszereplős formában. Nem kell azonban hónapokat várnunk: Amanda McBaine és Jesse Moss már 2023-ban érdemesnek tartották ennek az evangéliumi keresztény mozgalomhoz tartozó amerikai fiatalembernek az életét arra, hogy mozgóképes formában tárják a nagyérdemű elé. A misszió című dokumentumfilmjük egyszerre gondolatébresztő és felkavaró alkotás a misszionárius lét lehetőségeiről, Isten parancsának szeretetéről,
de mindenekelőtt portré egy huszonéves fiatalemberről, aki lenyilaztatta magát, mert el akarta vinni az evangélium üzenetét egy őslakos törzsnek.
Hét évvel ezelőtt John – mindössze 26 évesen – útra kelt, hogy kapcsolatot létesítsen az Indiai-óceán közepén élő, teljesen izolált szentineléz közösséggel. Tette végzetesnek bizonyult: a sziget lakói nem fogadták be, megölték, majd holttestét eltemették az óceánparton. A film nem csupán az eseményeket rekonstruálja, hanem John utolsó hónapjainak vallási, spirituális és erős érzelmi térképét rajzolja fel. Missziós képzések, elmélyült imák, naplójegyzetek, családi emlékek és szakértői megszólalások építik fel A misszió narratíváját, amely nem mentegeti a srác döntését, de nem is ítéli el, inkább megérteni próbálja annak gyökerét.
Jesse Moss rendező már az Éjjeli menedék című filmjével is bizonyította, hogy értője a karakterközpontú dokumentumdrámáknak. A misszió kétségtelenül legnagyobb erénye, hogy nem feszíti keresztre Johnt, ugyanakkor nem is emeli szentté. Másfél óra erejéig empatikus tükörbe nézhetünk bele, melyben egy fiatal, karizmatikus hívőt látunk, aki már gyermekkorában küldetést érzett.
Nem csupán hitte, hanem teljes lényével átélte és missziós parancsnak tekintette a krisztusi felszólítást:
„Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet” (Máté 28,19). A film azt az utat mutatja be, ahogy ez a belső hívás érlelődik, alakul a lelkében. Naplójegyzeteiből világosan kiolvasható: nyoma sem volt benne kétségnek, és a halált is elfogadja mint Isten akaratát, ha az várna rá.
Néhány tény, amelyekre a film felhívja a figyelmet, és amelyek azt húzzák alá, hogy John tudatosan készült küldetésére: hogy idejét teljes egészében a felkészülésnek szentelhesse, soha nem vállalt főállású munkát. Tíz évvel ezelőtt négyszer is ellátogatott a szentineléz közösség mellett lévő Andamán-szigetcsoportra, a céljához közeli területekre, és kapcsolatokat épített ki a helyi keresztény közösségek tagjaival. Tisztában volt vele, hogy valószínűleg támadás éri majd, és saját sebeit is kénytelen lesz ellátni, ezért mentőápolói képesítést szerzett, sőt egy ideig kórházi ápolóként is dolgozott.
Rendszeresen túrázott, kiváló fizikai állapotban tartotta magát, és elvégzett egy túravezetői tanfolyamot. Olyan úticsomagot állított össze, amelyben még fogorvosi fogók is helyet kaptak, arra az esetre, ha nyíl fúródna a testébe. Emellett kommunikációra szánt képes kártyákat és más ajándékokat csomagolt, amelyeket a bennszülötteknek szeretett volna átadni. Hogy véletlenül se fertőzze meg a sziget lakóit, önkéntes karanténba vonult; tizenegy napon át el sem hagyta a lakását.
Végül, minden eshetőségre felkészülve, részletes búcsúlevelet írt.
A film különösen erős abban, ahogy a hit belső tapasztalatát ábrázolja. A karizmatikus vallásosság – és erre most nem hitbuzgalmi irányzatként érdemes gondolni, hanem eleven istenélményként – végig jelen van.
John spirituális útja nem a transzcendens tanulmányozása, hanem az önátadás
– ezt a film olyan érzékenyen ábrázolja, hogy nem ítéletként, hanem figyelmeztető felkiáltójelként marad meg bennünk. És itt szerintem érdemes megállni.
John történetével 2018 novemberi halála után hetekig foglalkozott a világsajtó. Magyarországon is hosszú cikkek születtek a témában. Volt, aki a legrosszabb, fundamentalista sült bolondnak tartotta, más tiszteletre méltó fiatalnak, aki a szentek útját követi. Középút nem nagyon volt, ami valahol érthető is, hiszen John története annyira radikális, hogy nem hagy kibúvókat. E sorok íróját is számtalan kérdés elé állította. Tényleg így kellett történnie? Én ugyanis hiszek abban, hogy az evangelizáció során figyelembe kell vennünk a másik felet, annak állapotát, helyzetét. Nem mindegy, milyen szavakat használunk, és nagy kérdés, hogy akkor is közelítünk-e, ha a másik korábban határozottan kifejezte elutasítását.
Vagy erről szólna az „akár alkalmas, akár alkalmatlan” időben kitétel?
A John történetét bemutató dokumentumfilm nem állást foglal, hanem azt mutatja meg, milyen bonyolult és érzékeny kérdés, amikor a hit és a felelősség összeér. Ennek az amerikai srácnak a története lehet példázat, intő mese vagy hitvallás – attól függően, honnan nézzük. Egy biztos: nem hagy nyugodni. A mártír mítosza helyett a dokumentumfilm egy érző, hívő, vágyakozó embert mutat, akinek sorsa egy sokkal nagyobb kérdéskört nyit meg: missziója valójában miből fakadt? Isteni hívásból, emberi akaratból vagy egy vallási intézmény csendes elvárásából?
Hol van az a határ, amelyen túl a misszió már nem tanúságtétel, hanem beavatkozás egy autonóm közösség életébe?
És lehet-e valaki egyszerre hős és áldozat?
A misszió nem csupán John portréja, hanem társadalmi és etikai kérdéseket is feszeget: mit jelent ma egy keresztény misszió? Hol húzódik a határ a hitbéli elhivatottság és a kulturális imperializmus között? Mi a jogszerűség és az erkölcs viszonya akkor, ha valaki belép egy olyan közösség területére, amely évszázadok óta elzárkózik a külvilágtól? A film nem ad határozott válaszokat, de kérdései égetők.
A filmre adott egyházi reakciók általában árnyaltak és tapintatosak voltak. Az All Nations International – John missziós szervezete – elismeri a fiú elkötelezettségét, ugyanakkor óvatosan kritikus a módszereivel szemben. A keresztény médiában sokféle hang jelent meg: a legtöbben értékelték a film lélektani mélységét, de fontosnak tartották a mártír-mítosz veszélyeinek tudatosítását is. Többen írtak John Chau személyiségének rétegeiről, mondván, szerintük nem egy szánni való hős, hanem egy elkötelezett keresztény, aki mélyen hisz abban, hogy élete – és halála – egy nagyobb terv része.
Amíg hamarosan eljut a mozikba a Last Days, addig itt van Amanda McBaine és Jesse Moss jóvoltából A misszió. Ez a film nem kínál békés lecsengést – de talán nem is ez a dolga. Inkább olyan, mint egy nyitott ima: nem az a lényeg, hogy meghallgatják-e, hanem hogy muszáj kimondani.
(A misszió jelenleg a Disney+ streamingplatformon érhető el.)
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
