Abortuszt akart a barátja, de ő nemet mondott

Egy életvédelmi központ segítette a kismamát
Illusztráció: ww.pixabay.com

Isten megmutatta a fiatal anyukának, hogy soha nem lesz egyedül az anyaság felé vezető úton.

A perui származású Karin hat hónapja volt együtt a barátjával, amikor várandós lett. A férfi abortuszt akart, de a nő ebbe nem egyezett bele, ezért elhagyta őt. A kismama az egyik római életmentő központ koordinátorának segítségével vészelte át a kezdeti nehézségeket. Az aleteia.org katolikus oldalnak adott interjút.

– Mi történt azután, hogy megtudtad: várandós vagy?
– 2020 júliusában mentem el tesztelni. Hat hetes voltam akkor. Először apámnak mondtam el, aki nagyon mérges lett. Ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek otthonról, és az unokatestvéremnél kaptam egy szobát. Amikor a barátom, akivel hat hónapja voltam együtt, tudomást szerzett a babáról, azt mondta: “El kell vetetned.” Mondtam neki, hogy nem akarom, és ha ő nem szeretné vállalni ezt a felelősséget, akkor egyedül fogom folytatni. Akkoriban napi négy órát dolgoztam egy gyógyszertár takarító személyzeténél. Dolgoztam, teltek a hónapok. Miután ezt megbeszéltük, otthagyott és eltűnt. Az elején szomorú voltam, sokat sírtam. Féltem, de amikor megtudtam, hogy kislányt várok, csak rá összpontosítottam. Bizakodó lettem.

– Hogy vagy most?
– Most már minden rendben van, bár az elején nehéz volt. Dolgoznom kellett, egyedül voltam és babát vártam. Korábban azt hittem, a barátom is családot akar, de nyilván nem tudtam erre kényszeríteni. Soha nem gondoltam arra, hogy abortáljam a lányomat. Azt mondtam magamnak: “egyedül is meg tudom csinálni.” Most a nyolcadik hónapban vagyok, és boldognak érzem magam. Az unokatestvérem támogat és apám is lassan kezdi elfogadni a terhességemet.

– Ki segített még?
-Amikor édesanyám, aki Peruban van, meghallotta, hogy terhes vagyok, felhívta egy Torinóban élő barátját, aki felvette velem a kapcsolatot. Találtunk egy életvédelmi központot, és az önkénteseknek köszönhetően kaptam terhes vitaminokat és ruhákat a babának.

– Miért jöttél Olaszországba?
– Peruban nehéz a helyzet. A jobb jövő érdekében jöttem Olaszországba. Most munka nélkül, a COVID-járvánnyal minden megváltozott, de előtte dolgoztam, segítettem anyámnak és testvéreimnek, akik Peruban élnek.

– Mit üzennél azoknak az egyedülálló nőknek, akik félnek a terhességtől?
– Elmondanám nekik tapasztalataimat: a gyermek Isten áldása. Nem kell megszakítani; egy új élet jó és szép dolgokat hoz az édesanya életébe.

– Mi ad erőt?
– Hiszek Istenben. Hiszem, hogy a babám születése után sokkal jobb dolgok fognak bekerülni az életembe. Amikor elmentem ultrahangra, azt mondták, hogy a babámnak van egy kis lyuk a szívében, mintha nem alakult volna ki rendesen. Elfoglalt voltam és aggódtam, de mindig sokat imádkoztam. Megkértem Jézust, hogy segítsen nekem. Aztán amikor az utolsó ultrahangon voltam, az orvosok azt mondták, hogy jól van és a szíve is teljesen rendben van. Tudom, még ha a családom messze is van, hogy nem vagyok egyedül: Istennel vagyok.

FORRÁSaleteia
Sokszor szeretnénk jobbra írni a másik embert anélkül, hogy igazán elolvasnánk. Hiszem, hogy minden tettünk egy firka, vagy egy szép vonás életünk pergamenjén. Azért írok, hogy minél többen és minél jobban szeressük egymást elolvasni.