Mindannyian tehetünk a vészesen fogyó beporzók megmaradásáért.
***
VISSZAPILLANTÓ sorozatunkban az elmúlt időszak legérdekesebb, legnagyobb hatást kiváltó, vagy más okból számunkra kedves írásaiból idézünk vissza néhányat. Az idő múlása miatt a cikkekben szerepelhetnek olyan eseményekre való utalások, melyek ugyan már nem annyira aktuálisak, de úgy gondoljuk, érdemes rájuk ebből a távlatból is visszatekinteni. Reméljük, hogy a felidézett tartalmak újraolvasói épp úgy örömmel fogadják a “visszapillantás” lehetőségét, mint azok, akik most találkoznak először egy-egy gondolattal!
***
Ki ne bosszankodott volna még vasrudakban, postaládában, villanyóraszekrényben, ablakpárkány szélén fészket építő darazsak, rovarok miatt – pedig örülnünk kell, hogy még vannak és fészkelnek. Ezek a kis szárnyasok ugyanis létfontosságú beporzók, ahogy mostanában egyre gyakrabban halljuk. Nyilván kevéssé hiányoljuk a nyári szúnyogokat, velük együtt azonban ezernyi más rovart is kipusztítunk, sajnos pont nem a poloskákat, hanem például a méhféléket.
Lassan azért ébredezünk, itt-ott tudatosan tarka mezei virágokat ültetnek városi parkokba, hogy egész szezonban „legelőt” biztosítsanak a döngicsélő mézgyártóknak,
másutt óvják az utakat szegélyező zöld sávokat, hogy maradjon még élőhely a rovarok, madarak számára.
A városban is van módunk segíteni, nem csak a méhészek petíciójának aláírásával, amelyben megfontoltabb, méhbarát növényvédelmet sürgetnek, hanem például a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ajánlása szerinti fészkelőhelyek, méhecske-hotelek kirakásával ablakpárkányra, erkélyre.
Készen is kaphatók ilyen bölcsőkamrának berendezett dobozkák, virágcserepek, de könnyen készíthetünk magunk is hasonlót növényi szárakból, fadarabokból, és február végén, március elején a téli rejtekükből előbújó kis bundás rovarok várhatólag igénybe is veszik, hogy utódokról gondoskodjanak az idei nyárra.
Összeállította: Herbert Dóra
Ez a cikk eredetileg a szemlelek.blog.hu oldalon jelent meg.
