Eltávolítsuk-e a szexbotránnyal terhelt jezsuita művész mozaikjait a kegyhelyekről?

A címben foglalt kérdésre más és más választ adtak Lourdes-ban, Fatimában és Mátraverebély-Szentkúton. A Szemlélek feltérképezte, hogy Marko Ivan Rupnik szlovén jezsuita mozaikművésznek a világ hány helyén szerepel alkotása, és hol miként kezelik a szexuális botránya miatt rendjéből elbocsátott szerzetes műveit.

„Jean-Marc Micas tarbes-lourdes-i megyéspüspök nagyböjt negyedik hetében úgy döntött, hogy a lourdes-i kegyhelyen a Rózsafüzér Királynője-bazilika kapujánál lévő, Marko Ivan Rupnik által készített mozaikokat letakarja. Döntését azzal indokolta: szeretné, hogy a bazilikába mindenki, a visszaélések áldozatai is be tudjanak lépni” ­‒ adta hírül a Magyar Kurír a múlt héten. Néhány napra rá a katolikus hírügynökség arról számolt be, hogy Fatimában nem takarják le Rupnik mozaikját, de a jövőben nem használják promóciós anyagaikban.

A döntés előzménye, hogy a szlovén jezsuita szerzetessel kapcsolatban 2022-ben súlyos vádak fogalmazódtak meg. A pap több személlyel, köztük szerzetesnővérekkel lépett szexuális kapcsolatra, kihasználva a tekintélyét, és valamiféle súlyosan torz spiritualitást tulajdonítva az együttléteiknek.

„Szexuális megszállottsága nem ösztönszerű volt, hanem mélyen összefüggött a művészetről alkotott felfogásával és teológiai gondolkodásával. Marko atya lassan és édesen kezdett beszivárogni a lelki és szellemi világomba, kihasználva bizonytalanságomat és törékenységemet, és

az Istennel való kapcsolatomat használta fel arra, hogy szexuális élményekre kényszerítsen vele”

‒ nyilatkozta az abúzusok egyik apáca áldozata. Rupnik más nővéreket is hasonlóan bántalmazott, mely cselekedetekben jelen volt a megalázás, a pornográfia, illetve a jezsuita előszeretettel élt blaszfémikus módon nemi életet egyszerre két partnerrel, mondván, ezzel is meg akarja idézni a Szentháromság tagjainak szeretetkapcsolatát.

A szerzetessel kapcsolatban nagy nehezen eljárás indult – mely folyamatban a jezsuiták is elismerték, hogy követtek el hibákat –, aminek következtében kizárták a rendből. Azóta pedig nagy kérdés, hogy mi történjék a műveivel ‒ annál is inkább, mivel Rupnik rendkívül termékeny alkotó volt.

Világszerte több mint kétszáz helyen láthatók a mozaikjai, csak Rómában közel ötven kápolnában.

A lourdes-i és a fatimai kegyhely mellett megtaláljuk alkotásait a washingtoni II. János Pál nemzeti kegyhelyen, a vatikáni apostoli palotában, több szentszéki kongregáció és nunciatúra kápolnájában, a madridi Almudena székesegyházban, a spanyolországi Manresa barlangjában ‒ a jezsuita rendalapító, Szent Ignác életének fontos helyszínén ‒, a mostari Szent Péter és Pál-templomban, a krakkói II. János Pál-templomban, de ő tervezte 2015-ben az irgalmasság szentévének logóját is.

Miközben az egyik katolikus könyvkiadó, a Pauline Books and Media úgy döntött, hogy visszavonja a forgalmazásból Rupnik három kötetét, és mások is korlátozásokat léptettek életbe, vatikáni források nem látták szükségét, hogy mindenhonnan eltávolítsák a (volt) jezsuita műveit. Paolo Ruffini, a Vatikán kommunikációs dikasztériumának vezetője Caravaggióval példálózott, mondván, a 16–17. századi itáliai művész alkotásai is számos katolikus templomot díszítenek, miközben botrányos életet élt, és – igaz, sokak által önvédelemnek tartott – gyilkosság is fűződött a nevéhez.

Magyarországon a mátraverebély-szentkúti nemzeti kegyhelyen, valamint a gazdagréti Szent Angyalok-templomban találkozhatunk Rupnik műveivel. Megkeresésünk nyomán, hogy terveznek-e bármilyen, a fentiekhez hasonló lépést, a kegyhely közleményt adott ki. „A mátraverebély-szentkúti zarándokhely szabadtéri oltáránál 2014-ben készült el az a mozaik, amely a Rupnik vezette Centro Aletti művészeti stúdió alkotása. A mű születésekor a felmerült erkölcsi áthágások nem voltak ismertek – olvassuk a Magyar Kuríron hétfőn megjelent állásfoglalásban. – A kegyhelyet fenntartó ferences rend

mélyen együttérez az áldozatokkal, elfogadhatatlannak tartja a visszaéléseket, és mindent elkövet annak érdekében, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő.

(…) Az elmúlt évtizedben a szentkúti zarándokok befogadták az egyházi művészetnek ezt az alkotását, szemlélve és megértve eredetileg szándékolt evangéliumi célját és üzenetét anélkül, hogy felmerült volna kérdésként vagy szempontként az alkotó, illetve alkotók kiléte.

Amikor ez utóbbi körülmény kerül megfontolásra a mozaikkal kapcsolatban, számunkra jelentőséggel bír az a tény, hogy az alkotás nem egyedül Rupnik műve, hanem a Centro Aletti alkotói közösség tagjainak munkája, akik – primer vagy szekunder módon – maguk is áldozatai (voltak) a visszaéléseknek. Ennélfogva nem tudjuk azonosítani a művet egyetlen személlyel, és nem szeretnénk, ha a mű egyházi, liturgikus és az ars sacra kritériumainak megfelelő mivoltában nem tölthetné be rendeltetését az emberi bűn miatt. A kegyhely épp a bűnöktől való megszabadulás helye, ahol megerősödhetünk abban, hogy

a bűn nem erősebb a keresztény reménynél, és hogy az evangélium örömhírét nem semmisíti meg a gonoszság.”

Mindehhez a Szemlélek megkeresésére Dobszay Benedek ferences tartományfőnök-helyettes – a Gyerekasztal Munkacsoport tagja – hozzáteszi: amikor a kérdésről gondolkodtak a rendtartományban, felmerült, hogy az egyházi év egyes időszakaiban, például nagyböjtben eltakarják a mozaikot, ezzel is jelezve a helyzet összetettségét ebben a nehéz kérdésben, de úgy döntöttek, egyelőre nem indítják el ezt a gyakorlatot. „Ha Magyarországon is élnének áldozatok, akkor nekünk is erősebb gesztust kellene tennünk – mondja lapunknak a szerzetes. ­– Egyelőre a közleményen túl nem tervezünk konkrét lépést, de ha a helyzet később úgy kívánná meg, nyitottak vagyunk rá, hogy Mátraverebély-Szentkúton kézzelfogható módon is jelezzük elkötelezettségünket az áldozatok iránt.”