Van még mit tanulniuk a hazai evangélikusoknak, de tisztában vannak ezzel, és nyitottak a megújulásra.
Több szempontból is szimpatikus volt a három magyarországi evangélikus egyházkerület egyházi vezetője részvételével tartott „Kérdezd a püspököd!” beszélgetős alkalom, amelybe a járványhelyzet kifáradása ellenére távolról, kamerák által lehetett bekapcsolódni. Az sem sikerült teljesen, ugyanis külföldi szerverekről érkezett támadás miatt szűk fél órán keresztül tudtuk élőben nézni a diskurzust, viszont az egész alkalom visszanézhető az alábbi videófelvételnek köszönhetően.
Ez a technikai megakadás nemhogy ártott volna a témának, inkább megerősítette, ami szavakban is elhangzott: nem nagytudású elöljárók mondták meg másoknak a tévedhetetlenség vélelmétől kísér(t)ve, hogy ki mit hogyan csináljon, hanem
önkritikusan, őszintén halmozták egymás után a közös asztalra örömeiket és nehézségeiket.
Beer Miklós katolikus főpásztor talán elégedetten nyugtázná, hogy valami ilyesmi az, amikor kilépünk az önszórakoztató gettóegyházból, hogy igazi keresztény módon, hitelesen vállaljuk fel: olyanok vagyunk, amilyenek.
A beszélgetés vezérfonala maga a járványhelyzet és annak egyházi közösségekre gyakorolt hatása volt, de nem maradtak el a személyes vallomások sem.
A teljes beszélgetést érdemes végignézni, csupán néhány gondolatot emelek ki ajánlásként. Elhangzott a „birkózás” kifejezés, amely a lelkészek helytállására vonatkozott, ám az elmúlt egy év semmiképp sem tűnik „eltékozoltnak”, mert
sokan megtanulták megbecsülni azt a keveset, amire egy ilyen járványhelyzet lehetőséget ad.
A virtuális tér meghódítása pozitív hozadék ugyan, de segíteni kell az embereknek, hogy visszataláljanak a templomokba. – Meg kell mentenünk a vasárnapot – fogalmazott Fabiny Tamás.
Az egyházak megítélését a püspökök nem látják jónak, sőt, a társadalom összvéleménye talán még romlott is az elmúlt időszakban. A lelkészeknek kért soron kívüli oltási lehetőség témája erős mondatokat hozott ki a beszélgetőtársakból. Elhangzott: megdöbbentő volt megtapasztalni, micsoda fröcsögő gyűlölet jött felszínre az emberekből. Szemerei János szerint belopózott az emberek szavai közé és a szívekbe is a „vakcinaféltékenység”.
Kondor Péter szerint
sajátos iskola volt a járványhelyzet, amelyben azt tanulhatták meg az egyházak munkatársai, hogy a komfortzónájukon kívül is szükség van rájuk.
A maga egyszerűségében határozottan reményt keltő volt ez a beszélgetés, hiszen nem akartak a püspökök másnak látszani és másnak láttatni az egyházukat, mint amit a valóság tükröz.
Az egyházi vezetőkkel együtt nagyon sokan várják, várjuk a személyes találkozásokat, a valós terekbe való visszatérést. Remélhetőleg a „vissza”-térés mellett olyasféle megújulást is tapasztalhatunk majd, aminek bátorító előjele lehet ez a mostani beszélgetés.
